Esküvő, amelyre nem mehetnek gyerekek: ezt gondolják róla az érintettek

–

Talán még egyetemisták voltunk, amikor a barátnőm halál komolyan felvetette a miheztartás végett: szeretné, ha az esküvőjén, a szertartás alatt nem szaladgálnának kisgyerekek csattogós szandálban a sorok között. (Annyira nevettem, hogy ma is tisztán emlékszem a párbeszédre.) Még nem is ismerte akkoriban a jövendő férjét, és a baráti körben gyerekek se voltak, de ő már tartott attól rossz tapasztalatai okán, hogy a kölykök széttrollkodják a bulit, és elviszik a show-t.

Lássuk be, bárhogyan is vélekedjünk-e kérdésről, némi igazság lehet a dologban: ha a házasságkötésünk időpontjában a haverok-fiatal rokonok már családosak, és sorban születtek az elmúlt években a babák, akkor a lakodalomnak valószínűleg lesz némi gyerekzsúr jellege. Kérdés: ezt ki hogy viseli.

Ezt firtattam, miután frissen férjhez ment kolléganőm elárulta, hogy ők bizony megkérték a meghívottakat, a gyerekeket hagyják otthon. A kérésük pedig meghallgatásra talált, olyannyira, hogy:

„… azóta két barátom, akiknek idén lesz az esküvőjük, át is vették a meghívónk szövegét, hogy a buli korhatáros, és megköszönjük, ha nem hozzák a gyerekeket annak érdekében, hogy a szülők is felhőtlenül bulizhassanak. Igazából titkon a gyerek nélküliek mind ezt szeretnék, csak kínos megkérni az embereket.

Én nagyon sok esküvőn voltam, ahol a babák, gyerekek sírtak, gügyögtek, rohangásztak a szertartás alatt, és a szülők nem szóltak rájuk, nem vitték ki őket, mert azt gondolták, hogy cukik, vagy hogy a gyerekeik láthatatlanok, és senki nem veszi őket észre. Mi ezt nem szerettük volna, és nagyon örülök neki, hogy beleálltunk ebbe a döntésbe.

Volt anyuka, aki hamarabb hazament, hogy tudjon szoptatni, altatni, az apukák pedig maradtak bulizni, de ez szerintem akkor se lett volna másképp, ha elhozzák, ugyanúgy el kellett volna menniük hamarabb.”

Adja magát a kérdés: nem lett sértődés a dologból?

„Én még gyerek nélkül azt mondom, hogy ebből nem csinálnék problémát, ha nem megoldható, hogy mindketten elmenjünk, akkor az megy, akinek közelebbi barátja a pár, a másik pedig vigyáz a babára” – tűnődik el Cinti kolléganőm. „– De meggyőződésem, hogy szülés után átkattan valami az emberben, szóval akkor lehet, mindenáron vinni akarom majd magammal a kölyköket, úgyhogy majd szépen visszaolvasom, mit mondtam most.

Alkudozás a vendégek részéről nem volt, inkább egy-két megjegyzés, félig viccből, félig nem, hogy utáljuk-e a gyerekeket, és hogy akkor talán ez lenne a jó alkalom, hogy elválasszák a még szoptatott gyerekeket. Ezeket a megjegyzéseket nem vettük fel, mert

úgy voltunk vele, hogy ez a mi napunk, mi ilyennek szeretnénk, és így is elég sok mindenben azt tartottuk szem előtt, hogy a vendégeinknek mi a legkényelmesebb,

például, hogy ne kelljen vidékre utazni, ne kezdődjön túl korán, még a szertartás se legyen más helyszínen.”

Gyereknek úgyis dögunalom?

Szerzői oldalam követői közül sokan írták, hogy hasonlóképp vélekednek, mint Cinti (azaz a fiatal pár szíve-joga eldönteni, hogyan akar ünnepelni), és még egy olyan szempontot is behoztak, hogy „a gyerekeknek amúgy is csak szenvedés a lakodalom”.

„Dögunalom, szar zene, részegek… nem nekik való. Ha a saját szüleik is becsípnek, külön trauma.”

Voltak, akik valamiféle kompromisszumban gondolkodnának. Tiltás helyett például egy elkülönített gyereksarokban, ahol egy bébiszitter vigyáz a gyerekekre, amíg a felnőttek buliznak, így annak sem kell otthon maradnia, aki nem tudja megoldani odahaza a felügyeletet, például a szoptatás okán, vagy mert nincs bevethető emberük.

A szülői felelősségtudatban is sokan bíznak

Például „Girlzonboard” Flóra: „Szerintem egy esküvőn egyértelműen a szülő felelőssége, hogy a gyereke ne zavarja meg a szertartást. Bizonyos kor alatt készenlétben kell lenni, az ajtóhoz ülni, időben reagálni. Én tényleg mindenhova szívesen viszem a gyerekeimet, de tökre nem lenne oké, ha egy eseményt mások (ideértve a »főszereplőket«) nem tudnának élvezni miattunk. Szóval én kisebb korukban mindig úgy kalkuláltam, hogy ha megnyikkannak, kimegyünk, és inkább mi szívjunk velük, akik a szüleik vagyunk, mint a komplett násznép.

