Leáldozott az alkoholmámoros céges buliknak? – Nincs mindenkinek ínyére a közös berúgás

Az alkohol és a közös ivászatok régóta szerves részei a munkahelyi kapcsolatépítésnek

Legyen szó egy-egy fröccsről a szemközti kocsmában egy nehéz nap után, vagy egy koccintásról egy lezáruló projekt ünnepléseként, esetleg féktelen dorbézolásról az ottalvós csapatépítőn (a jelenségről Kurucz Adri kolléganőm ITT írt korábban), az alkohol hosszú ideje szolgál stresszoldásra és egyfajta kötőanyagként, ami összekovácsolhatja a kollégákat. Nem tagadom, én is öntöttem már fel alaposan a garatra a kollégáim körében, és alakultak már ki ez által olyan bensőséges beszélgetések, amelyek az irodában, józanul kevés eséllyel zajlottak volna le. Bár a Covid – mint oly sok minden mást – a személyes csapatépítők, a közös iszogatások lehetőségét is elkaszálta, ezeket az eseményeket átmenetileg több céges kultúrában az online térbe helyezték át, hogy legalább Zoomon keresztül lehessen egyet virtuálisan koccintani, és kiszakadni az otthoni teendők, illetve a home office-ban végzendő feladatok soha véget nem érő taposómalmából.

Nem meglepő, hogy az alkoholfogyasztás intézményesített programmá vált a munkahelyeken, hiszen az alkohol – főként a nyugati kultúrákban –

az élet minden területén rítusok, beavatási szertartások eszközévé vált, amelyről széles körben vélik, hogy mélyebb köteléket alakít ki egy-egy csoporton belül.

Ahogyan egészen kamaszkortól kezdve a közös berúgások, a részeg kalandozások, a hányások és a fájdalmas másnapok hozzátartoznak a szoros baráti kapcsolatokhoz, úgy a születésnapoknak, gólyatáboroknak, legény- és lánybúcsúknak, valamint az esküvőknek is elengedhetetlen részévé vált az italozás. 

Ahogy arról nemrégiben a BBC egyik cikke beszámolt, a bárokba és éttermekbe szervezett, közös iszogatással egybekötött üzleti találkozók lebonyolítása egyes vállalatok üzleti stratégiájának a része. Kínában például a kollektív részegséget egyfajta „erkölcsi szerződésként” fogják fel, amelynek során a potenciális üzleti partnerek együtt rúgnak be annak érdekében, hogy összebarátkozzanak, és egy mélyebb bizalmi kapcsolat alakulhasson ki, amely biztosítja a feleket arról, hogy egymás üzleti érdekeit sem fogják megsérteni.

Annak ellenére, hogy

az alkohol egyértelműen központi elemként funkcionál a munkahelyi szocializációban, a jelek szerint jó esély van arra, hogy egyre több cég értékelje át a szervezet alkoholhoz fűződő viszonyát a jövőben,

és gondolják újra az ital szerepét vállalati környezetben. Szakértők szerint a lépés régóta esedékes, hiszen egyre többen kerülik az alkoholfogyasztást személyes vagy egészségi okokból, ha ehhez pedig hozzávesszük azt is, hogy a Z generáció (az 1997 és 2012 között születettek) tagjai már egyre kevesebbet isznak, egyre tudatosabban élik a mindennapjaikat, könnyen eljöhet az idő, amikor a munkahelyeken egyáltalán nem lesz helye az alkoholnak.

Nagy nyomás nehezedik az alkalmazottakra, ha ivásról van szó 

A norvég Stavangeri Egyetem kutatói 2019-ben végzett kutatása arra az eredményre jutott, hogy

a munkavállalók nagy része kötelezőnek érzi a részvételt, ha a munkáltatók vagy a felettesek kezdeményeznek közös italozást.

A skóciai Stirlingi Egyetem munkatársai által megkérdezett Egyesült Királyságban élők fele pedig úgy nyilatkozott, hogy volt már rá példa, hogy a kollégák vagy a család nyomására fogyasztott alkoholt. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a férfiak gyakrabban érezték úgy, hogy ivásra vannak kényszerítve, mint a nők: a kollégáik 20 százalékkal nagyobb valószínűséggel ösztönözték őket ivásra a nőkkel szemben, míg a főnökeik 37 százalékkal nagyobb valószínűséggel. Mindez azonban kifejezetten kirekesztő lehet azok számára, akik valamilyen okból kifolyólag nem szeretnének alkoholt fogyasztani.

