Amikor DTK megkérdezte, hogy van-e szabad kapacitásunk Annával részt venni egy háromnapos brüsszeli úton, hát minimum két méterrel a föld fölött lebegtünk. Persze kifelé a rideg profizmus álarcát öltöttük magunkra, és csak otthon, a négy fal között táncoltunk a tükör előtt örömünkben.

Anna most készült életében először repülőre ülni, úgyhogy pláne nagy volt az izgalom. Üdítő lendülettel és kevésbé üdítő pánikrohamokkal vetettük bele magunkat az utazástervezésbe, én az influenzával küszködtem, Anna pedig az utazási félelmével. Személyében a repüléstől félő embertípus egészen új fajtáját fedeztem fel… azt, aki filozofikus állapotba kerül a levegőben.

Felszállás után pár perccel felvetette a kérdést, aminek megvitatása végül kitöltötte az utunkat:

„Vajon a laposföld-hívők mit gondolnak, amikor repülőre szállnak?”

(Ha van laposföld-hívő olvasónk, kérjük, kommentben írja meg a válaszát! Hálásan köszönjük!)

Mire megfejtettük volna a talányt, kétórás repülőutunk véget is ért, és már befelé tartottunk a városba.

Brüsszel, a galaktikus űrkikötő

Sosem voltam még Brüsszelben, mások élményeiből raktam össze, mire is számíthatok. Tapasztalatom szerint az emberek véleménye nagyjából két táborra osztható a városról. Vannak, akik szerint baromira cuki hely Brüsszel, a romantikus utcáival, finom söreivel és szuper kiállításaival, míg mások szerint rideg, lelketlen kirakatváros, az üzleti utak Mekkája.

Az Európai Parlament épületének egy része

Szerintem valahol a kettő között van az igazság, mert valóban egy galaktikus űrkikötő, ahová sokan üzletelni, „networkingelni” jönnek, de emellett van Brüsszelnek egy tradicionálisabb, bohémabb arca is, pezsgő éjszakai élettel. Keszekusza macskaköves utcáival a város látképe alapvetően irtó barátságos. Építészetileg egyszerre találhatók lenyűgözően modern épületek és rettentő romantikus, múlt századi belga lakóházak, gyönyörű, tiszteletet követelő királyi palotával, még lenyűgözőbb főtérrel. A sarkon egy kocsma, egy művészellátó, egy képregénybolt (elég erős képregénykultúra uralkodik ám itt), egy gofrizó vagy egy sült krumplizó, benne barátságos emberekkel.

Grand Place Brüsszelben

Az Európai Parlament épületének egy része

(A barátságosember-mérőm Párizs lakosaihoz viszonyít mindig. Nekem ugyanis eddig ők jelentették e tekintetben a tengerszintet. Szorri.)

Térjünk a lényegre, hogy megválaszoljam a címben feltett kérdést. Három napon át tartó emberpróbáló nyomozásunk kapcsán a következőkre jutottunk, erre készül Brüsszel:

Leigázza Európát habos gofrijaival

FELHÁBORÍTÓ, ha ezt hagyjuk, búcsút mondhatunk az utcai gírosznak! Hogy is nézne ki az, hogy egy átmulatott éjszaka után hazafelé menet a buszmegállóban nem azt kérdezik meg tőled, hogy „cípősz-’ádzsmá” mehet bele? Hanem azt, hogy csokoládéval, tejszínhabbal, eperrel kéred-e a gorfit. Úristen, ez szörnyű utópia!

Sült krumplival – sok-sok sült krumplival

Ha ez nem elég, ott vannak a fura formájú sült krumplijaik, amikre nemcsak ketchup, mustár, majonéz kerülhet… hanem kéksajt-szósz, koktélszósz, sőt karamellizált hagyma. Micsoda barbár nép! Nem hagyhatjuk, hogy elvegyék tőlünk a fagylaltba mártogatott mekis sült krumplinkat. Ugye?

Belga csokoládé, a manipuláció mesterfoka

Anna szerint 

annyira k.rvajó a csokoládéjuk, hogy az már agymosás.

Esdeklőn rám nézett, és csak annyit mondott: „Nem lehet neki ellenállni, basszus”. És ez így van. Nem lehet. Ezen a ponton mi megtörtünk egy picit, nekem amúgy is gyenge pontom a csokoládé.

Brüsszel a legcsodálatosabb hely a földön.

Képregényekkel, belga mesékkel

Nem csak habos gofri és a világ legfinomabb csokoládéja van itt. De még a Hupikék törpikék is belga. Hát, hogy lehetne Brüsszel ártalmas?! HOGYAN?!

Az icipici kék törpöket egy belga képregényszerző, Peyo alkotta meg a francia–belga Spirou magazin számára. 1958. október 23-án indult el, akkor még Johan & Pirlouit, magyarul Janó és Bibice néven futott, a történet pedig a középkori Európában játszódott, és a bátor királyi apród, Janó és hűséges barátja, Bibice (majd később a hozzájuk csapódó hupikék törpikék) kalandjait követte végig.

Belga sörrel – viszlát, nagyfröccs!?