De tudom, hogy nem mindenki gondolja így, és a házasodó pár szempontjából lutri, hogy a kisgyerekes meghívottak közül ki hogyan áll hozzá a kérdéshez, szóval biztos nyugit tényleg csak a gyerekmentesség ad.”

Olvasóm, Anna egyetért Flórával: „Ha lenne egyszer esküvőnk, akkor jöhetnének a gyerekek, azzal a kikötéssel, hogy a szülők kiviszik a szertartásról, ha ordít, illetve kifizetik a kárt, ha például lerántja a terítőt, és összetörnek a tányérok. Én is így tennék, és ezt várnám el mástól is.”

Ramóna szerint jó megoldás lehet az is, ha a ceremónia és a vacsora után a fáradt gyerekeket „egy nagymama, nagynéni, bébiszitter stb. elviszi az eseményről, és gondoskodik a korának megfelelő pihenésről, így anya és apa mulathat kicsit.”

Ditte viszont szkeptikus a szülői realitásérzék tekintetében (azaz, ami a szülőnek még belefér, lehet, hogy az ifjú párnak terhes): „A mi esküvőnkön voltak gyerekek. Volt jó része, de sajnos negatívuma is ennek. A szertartást »végignarrálta« egy kétéves. Amikor a ceremóniamesterünk nagyon udvariasan odament a barátnőmhöz, hogy van egy gyerekeseknek kialakított helyiség, ahova be tud menni a picivel, akkor azt mondta, hogy »de hát ő hallani szeretné a prédikációt«. A gond csak az volt, hogy sem ő, sem más nem tudott így figyelni, mert a kicsi konstans üvöltött. Sajnos a videófelvétel ezt meg is örökítette. […]

Viszont a nagyobb gyerkőcök nagyon tudják élvezni a dolgot, és való is nekik, olyan három–négy éves kortól. Előtte nem sokat fognak fel belőle szerintem.”

Zsófi kolléganőm még soha nem vitte esküvőre a most már iskolás korú gyerekét, „egyrészt, mert szerintem ő sem érezte volna igazán jól magát, másrészt pedig én is mindig az adott párt szerettem volna ünnepelni ahelyett, hogy a gyerekemet szórakoztatom.” Viszont a saját (tavalyi) esküvőjén ott volt a fia, és „részben ezért a mi esküvőnkön nem volt gyerekmentes protokoll, engem nem zavart volna a sírás és/vagy a csokis kézlenyomatok.”

Zsófi vetett fel egy érdekes kérdést, illetve tapasztalatot.

Mi van akkor, ha egy meghívott plusz egy fővel (saját bébiszitter, nagymama, stb.) csekkol be?

Aki csak a gyerekfelvigyázás okán (vacsora és szállás) vendég, de amúgy nincs a vendéglistán – hogy az az egy pár szórakozhasson?

Ilyen tapasztalatom egyébként nekem is van az egyik legjobb barátom vidéki, ottalvós esküvője kapcsán. A lányom még kicsi volt, egy év körüli, és soha nem aludt addig távol tőlem. Viszont koránál fogva, már a vacsorán is csak neccesen tudtunk volna részt venni a férjemmel, nemhogy a lakodalomban. Így vittünk magunkkal egy rokon nagylányt, akit jól ismert a gyerekem, sokszor vigyázott rá, és felajánlottam, hogy minden költséget kifizetek utána. A barátomék mégsem fogadták el a gesztust, szívesen látták őt is, amit nagyra értékelek, ugyanakkor nem gondolom, hogy ez elvárható a vendéglátóktól, és meglehetősen felduzzadna a vendégsereg, ha mindenki efféle megoldást választana, aki családostul érkezik.           

Akiknek nem tetszene a gyerekmentes övezet

Lássuk az „ellentábort”!

Sarolta azt mondja, el sem menne, ha kitétel volna a gyerekmentesség. 

Mónika azzal sem ért egyet, hogy az esküvő csak az ifjú párról szól, „mert ha így lenne, szerintem mindenki elhúzna valami gyönyörű helyre pár hétre, és ott házasodna. A lagzi a rokonok és a barátok kedvéért is van, mindenki azt akarja, hogy ők is jól érezzék magukat, nem tudom elképzelni, hogy jólesne bárkinek, ha arra kérnénk, hogy hagyja otthon azt, aki neki a legfontosabb.”

A görög származású Cveta azt írta, náluk ez a kérdés fel se merül. „Az én emlékeimben a gyerekek mindig ott voltak az esküvőkön ugyanúgy, mint a többi családi eseményen, nálunk ez a normális, nem zárjuk ki őket. De nem ítélem el azt, aki máshogy gondolkodik”.

Viktóriának határozott véleménye van a kérdésben:

„Megértem, ha nem akar gyereket az esküvőre, remélem, ő is megérti, ha én nem megyek el.” 

Igazságot tenni természetesen nem lehet, és nem is kell a témában. Cikkünket vitaindítónak szántuk: kíváncsiak vagyunk, ti hogyan gondolkodtok ebben a kérdésben. Kérhető-e, elvárható-e az esküvői vendégektől, hogy otthon hagyják a gyerekeiket?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ DGLimages

Kurucz Adrienn