A szélsőjobb trójai falova: A női politikus, aki történelmet ír, de nem hoz változást

–

Amikor kiüresített, jelképes pozíciókban látunk női vezetőket, az gyakorlatilag a női test használata. A reprezentáció a lényeg, csak ebben az esetben nem hamburgert akarnak eladni nekünk „két nagy csöccsel” egy utcai plakáton, hanem politikai ideológiákat „jól fésült, kosztümös hölgyekkel”. Mert a politikában régóta tudják, hogy a patriarchátusnak nincsen hitelesebb árusa, mint a konzervatív nő. Egy nőnek sokkal jobban elhisszük nőként, hol a helyünk, legyen szó egy családügyi miniszterről, vagy a saját anyánkról.  

Az elmúlt években számos példát láttunk a tokenizmus jelenségére. Ez az a gyakorlat, amelynek során csak szimbolikus gesztusok történnek a kisebbségi csoportok tagjainak bevonására, de valójában nem változik semmi, nem hozzák létre az inkluzió feltételeit. Token az iskola egyetlen kerekesszékes gyereke, aki csak pár helyiséget használhat, és nem lehet mindig a társaival, mert az intézmény nem akadálymentes. Token a leszbikus kollégád, akinek a fotóját a főnökség diverzitásról szóló kampányokba küldi, miközben az értekezleteken rendre leuralják a férfiak. És token a kormány egyetlen női minisztere is, aki a pártvezér utasításait hajtja végre. 

Senki sem állítja, hogy az ily módon előtérbe tolt női politikusok ne lennének tehetségesek, vagy ne dolgoznának keményen. Épp az ellenkezője jellemző: sokszor kifejezetten kompetensek, a legnívósabb egyetemekre jártak, nyelveket beszélnek. A baj csak az, hogy ha kevés a hatalmuk, akkor nem ők befolyásolnak másokat, hanem őket használják arra, hogy befolyásoljanak minket: 

velük végeztetik el a piszkos munkát, nekik kell levezényelni népszerűtlen intézkedéseket, vagy ők lesznek a tetszetős csomagolás egy rendszeren, amely belülről rohad, és amiben sok minden bűzlik. 

Mindenesetre nem azok a nőjogi ikonok, akiknek kívülről tűnnek. Bármennyire is vonzó ez az emancipációs narratíva, az ő történetük egészen másról szól, ahogy azt az alábbi három példa is mutatja.  

Olaszország – várhatóan – első női miniszterelnöke: Giorgia Meloni

Idén szeptemberben olasz női hírességek sora szólalt fel a közösségi médiában Meloni és a pártja ellen. Attól tartottak, Meloni megválasztása hátrányosan érintené a nők jogait, mivel a politikus híresen abortusz-, LMBTQ- és menekültellenes. Ahogy az énekes-dalszerző Levante megfogalmazta: „Meloni víziója kirekeszti azokat a kisebbségeket és azokat a nőket, akik nem felelnek meg a heteroszexuális, keresztény anyáról alkotott idealizált képnek” – idézi a Politico. 

Figyelmeztetés ide vagy oda, a politikus jelentős győzelmet aratott, és minden valószínűség szerint Olaszország legjobboldalibb kormányát fogja megalakítani a második világháború óta. 

Ez azért is veszélyes, mert Olaszország egyrészt az EU harmadik legnagyobb gazdasága, másrészt mindig egyfajta laboratóriumként működött, azaz előrevetítette más országok válságait. Ahogyan arra Roberto Saviano, a Guardian szerzője is rámutatott, előbb volt Mussolini, mint Hitler, és előbb volt Berlusconi, mint Trump. 

Giorgia Meloni politikai nézeteit egyébként nem szükséges hosszan magyarázni: azok szinte mindenben – még a szóhasználatban is! – megegyeznek azokkal az üzenetekkel, amelyeket régi szövetségesétől, Orbán Viktortól hallunk nap mint nap („nem a brüsszeli bürokratákra!”). Meloni helyteleníti továbbá a feminizmust, nem támogatja a kvótarendszert, és bár azt mondta, nem fog hozzányúlni az abortuszt legalizáló 1978-as törvényhez, arra kifejezetten utasítaná az állami szerveket, hogy „kínáljanak” más alternatívákat a művi terhességmegszakítás helyett. A jobboldal által irányított olasz tartományokban látjuk, mit jelent ez: fizetnek a nőknek, hogy kihordják a nem kívánt terhességüket, valamint beengednek abortuszellenes csoportokat a kórházakba, családtervezési klinikákra, hogy vegzálják az ott tartózkodókat. 