Visszafelé Anna már nem amiatt aggódott, hogy lezuhan a gép. Amiatt fájt a feje, hogy vajon az icipici poggyászába betett öt üveg sör – ismétlem, öt üveg sör – nem fog-e összetörni. A csomagolási technikájával egyenesen lenyűgözött. Minden üveg sört egy-egy zokniba csomagolt, majd mélyen beágyazott a minipoggyászába, amibe isten tudja, hogy fért el.  

Én teljes mellszélességgel támogattam őt, hogy ne aggódjon, szinte biztosan összetörnek! Amire a következő magabiztos reakció érkezett: a duty freeben vett még öt sört. Biztos, ami biztos.

Anna…

Végül mindegyik túlélte!

Vitakultúrájukkal igázzák le a világot, viszlát passzív-agresszív vérszívás!

Olyan világban szeretnél élni, ahol kulturáltan meg kell hallgatni a másikat? Nem semmi!

Mivel nap mint nap szemináriumokon vettünk részt, megbizonyosodhattunk róla, hogy az egyik szembetűnő és jóleső különbség, amit a saját bőrünkön is megtapasztaltunk, az az érvelési kultúra érvényesülése volt. Meg egymás alapvető tisztelete. A legapróbb szolgáltatóig mindenki meghallgatja, átgondolja (nemtől függetlenül) a másik érveit, véleményét, és kulturáltan válaszol rá. Nincsenek piszkálódó beszólások a szupermarketben csomagoláskor, hogy „na, pörgessük fel magunkat, kisasszony”, nem kell reklamálni, elmagyarázni, hogy a lejárt árut miért is van jogod visszavinni, és nem akar felszedni a biztonsági őr, ha ruhát próbálsz. (Hát milyen világ az ilyen? Őszintén? Elég jó.) 

Addig, amíg nem tapasztalja ezt az ember máshol, nem is tudja, hogy mi hiányzott az életéből. Itt nincsenek hétköznapi, icipici, kioktató jellegű, cinikus, vérszívó csipkelődések, sem a boltostól, sem a reptéren, sem a szállodában, egyszerűen sehol. Bakker, hogy lehet így élni?!

Még több nő szólhasson bele a politikába, mondják

Hát, mi ez, kérem? Komolyan ezt akarjuk? Hogy a szomszédasszony, aki amúgy is csak borsot tör mindenki orra alá, még jobban érvényesíthesse az akaratát?!

Hát, végül is… igen. De helyette inkább magunkra gondoljunk, barátnőinkre, nőrokonainkra, lányainkra, hogy minden helyzetben egyenlő bánásmódot, egyenlő jogokat kaphassanak, azonos feltételekkel indulhassanak.

A női politikusok számát tekintve – európai összehasonlításban – a magyar parlamentben mindössze tizenegy százalék a képviselők aránya. Halkan megjegyzem, hogy tágabb értelemben jóval több nő foglalkozik politikával (mert nem csak a parlamenten belül történik a politika): közigazgatásban, társadalmi célú közügyekben, emberi jogok védelmében, gyerekjogvédő szervezeteken belül. Ennél beljebb viszont nem lépnek.

Nőnapi szemináriumon az Európai Parlamentben

Arra készül, hogy megállítsa a klímaváltozást!

Te élnél szemétmentes, tiszta városban? Pff, na nem, ez már túl sok.

Brüsszel lakosai komolyan veszik a klímaváltozást, ily módon nemcsak tiszta várost kapunk, de ez a hely a szelektív hulladékgyűjtők Mekkája is. Mi, itt, az irodában keményen idomítva vagyunk a tudatosságra, de még nekünk is tudtak újat mutatni. Alapvetően az volt igazán rokonszenves, hogy nemcsak intézményi szinten környezettudatosak (például nem pazarolnak nyomtatópapírt, ciki a nejlonzacskó, a legtöbb étteremben újrahasznosított szalvéta van és így tovább), hanem az embereknek is természetes a környezetvédelem, ami üdítő tapasztalat.

Itt még az üvegeket is szín szerint válogatják szét, amikor kiteszik az utcára a szemetet. Mindemellett pedig alap, hogy mindenhol informálnak a megfelelő környezettudatos magatartásról. Ha például veszel egy üdítőt, még a kupakján lévő szöveg is emlékeztet rá, hogy hasznosítsd újra. Vásárláskor sem tolják az arcodba a papírzacskót, műanyag zacskót, hanem megkérdik, hogy adhatnak-e, vagy el tudod tenni a saját táskádba. Ezek apróságok ugyan, de az ilyesmikkel indíthatók el a nagy változások.

Gyönyörű, tiszta utcák

Jó, na, de most komolyan, mire készül Brüsszel?

Az itt látható terem nemcsak azért üres, mert Anna sikeresen megállította Brüsszelt, hanem mert épp nincs ülés. Amúgy az ülésterem – akárcsak a strasbourgi és a luxemburgi – a világ minden tájáról fogad látogatócsoportokat, sőt az Európai Történelem Házába és az EP látogatóközpontjába, a Parlamentáriumba is ingyenes a belépés, ahol nyíltan és örömmel megválaszolják azt a kérdést, hogy mire készülnek. Most elspoilerezem: a parlament (nem pedig Brüsszel) választásokra készül, méghozzá május 26-án, ez téged is érint, a te véleményed is számít, itt, ezen az oldalon érvényesítheted jogaidat.

A plenáris teremben

 Szőcs Lilla