„Semmi nincs az életemben, amiért bocsánatot kellene kérnem” – Íme, Olaszország első női miniszterelnöke, Giorgia Meloni

–

Giorgia Meloni azoknak a társadalom szélére szorult, „vesztes” munkásemberek közegébe született, akikre a politikai szélsőségek mindig igényt tartottak (ehhez elég csak Elena Ferrante regényeit olvasni). Nem elég, hogy a családja dél-olasz származású (apja szardíniai, anyja szicíliai), ami Olaszországban finoman szólva nem előny, de 12 éves korában még csonka család is lett az övék (az apja elhagyta őket), ő maga pedig súlyproblémákkal küzdött – újabb hátrány, még egyfajta kirekesztettség.

Alulról építkezik

Ahogy ő maga írta a Giorgia vagyok (Io sono Giorgia) című memoárjában, ezek után ösztönösen vonzódott az újfasiszta ifjúsági szervezethez, a Movimento Sociale Italianóhoz, amelybe 1992-ben, 15 évesen belépett. Itt közösségi szellemre, szolidaritásra és értelmes időtöltésre talált, míg a kortársai diszkóba jártak vagy shoppingoltak. Egy dolgot nem talált viszont: más lányokat a szervezetben. Amikor belépett a terembe – mint írja –, csupa fiúval találta magát szemben, akik épp Marco Marsiliót hallgatták (aki mára az ő pártja, az Olasz Testvériség egyik prominens tagja lett). 

Marsilio harminc évvel később úgy emlékezett rá, mint aki azonnal felhívta magára a figyelmet a szilárd jellemével, és azzal, hogy elkötelezett volt, elszánt, és mindig tartotta a szavát. „Ha valamit a fejébe vesz, csak arra koncentrál, és kitart mellette a végsőkig” – mondta. Amihez Giovanni Donzelli, a pártban betöltött helyettese (aki szintén tinédzserkora óta ismeri) hozzáteszi, hogy

„koherens, valódi, és a siker sosem száll a fejébe”.

És tényleg: Meloni már a választások másnapján azt üzente a világnak, hogy kormánya megbízható partner lesz.

Neofasiszta vagy konzervatív?

A politika olyan korán beszippantotta, hogy egyetemre nem is járt, helyette szórólapozott és utcai agitátor volt, aminek – állítása szerint – ma is híve, szereti az embereket az utcán megszólítani. Pénzt pedig pincérkedésből és bártenderségből keresett, 2006-tól pedig újságírásból. A fasiszta gyökerektől aztán elindult a középjobb felé – ma már konzervatívnak vallja magát –, de máig ezzel az örökséggel kell megküzdenie – és nem is alaptalanul.

Mussolini iránti rajongását több kijelentése igazolja (azt nyilatkozta például, hogy „komplex személyiség volt, akit történelmi kontextusban kell értékelni”), meg talán az a tény is, hogy a római városi tanácsba Mussolini unokáját, az Európai Parlamenti választásokon pedig a dédunokáját indította.

(Egyébként a saját családja is mellette politizál: nővérével együtt léptek be annak idején a szélsőjobboldali Nemzeti Szövetségbe, annak férje, tehát a sógora pedig az Olasz Testvériség tagja, egy ideig az elnökhelyettese volt.)

Ezen kívül pártja logója erősen hajaz a fasiszta „Isten, család, haza” mottójára, és az Olasz Testvériség pártrendezvényein hasonló karlendítéssel üdvözlik egymást (amit ők római üdvözlésnek neveznek), mint amilyen a Heil, Hitler!-karlendítés volt.  

Szélsőjobboldali irányultságát jelzi az is, hogy nem állnak távol tőle az összeesküvés-elméletek, például

az a meggyőződése, hogy „népességcsere” zajlik a világban, amikor a muszlim országokból sötét bőrű tömegek áramlanak Európába, akik ki akarják szorítani a fehér bőrű lakosságot, és azt is sugallja, hogy emögött a zsidók állnak.        

Ugyanakkor kissé már elege van abból, hogy állandóan fasiszta meggyőződéssel vádolják, és a XX. századi történelemhez való viszonyáról faggatják. „Semmi nincs az életemben, amiért bocsánatot kellene kérnem” – állítja, és alig várta, hogy a jelenlegi politikáról, és ne folyton a múltról kérdezgessék – hát, ezt most biztosan elérte. Augusztusban, a választási kampányban végül azzal zárta le a kérdést, hogy egy videóban – melyet angolul, franciául és spanyolul is közzétett – azt mondta: „a fasizmust meghaladta a történelem”.   

