Balatoni József Strasbourgban: Megható volt érezni, hogy mi is Európa része vagyunk

–

Irány Európa!

Az Európai Parlament Kapcsolattartó Irodájának meghívását influenszerként kaptam meg, ennek köszönhetően pedig április utolsó napjaiban Strasbourgban jártam, méghozzá az Európai Parlament mostani ciklusának utolsó ülésén.

Hatalmas megtiszteltetésnek éreztem a felkérést, nagy izgalommal készültem az útra, ahová több tartalomgyártóval együtt utaztunk. Mint állampolgár és mint történelemtanár, nagyon fontosnak tartom, hogy tisztában legyünk az Európai Unió működésével, és lássuk, miért is olyan fontos mindannyiunknak, hogy részt vehetünk az EP munkájában a magyar képviselők révén.

Sokkoló kezdet

Az első nap utazással telt, csupán arra maradt időnk, hogy átvegyük a belépéshez szükséges akkreditált belépőkártyánkat az Európa Parlamentben, aztán jött a vacsora, majd alvás.

Sokkoló volt a reggel, ugyanis arra ébredtem, hogy mellettem van a telefonom, és éppen PUK-kódot kér, amiről természetesen fogalmam sem volt, hisz ki az, aki fejből tudja a PUK-kódját?! Jött a remegés, kiborulás, kétségbeesés… Másfél órával később már indultunk volna, ahol fotóznom, videóznom kellett, és minden fontos információ a telefonomon volt persze, például a hazafelé szóló repülőjegyem is. Meg az egész életem. Azért durva volt ez az érzés, senkinek nem kívánom.

Szerencsére kicsit lehiggadtam, és még útközben is a szolgáltatóm diszpécsereivel egyeztettem, ők végül megoldották a helyzetet, és meg tudták mondani a kódomat.

Őszinte leszek, amikor letettem a kölcsönkért telefont, amin keresztül intéztem a hívást, elsírtam magamat a felszabadultságtól. Annyira tipikus, nem is én lennék, ha nem történt volna valami teljesen érthetetlen malőr. 

Sokkal többet kaptam, mint amit vártam

Aztán megkezdődött az életre szóló kaland, amint beléptünk az Európai Parlament impozáns épületébe. Először egy előadást hallgathattunk meg az intézmény működéséről, ahol jelenleg 705, a következő ciklusban pedig 720 képviselő kap helyett.

Emellett számtalan bizottság működik, ahol az ügyeket hosszú hónapokig, de akár évekig is vizsgálhatják, tárgyalhatják, vitákat folytathatnak róla.

Ezért is érdemes leszögezni, hogy ha valaki azt állítja: „Brüsszel így vagy úgy dönt”, abban mi is benne vagyunk.

Hisz ezekben a bizottságokban tagok a mi minisztereink, képviselőnk, szakembereink is, akik minden előkészítésben, döntésben részt vesznek. 

Ami nekem külön jóleső információ volt, hogy a három nagy európai uniós intézményből kettőnek a vezetője nő, hiszen az Európai Bizottságot Ursula von der Leyern, az Európai Parlamentet pedig Roberta Metsola vezeti, akiket a későbbiekben volt szerencsém élőben is meghallgatni. Hát, vannak a világnak olyan tájai ezek szerint, ahol így is lehet…

A tájékoztató után egy bemutatóra érkeztünk, ahol levetítették nekünk az április 29-én debütáló kampányvideót, ami életem egyik legmeghatóbb ilyen jellegű videója. Megmutatják benne több, különböző országból származó nagyszülő-unoka pároson keresztül, miért is fontos az, hogy éljenek az emberek a nehezen megszerzett demokrácia által biztosított jogokkal. 

Ezután egy újabb beszélgetés következett, ahol az Európai Parlament szóvivőjét, Jaume Duchot hallgathattuk meg, aki 2006 óta tölti be ezt a tisztséget. Aki szeretett volna, még kérdéseket is tehetett fel neki, amire készségesen válaszolt.

Jó érzés volt sok ország tartalomgyártóival, újságíróival ott ülni, és egy ekkora volumenű embert hallgatni.

Egy finom ebéd után bemehettünk az ülésterembe, ahol a tribünről követhettük végig az aktuális szavazásokat. Ide amúgy csak a képviselők, a felszólalók és a parlamenti őrök léphetnek be. Érdekesség, hogy az ott frakkban szolgálatot teljesítő őrök koordinátora egy magyar nő. A tribünön is speciális szabályok vannak: tilos szelfit készíteni, felállni, tapsolni vagy hangokat kiadni, hogy megőrizzék az intézmény méltóságát.

A szavazás is nagyon izgalmasan zajlik

Szinte futószalagon jönnek a törvényjavaslatok, amire a képviselők alapvetően kézfeltartással szavaznak, amiről a levezető elnök ránézésre dönti el, hogy elfogadták-e. Ha valamelyik frakció nem ért egyet a döntéssel, akkor hangot adnak a nemtetszésüknek, és név szerinti szavazást folytatnak le a képviselői kártyák segítségével.