Egy másik félelem Meloni politikájával szemben, hogy a nagycsaládosok támogatására bevezetni tervezett további, aránytalan mértékű adókedvezmények a nők munkaerőpiacról való kiszorulását fogják erősíteni. Ez azért is problémás, mert Olaszország Görögország után a második olyan hely Európában, ahol a legalacsonyabb a nők foglalkoztatottsága. Az Eurostat adatai szerint az olasz nők mindössze 53 százaléka dolgozik. Összevetésképpen: a magyar átlag megegyezik az európaival, mindkettő 67 százalék; a listát pedig a svédek vezetik 80 százalékkal. 

Bár Meloni minden kirekesztő nézete ellenére tagadja, hogy fasiszta lenne, pártja, az Olasz Testvérek egyértelműen a neofasiszta mozgalmakból nőtte ki magát. 

És lám, milyen jótékony a magyar nyelv, mert az Olasz Testvérek fordítás elfedi, hogy valójában Olasz Fivérekről van szó, hiszen a párt neve Fratelli d'Italia (az angolban Brothers of Italy) – ennyit a nőügyek képviseletéről. 

Egyébként is kérdéses, mennyire bízunk meg azokban a pártokban, amelyek szélsőjobb múltjukat követően néppártiként, konzervatívként, vagy centralistaként brandelik újra magukat (ezt látjuk a Jobbiknál is). De ha ez nem lenne elég, Meloni előszeretettel használja a Mussolini-korszakból ismerős „Isten, haza, család” jelmondatot, illetve a párt logójában is meghagyta a neofasiszta hagyományokhoz köthető láng formájú trikolórt. 

De ami talán ennél is veszélyesebb, Meloniról nem látszik első blikkre, kicsoda. Korábbi mentora is részben ezért választotta meg évtizedekkel ezelőtt tartományi tanácsosnak: 

„egyszerre volt pimasz és kedves, tökéletes helyzetben ahhoz, hogy eloszlassa a kemény, tiszta szélsőjobboldali skinhead képét” 

– elevenítette fel a Politico egy másik cikkében Fabio Rampelli szavait. Úgyhogy ne legyenek kétségeink: bár Giorgia Meloni nőként feltűnő jelenség a macsó olasz politikában, értékrendjét tekintve egy a fivérek közül. Egy olyan női politikus, aki katonaként hivatkozik magára, és minden bizonnyal nem a patriarchátusra fog lőni.  

Szerbia első női és leszbikus miniszterelnöke: Ana Brnabić

Már második ciklusát tölti Ana Brnabić Szerbia kormányának élén, amely az ország történetében minden eddiginél több női minisztert tudhat a soraiban. A kiegyenlített nemi arányokat sugalló kép ugyanakkor szakértők szerint teljesen tévútra visz, és eltereli a figyelmet az országban uralkodó viszonyokról. Arról, hogy Szerbia menet közben egypári állammá vált, ahol jóformán mindenről a populista elnök, Aleksandar Vučić dönt, és mára annyira kiüresedtek a kormányzati tisztségek, hogy gyakorlatilag lényegtelen, milyen nemű ember tölti be őket. 

Amikor Ana Brnabić színre került, sokakban felcsillant a remény: végre egy jól képzett, amerikai diplomákkal rendelkező, szorgalmas politikus, akinek szívügye a modernizáció, az oktatás és a digitalizáció. Valaki, aki kiválóan beszél nyelveket, aki Európa-párti, ráadásul nő, és leszbikus, azaz nem sokban hasonlít egy tipikusnak tartott balkáni politikushoz. 

Gyanút kelthetett volna, hogy Vučić elnök maga közölte Brnabić szexuális irányultságát a miniszterelnök kinevezésekor tartott sajtótájékoztatón, tehát ő keretezte az új miniszterelnök hivatalba lépését egy kvázi-emancipátoros gesztusként, amit a média hamar átvett. 

Becsületére legyen mondva, Brnabić sosem szerette, ha leszbikus politikusként hivatkoznak rá, magát a kezdetektől fogva technokrataként jellemezte, de ekkor még nem lehetett tudni, hogy ez Vučić utasításainak kritikátlan végrehajtását jelenti. Az egyik legsúlyosabb vád Brnabić-tyal szemben, hogy Vučić zsinóron rángatja, amit jól jelez a köztük lévő „Elnök úr” – „Ana”-viszony (állítólag van, hogy nyilvánosan is így utalnak egymásra). 