Bár nem szeretem az általánosításokat, meggyőződésem, hogy a magyar vendéglátáshoz is egyértelműen hozzákapcsolódik az elmélet, hogy egy egyszerű családi ebéd és egy nagyobb horderejű, akár céges rendezvény is csak akkor lehet igazán élvezetes, ha elképesztő mennyiségű étel és ital társul hozzá, aki pedig nem szeretne kellő mennyiséget fogyasztani, az kimarad a buliból, az igazi szórakozásból. (Csepelyi Adrienn kolléganőm, aki soha, de tényleg soha nem iszik egy kortyot sem, ITT írt arról, hogyan akarják minden egyes alkalommal rátukmálni az alkoholt.) 

Egy másik, 2000 alkalmazott bevonásával készült brit tanulmányból kiderült, hogy a válaszadók 43 százaléka szerint túl nagy nyomás nehezedik rájuk a tekintetben, hogy alkoholt kell fogyasztaniuk, amikor a munkatársaikkal töltenek időt, és 53 százalékuk örülne, ha csökkenne az ezzel kapcsolatos elvárás.

Sok esetben a munkavállalók attól tartanak, hogy a saját szakmai előmenetelüket gátolja, ha kimaradnak a közös ivászatból, vagy kevesebb esélyük nyílik a kapcsolatépítésre,

ugyanakkor azt is jelentős kockázatnak vélik, hogy részegen mennyire vesztik el a kontrollt, milyen csorba esik a hírnevükön, a szakmai megítélésükön. 

Az elmúlt években azonban nagymértékű változásokon ment keresztül a munkahelyi iszogatás kultúrája a legtöbb szervezet életében, és ezt nemcsak a Covid, hanem az egészségtudatosabb hozzáállás, valamint a munkahelyi zaklatások és a határátlépések megítélésében bekövetkezett változások is jelentősen alakították. 

A statisztikák is azt támasztják alá, hogy világszinten csökken a társadalom alkoholfogyasztása 

Az amerikai Gallup adatai szerint az amerikaiak például számottevően kevesebbet isznak: míg 2003-ban az elfogyasztott italok száma átlagosan 5,1 volt hetente, ez 2021-re 3,6-re esett vissza. Az NHS által 2022-ben közzétett brit adatok szerint is fokozatosan csökken az emberek maximális napi alkoholfogyasztása. A 2009-es 37 százalékról 2019-re 30 százalékra mérséklődött azoknak a felnőtteknek az aránya, akik az elmúlt hét bármely napján három egységnél (nők) vagy négy egységnél (férfiak) többet ittak. Ez részben annak is köszönhető, hogy a közösségimédia-felületek hatására egyre több, alkohollal kapcsolatos tabu ledöntésére kerül sor, és egyre több olyan kezdeményezés indul útjára, mint például a száraz november, amelynek lényege, hogy egy teljes hónapon át mellőzzük az alkoholfogyasztást. A felmérések szerint míg 2013-ban négyezer brit vett részt ilyen kihívásban, addig ez a szám 2022-re már 130 ezerre nőtt.

Különösen a fiatalok körében figyelhető meg változás, akik egyrészt anyagi megfontolásból, másrészt a fokozott tudatosság következtében sokkal nagyobb arányban kerülik az alkoholt, mint a korábbi nemzedékek tagjai.

A szakértők szerint figyelemre méltó az alkoholbevitel Z generációra jellemző mérséklődése, amely széles körben leginkább a magas jövedelmű európai országban, valamint az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Új-Zélandon tapasztalható – írja egy másik BBC-cikk.

Magyarországon még messze vagyunk attól, hogy csökkenő alkoholfogyasztásról számolhassunk be

A World Population Review épp a napokban publikálta azoknak az országoknak a listáját, ahol a legmagasabb az alkoholfogyasztási zavarok/alkoholizmus aránya. Sajnálatos módon hazánk vezeti azt a rangsort, amelyben a nemeket nem választották szét: a felmérés szerint a teljes lakosság 21,2 százaléka küszködik alkoholproblémákkal. A második helyen Oroszország végzett 20,9, a harmadikon pedig Fehéroroszország 18,8 százalékkal. Ugyanakkor a nemenkénti arányok még beszédesebbek, itthon a férfiak 36,9, míg a nők 7,2 százaléka érintett, ez megerősíti azt az általános tendenciát, miszerint a férfiak jócskán felülmúlják a nőket mind az alkoholizmus, mind az általános alkoholfogyasztás tekintetében.

Írjátok meg nekünk kommentben, ti mit tapasztaltok a saját munkahelyeteken: mennyire „elvárt”, hogy a céges bulikon és a csapatépítőkön alkoholt fogyasszatok, történt-e ebben bármilyen változás az elmúlt években! 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Peter Beavis

Krajnyik Cintia