Vannak olyan törvényjavaslatok, amiket pedig alapból név szerinti szavazással döntenek el. Tényleg hihetetlen tempóban zajlik ez az egész. A középső kis karéjban ülnek a nagy európai pártok frakcióvezetői, akik a szavazás előtt feltartott vagy lefordított hüvelykujjal jelzik a társaik felé, hogy a pártnak mi az álláspontja az adott ügyről. Természetesen ez nem kötelező érvényű, nincs elvárt pártfegyelem, mindenki úgy szavaz, ahogy szeretne, ez csak egy segítő jelzés.

Érdekes volt látni, hogy el lehet térni a direktívától, és még következménye sincs. Egy-egy sikeres szavazást követően pedig a képviselők több esetben rövid tapssal jutalmazták a döntést, és gratuláltak a törvény beterjesztőjének, a bizottságoknak. Hát, ezt is lehet így, erre nemigen láthattunk példát a magyar parlamentben sajnos.

A vörös szőnyeg

Utána bejártuk az épületet, és olyan helyekre is bemehettünk, ahová mások nem nagyon juthatnak el. Végigsétálhattunk a vörös szőnyegen, megnézhettük a közvetítőszobát, ahonnan élőben közvetítenek minden ülést, valamint a sajtónak kijelölt részt is láthattuk, ahol helyet foglalnak az összes uniós ország médiumainak képviselői. Baromira izgalmas volt ez is.

Fáradtan, mégis jóleső izgatottsággal érkeztünk meg egy autentikus elzászi vacsorára, amiről Fiala Borcsa pár nappal későbbi találkozásunk alkalmával jól ki is faggatott. Kinek mi a prioritás, ugye. Ettünk nagyon finom libamáj-pástétomot spetzelt pulykával és gombamártással, és hagyományos créme brulée-t is, amiket finom helyi borokkal öblítettünk le. Este pedig megnéztük a történelmi belvárost és a csodálatos katedrálist is.

Strasbourg egy kis ékszerdoboz, ami legalább annyira német, mint francia. Nem meglepő, hisz a történelem során többször cserélt gazdát a település, és amúgy villamossal húsz perc alatt elérhető Németország. A város maga pedig igazán elfogadó, multikulturális hely, amolyan igazi európai. Jó érzés volt ilyet látni, és szeretnék én egy ilyen Budapesten élni.

Nagyon megható programmal kezdődött az utolsó nap

Az Európai Parlament megünnepelte a 2004-es nagy uniós csatlakozás huszadik évfordulóját. Mind a tíz ország jelen volt, Magyarországot az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter képviselte.

Az volt a koncepció, hogy minden ország a miniszterelnök mellett küldött egy fiatalt, akik aznap születettek, amikor a csatlakozás megtörtént. Ezek a fiatalok az ülésteremben feltehettek egy kérdést az országukat képviselő, akkori miniszterelnöknek. Minket Balázs képviselt, aki 2004. május 1-jén, 0:32-kor született, szóval csak fél órával fiatalabb, mint Magyarország EU-tagsága. Közben több vezető (Ursula von der Leyern, Roberta Metsola, a pártok frakcióvezetői) tartottak beszédet. Igazán megható volt ezt ott megélni, és érezni, hogy mi is Európa része vagyunk. 

Utána még egy nagy feladat várt rám

Lehetőséget kaptunk arra, hogy az általunk választott képviselőkkel leülhessünk beszélgetni.

Én azt a merész gondolatot vettem a fejembe, hogy több, más párthoz és oldalhoz tartozó politikussal találkozom, és felteszem mindegyiküknek ugyanazt az öt kérdést a magyar oktatásról és a mai kamaszokról.

Nem volt egyszerű megszervezni, de végül sikerült, így Cseh Katalinnal, Dobrev Klárával, Deutsch Tamással és Ujhelyi Istvánnal is tudtam beszélgetni néhány percet. Ezeket a telefonommal rögzítettem, és a saját Instagram és Facebook-oldalaimon elérhetők.

Nagyon érdekes, hogy ugyanarról a kérdésről ki mit gondol, hogyan lát egy-egy felvetett témakört. Volt közte baráti hangulatú beszélgetés, és kicsit távolságtartóbb interjú is.

Ezek után még megnéztem a magyar ügyről való szavazást, majd elégedetten tértem vissza a hotelbe a tartalmas nap után. 

Emberként is nagyon sokat adott nekem ez az út

Nagyon jó érzés volt az, hogy ott kint igazi európai magyar polgárnak éreztem magam.

Láthattam azt, hogy miről is szól az európai politika, és hogy az éles viták ellenére sem jellemző a személyeskedés a képviselők felszólalásaiban.

Egy biztos: nagyon fontos, hogy június 9-én mindenki elmenjen szavazni, és az önkormányzati ív mellett az európai parlamenti ívet is elkérje, és fejezze ki az akaratát szavazat formájában.

Minden ember szavazata és véleménye számít! Egyáltalán nem mindegy, hogy a minket is érintő, a mi életünket is befolyásoló nagy európai döntésekben kik és hogyan képviselnek minket. Legyen mindenki felelős állampolgár, és éljünk a demokratikus jogaikkal, amit a nagyszüleink hagytak ránk örökül.

A képek a szerző tulajdonában vannak.

Balatoni József