Kaia Gerber: A mentális egészségemet soha többé nem kockáztatom a munka miatt
Cindy Crawford lánya őszintén mesél kiváltságos helyzetéről
Gyerekkora óta modellkedik, de más ambíciói is vannak: például filmet forgat (a nemrég bemutatott Babylonban is láthattuk egy jelenetben), anyukája tanácsára naplót ír, könyvklubot vezet, ám a mentális egészségét minden munkánál fontosabbnak tartja. Ebből persze kirajzolódik az a kivételezett helyzet, amibe Kaia Gerber, Cindy Crawford lánya született, de legalább őszintén beszél a nepotizmusról (amiről ITT írtunk korábban), és arról, hogy a kapcsolati tőkén túl milyen fontos tanácsokat kapott az anyukájától a modellkarrierje kezdetén. Véronique Hyland interjúja az Elle magazin februári számában olvasható, amelyet Tóth Flóra foglal össze nektek.
Anyai jótanácsok és karanténkönyvklub
Kaia nem tagadja, hogy korán kezdődő modellkarrierjében szerepe volt annak a mára divatossá vált fogalomnak, amit nepozitmusnak hívunk, vagyis hogy az anyukájának köszönhetően szinte egyenes útja vezetett a kifutóra. Nemrég színészi karrierbe is kezdett, és úgy érzi, itt viszont már más a pálya:
„Nem tagadom, hogy kiváltságos vagyok. Ha csak annyiból állna, hogy van egy szuper információforrásom, aki nagyszerű tanácsokat ad, már szerencsésnek érezném magam, de anyám mindig azzal viccelődött: »Hidd el, ha egy telefonnal elintézhetnék egy Chanel-kampányt, magamnak intézném, nem neked.«
Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy csodálatos embereket ismertem meg neki köszönhetően, akikkel most együtt dolgozom. A színészet viszont egészen más tészta. Egyetlen művész sem fogja feláldozni az elképzelését valakinek a gyerekéért. A művészet nem így születik, és ami engem érdekel, az a művészet. Emellett az is fontos, hogy
senki sem akar olyannal dolgozni, aki bosszantó, akivel nehéz együttműködni, és aki nem kedves. Igen, a nepotizmus létezik, de azt hiszem, nem annyira elterjedt, mint sokan hiszik.”
Később így folytatja:
„Anyukámtól tanácsokat is kaptam, nem csak kapcsolati tőkét. Azt mondta, mindig legyek pontos, szánjak energiát az emberek nevének megtanulására, és legyek kedves mindenkivel. Ha nem vagy hálás és boldog, hogy ott lehetsz, jusson eszedbe, hogy van valaki, aki az lenne. Amikor nagyon fáradt voltam, vagy magányosnak éreztem magam és csak haza akartam menni, akkor is emlékeztettem magam arra, milyen szerencsés vagyok.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egy másik fontos dolog, amit ő mondott nekem: »Bárcsak leírtam volna, ami történik velem«, mert azt hiszed, örökké emlékezni fogsz ezekre a csodálatos pillanatokra, aztán egy nap már azt sem tudod felidézni, hol történt valami. Ezért folyamatosan naplót írok. Még csak huszonegy éves vagyok, mégis úgy érzem, már leéltem egy egész életet. A lehetőségek, amiket kaptam, és a sok utazás nagyon sok mindent megtanított már ennyire fiatalon is. Ráadásul van egy fotókatalógusom, ami megörökítette a felnövésemet.”
Mint később elmeséli, már az is felmerült benne, hogy valamilyen módon megjelentetné az írásait, mert nemcsak naplót, de esszéket is ír, egyelőre különösebb tervek nélkül. Kicsit tart is az irodalmi közeg kegyetlen ítéletétől, pedig már tett lépéseket ebbe az irányba: a karantén alatt könyvklubot indított az Insta-oldalán. Korábban is sokat olvasott, és elkezdte ajánlani azokat a könyveket, amelyeket szeretett:
„Mindig van nálam egy könyv, mert a munkám során sokat kell várakoznom. Nem tudok folyamatosan a telefonomon lógni, mert a közösségi média túl sok pörgetése szorongást okoz, ezért menekülök időről időre a könyvekhez.”
Több olyan visszajelzést kapott már, hogy sikerült megszerettetnie az olvasást az ajánlóival, így biztos, hogy folytatja a könyves projektet, ami jelenleg szünetel.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Leállásból lelki megnyugvás
De nemcsak ezt hozta az életébe a karanténidőszak, hanem sok lelki változást is. A kényszerű szünetnek köszönhetően jött rá, hogy túl sok munkát vállalt (ugyanis nem mert nemet mondani), és nem volt ideje feldolgozni a történéseket, így viszont egyre rosszabbul érezte magát: „Annyi hatalmas dolog történt velem az évek során, amíg modellkedtem, hogy négy-öt év kellett (volna) a feldolgozáshoz. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy a lezárások alatt a családommal lehettem, mert előtte túl sok időt töltöttem távol tőlük, és rájöttem, hogy rengeteg bűntudat nyomasztott a születésnapok és egyéb fontos események elhanyagolása miatt.
Tinédzser korom óta szinte egyfolytában utaztam, így most alakult ki felnőtt kapcsolatom a családommal.
Megtanultam, hogy a magánéletem és a mentális egészségem olyasmi, amit soha többé nem vagyok hajlandó feláldozni a munkámért.
Jelenleg otthon dolgozom, és nem utazom állandóan, ami csodálatos. Hazajövök, és a kutyámmal vagyok. Vannak barátaim, és vacsorát főzök.
Élőben látom a terapeutámat és a családomat.”
Kaia az elmúlt években egyre több filmszerepet kapott, mellékszereplőként már most láthatjuk a Babylonban, a későbbiekben pedig egy film és egy sorozat is várható, amelyekben már főszerepet játszik. A film (Bottoms) egy középiskolás queer „harcosok klubjáról” és a szüzesség célként megfogalmazott elvesztéséről szól.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kaia arról is mesélt, hogy évekkel ezelőtt különböző szerepeket vett fel modellként, mert úgy érezte, ezt várják tőle, a saját személyiségét pedig nem tartotta elég kiforrottnak ahhoz, hogy abból építkezzen. Ez mára megváltozott, a modellkedés és a színészet is a helyére került benne – ami az öltözködésén is meglátszik. A mezítlábas malibui, saját bevallása szerint kisvárosi lányt egy ideig elbűvölte, hogy az emberek követik, mit visel a hétköznapokban, mára azonban rájött, hogy a munkái során úgysem a saját ruháit viseli, így fölösleges kiöltöznie. Az elmúlt hónapokban visszatért a melegítőhöz, mert most éppen máshol van nála a fókusz.
Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy még csak 21 éves, így valószínűleg lesznek még nagyobb fókuszváltások is az életében.
(A teljes interjú az amerikai Elle februári számában olvasható.)
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Axelle / Bauer-Griffin / FilmMagic