Brnabić egyébként az első olyan miniszterelnök, akinek a hivatali ideje alatt született kisbabája azonos nemű élettársával. Bár sok hivatalos gratulációt kaptak, fontos tudni, hogy Szerbiában – Magyarországhoz hasonlóan – nem házasodhatnak össze azonos nemű emberek, illetve nem lehetnek mindketten a gyerek törvényes képviselői. Brnabić ennek ellenére egyáltalán nem tematizálta a leszbikus-meleg-biszexuális emberek helyzetét a politikában, sőt egy magazinnak azt nyilatkozta: „Szerbiának más kritikus problémái vannak, amelyeket a lehető leghamarabb meg kell oldani az ország valamennyi polgárának érdekében”. 

Ha viszont a jogegyenlőség kérdésével csak akkor foglalkoznánk, miután egy nemzet összes gondja megoldódik, soha nem történne változás. 

Sokkal inkább arról van szó, hogy Ana Brnabić politikai-gazdasági helyzetéből adódóan olyan kiváltságokat élvez, amelyek az LMBTQ-közösség más tagjai számára elérhetetlenek, miniszterelnökként pedig, bármennyire is újhullámosnak tűnik a jelenléte, valójában a fennálló, kirekesztő rendszert erősíti.  

Magyarország első női köztársasági elnöke: Novák Katalin

Negyvennégy évével a korábbi család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, Novák Katalin a legfiatalabb magyar köztársasági elnök. Sokan abban is történelmi jelentőséget látnak, hogy első alkalommal tölti be hazánkban egy nő ezt a tisztséget. Nem szeretnék hosszan belemenni Novák Katalin nőjogi tevékenységébe, csak pár momentumot elevenítenék fel. 

Ki ne emlékezne például a 2020-as Hogyan lehet sikeres a nő? című videójára, amelyben arra intette minden nőtársát, ne higgye, hogy a férfiakkal kell versenyeznie. „Ne higgye el, hogy életünk minden pillanatában össze kéne mérni magunkat egymással, és legalább olyan beosztással, legalább akkora fizetéssel kellene rendelkeznünk, mint a másiknak” – jelentette ki. Arra kérte a nőket, „merjék felvállalni a felelősséget, és ne mondjanak le a privilégiumaikról egy »rosszul értelmezett emancipációs küzdelemben«”.  

De Novák Katalin volt az egyik főszereplője 2020 végén annak a törvénymódosításnak is, amelynek értelmében Magyarországon csak házaspárok fogadhatnak örökbe, ez alól élettársak és egyedülállók számára pedig kizárólag a családpolitikáért felelős miniszter adhat felmentést. Novák Katalin immáron köztársasági elnökként is szó nélkül tűrte a szívhangrendelet bevezetését, asszisztált a kata módosításához, amely adózási forma rugalmasságával rengeteg, gyerek mellett dolgozó anya számára jelentett korábban segítséget. 

Soha nem hallottuk tőle, hogy kiállt volna politikusok szexista megnyilvánulásait követően, az ápolók vagy a pedagógusok béremelésének ügyében, netán nehezményezte volna, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a női parlamenti képviselők aránya egész Európában. 

Novák Katalin, aki a 2018-as és a 2020-as választásokon is fideszes, illetve OV’22-es fülbevalót viselt, aki kormánytag volt, és beiktatásáig alelnök a Fideszben, egyenesen nőellenességgel vádolta azokat a kritikusokat, akik azt mondták, köztársasági elnökként nem fogja tudni képviselni a nemzet egységét (csak az egyik felét). 

De hasonlóan a szerb rendszerhez, a NER-ben is mindegy, milyen nemű a köztársasági elnök, mert kizárólag reprezentációs funkcióval bír. Készülnek is egyre-másra fotók, köztük például Jair Bolsonaro brazil elnökkel. „Mi a béke követei vagyunk” – írta a posztban Novák Katalin, miközben mosolyogva szívecskéket mutattak a kamerába. Mielőtt meghatódnál, tudd: Bolsonaro nemrég azon háborodott fel, hogy abortuszt végeztek egy 11 éves kislányon, akit megerőszakoltak.

Kiemelt kép: Getty Images/Valeria Ferraro/SOPA Images/LightRocket; Mateusz Wlodarczyk/NurPhoto; Beata Zawrzel/NurPhoto 

Milanovich Domi