Fekete-fehér, igen-nem

Azért a modern kori jelenségeket ő sem szeretné a maguk komplexitásában kezelni, inkább egyszerű válaszokat ad rájuk. Spanyol testvérpártja, a Vox andalúziai kampányában fellépve így zárta beszédét múlt hónapban – amit tekinthetünk a politikai hitvallásának is:

„Igen a hagyományos családra – nem az LMBTQ-lobbira. Igen az élet kultúrájára – nem az abortuszra. Igen a keresztény elvekre – nem az iszlám erőszakra. Igen a biztonságos határokra – nem a tömeges migrációra. Igen a saját állampolgárainkra – nem a nemzetközi tőkére. Igen a népek függetlenségére – nem a brüsszeli bürokráciára”.

Csoda, hogy ezek után Orbán Viktor egyik legfőbb szövetségesének és legjobb politikai barátjának nevezik? (Amikor szeptember 15-én az Európai Parlament elsöprő többséggel megszavazta, hogy Magyarország nem teljes értékű demokrácia többé, Meloni pártja a törpe kisebbséghez tartozott, és ellene szavazott.)   

Háborúban euroatlanti-párti

Amiben állítólag Meloni és Orbán látványos szimpátiája és szövetsége csorbát szenvedhet, az Ukrajna kérdése, Meloni ugyanis egy percig sem ingadozott ebben a kérdésben, és „orosz katonai agressziónak” nevezte a háborút. „Megerősítjük, hogy teljes támogatásunkról biztosítjuk a heroikus küzdelmet folytató ukrán népet” – nyilatkozta az olasz hírügynökségnek, az Ansának.  

És ha Brüsszelt gyakran támadja is, a NATO mellett teljes elköteleződést mutat.

Meleglobbi és homofóbia

Meloni a katolikus elvekre hivatkozva mond nemet a szivárványcsaládokra – miközben maga sem él házasságban, így Andrea Giambrunival közös lánya is házasságon kívül született –, és hirdetett harcot a melegházasság, a melegek örökbefogadási jogai, valamint a béranyaság ellen.

Olaszországban – Nyugat-Európában szokatlan módon – eddig sem volt engedélyezett a melegek házassága, és a bejegyzett élettársi viszony is csak 2016 óta, ami nem ugyanazokkal a jogokkal jár, például épp az örökbefogadás terén: az csak házasoknak engedélyezett.

Meloni ezen felül 2018-ban benyújtott egy olyan törvényjavaslatot is az olasz parlamentben, amely szerint azokat a meleg párokat is büntetnék, akik – hazai lehetőség híján – külföldön próbálnak meg családot alapítani, akár örökbefogadás, akár béranyaság által.

Ehhez egy olyan kampányfotót készített, amelyen egy csecsemő kezére vonalkódot nyomtattak.

Az olaszországi melegszervezetek attól tartanak, hogy kormányra kerülése után átviszi ezt a törvényt, amivel kapcsolatban az utóbbi hetekben többször is kérdőre vonták, és mindig azt nyilatkozta, hogy nem készül visszavenni a melegek jogaiból. Egyébként sem tartja magát homofóbnak, csak a gyerekek érdekét képviseli, akiknek egy anyára és egy apára van szüksége. 

Nem feminista

Az abortuszhoz is valahogyan így viszonyul: bár elviekben nem helyesli, de az utóbbi időben cáfolta, hogy szigorításra készülne a magzatelhajtás kérdésében.

A nők egyenjogúságával kapcsolatban egyébként konzervatív nézeteket vall: nem híve a kvótának (mert szerinte nem pozitív diszkrimináció útján, hanem csak a képességek alapján kell kiegyenlíteni a nemek arányát), de büszke arra, hogy az övé az egyetlen olasz párt, melynek a vezetőségében nők is ülnek. Erre reagált az olasz demokrata párt részéről Laura Boldrini úgy, hogy

„Meloni semmit sem tett azért, hogy elhárítsa a nők előtt tornyosuló akadályokat, amikkel nap mint nap szembekerülünk”. 

Ellenkezőleg: Meloni is – Orbán Viktorhoz hasonlóan – ellenzi a gendertudományt, mert annak veszélyét látja benne, hogy a nők elfordulnak az anyaságtól, és nem teljesítik be szülői vágyaikat.   

Ellentmondások

Meloni látványos diadalútja (az Olasz Testvériség 2018-ban még csak négyszázalékos párt volt) annak is köszönhető – vélik a szakértők –, hogy nemcsak jobb-, hanem baloldali szavazókat is sikerült megnyernie, vélhetően ezért nem ígér most azonnali törvénymódosításokat és szigorításokat.

Mert bár ő is meleglobbiról beszél, és támadja a gendertudományt, de egy 2020-as amerikai kutatás szerint (melyet a Pew Research Center készített) az olaszok 75 százaléka elfogadó a homoszexualitással szemben. A pártja választói körében végzett felmérés pedig azt mutatta ki, hogy bár az idegenellenesség valóban jellemző rájuk, de többségben vannak az abortuszpártiak, sőt még az eutanáziát helyeslők is.  

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Lorenzo Di Cola/NurPhoto

Gyárfás Dorka