A szerelem sötét oldala – Így mérgezheti meg az életünket a legcsodásabb érzés

–

Anna Machin egy, a nemrégiben az Aeon Magazin oldalán megjelent cikkében a szerelmet közelítette meg izgalmas, új aspektusból. 

Ő is abból indul ki, hogy a szeretet – irányuljon az a szerelmünk a kisállatunk vagy éppen Isten felé – életünk legfontosabb mozgatórugója, amely a legmarkánsabb tényező a mentális és fizikai egészségünk és az életminőségünk szempontjából. És bár azt gondolhatnánk, hogy az érzelmeket kissé paradox tudományos oldalról megközelíteni – ahogy azt Anna Machin is teszi –, az biztos, hogy pozitív érzelmeink hatására olyan addiktív neurokémiai anyagok termelődnek bennünk, mint az oxicotin, a dopamin, a béta-endorfin vagy a szerotonin, melyek jelentősen befolyásolják a viselkedésünket.

A szerelem csodálatos érzés, de Machin álláspontja szerint nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy

végső soron a gyengéd érzelem nem más, mint a biológiai megvesztegetés egy formája, egy ravasz evolúciós trükk annak érdekében, hogy együttműködjünk a partnerünkkel, és biztosítsuk a fajfenntartást.

Az öröm, amit érzünk, amikor szerelmesek vagyunk, csupán egy „mellékhatás”, és mivel a valódi evolúciós cél a szaporodás, nem pedig a boldogság, a szerelem sokszor nem is olyan édes, mint ahogyan azt a közfelfogásban előszeretettel romantizáljuk. Talán illúzióromboló, de a szerelem érzése révén valójában meg vagyunk vesztegetve, hogy kitartsunk egymás mellett, együttműködjünk, toleráljuk a nehézségeket, lecsupaszítva: túléljünk.

A már említett neurokémiai anyagoknak lehetnek negatív hatásai is, amelynek révén valaki kizsákmányolhatóvá, sőt, manipuláció és erőszak áldozatává válhat.

A tündérmesékbe vetett hit az „igaz és soha véget nem érő szerelemről” éppen azt erősítheti például egy bántalmazó kapcsolatban élő személy számára, hogy ki kell tartania a másik mellett, ahelyett, hogy mentené magát.

Lehet-e a szerelem rossz?

Machin arról is beszámolt cikkében, hogy tudósként alanyait minden esetben megkéri, definiálják, mit is jelent számukra a szerelem, mely kérdésre rendkívül változatos, helyenként akár meglepő válaszokat kap, de az mindig közös bennük, hogy a szerelmet pozitív érzelemként azonosítják a résztvevők. A szakember ezután azt a kérdést is felteszi, hogy a szerelem lehet-e negatív, melyre legtöbb esetben az a válasz érkezik, hogy nem, mert akkor az már nem is szerelem. Ha az alanyok mégis szót ejtenek a szerelem sötét oldaláról, legtöbbször a féltékenység kerül szóba.

Itt egy újabb érdekes pontja következik az elméletnek: a féltékenység eredendően azért alakult ki, hogy megvédjen minket, figyelmeztessen a lehetséges veszélyekre. A féltékenység érzelmi, kognitív és viselkedési szinten fejti ki hatását, de fiziológiai tüneteket is észlelhetünk magunkon: kipirosodunk vagy émelyegni kezdünk. Az érzés hatására három lehetséges alternatíva közül választunk a legtöbb esetben: vagy kiiktatjuk a riválist, vagy megpróbáljuk a partnerünket meggyőzni arról, hogy mi vagyunk a jobb választás, illetve megpróbáljuk minimalizálni a lehetséges veszteségeket, és kilépünk a kapcsolatból. Ennek hátterében az áll, hogy automatikusan mérlegeljük a befektetett energia és a kapcsolatból nyert előnyök egyensúlyát, ha ugyanis rossz partnerre fecséreljük az időnket, az energiánkat és a reprodukciós képességünket, az súlyosan károsítja a továbbörökítés esélyét. 

De mit tekintünk a féltékenységet kiváltó tényezőknek?

Na, itt óriási eltérések figyelhetők meg a nemek között. Míg a nők általában sokkal intenzívebben reagálnak az érzelmi megcsalásra, addig a férfiak a szexuális hűtlenséget tolerálják nehezebben. Ennek az az egyszerű oka, hogy a férfiak és a nők eltérő erőforrásokkal szállnak be a „párzási játékba”. Evolúciós szempontból ugyanis a férfi ősidők óta a családfenntartó, a védelmező szerepét tölti be, míg a nő a méhével járul hozzá a fajfenntartáshoz. Tehát ha egy nő egy másik férfival kacérkodik, és esetleg teherbe esik, kilenc hónapra garantáltan megfosztja a lehetőségtől a partnerét, hogy gyermeke legyen tőle. Ezzel szemben, ha egy férfi egy másik nővel kokettál, az eredeti társ és közös gyermekeik kevesebb figyelmet, gondoskodást, védelmet és erőforrást élveznek. Összegezve tehát:

a féltékenység egy fejlett válasz a szaporodási sikerünket és túlélésünket fenyegető veszélyekre.

Még ha nem is kellemes, evolúciós értelemben hasznot hoz azok számára, akik átélik, mivel rávilágít a kockázatokra, és segít döntést hozni a jövőnket illetően, ám – ahogy láthatjuk –, bizonyos esetekben a féltékenység kontrollálhatatlanná válik.

Az intelligencia veszélyes fegyver, ha rossz kezekbe kerül

Machin arra is kitér, hogy az érzelmi intelligencia a magja egy egészséges, jól működő kapcsolatnak. Ahhoz, hogy valóban jól funkcionáljunk párként, meg kell értenünk a másik szükségleteit, hogy ki tudjuk elégíteni azokat, ahogy a párunknak is tisztában kell lennie azzal, hogy mi mire vágyunk, és képesnek kell lennie arra, hogy biztosítsa számunkra a szükségleteinket. Ahogy a szerelem, úgy az érzelmi intelligencia is lehet fegyver valaki kezében, ha arra használja, hogy mások érzelmi szükségleteit kiismerve irányítson, manipuláljon. Erre leginkább azok hajlamosak, akik rendelkeznek a „személyiségjegyek sötét triójával”. Ez úgy hangzik, mint valami misztikus, középkori titkos rend által képviselt eszme, de valójában a machiavellizmus, a narcizmus és a pszichopátia hármasát takarja. 

A machiavellisták jellemzően hatalmat akarnak, míg a narcisztikusok előszeretettel döngölik a földbe a partnerüket annak érdekében, hogy a saját önbecsülésüket erősítsék, a pszichopaták pedig gyakran játszanak mások érzéseivel. Kívülről talán felfoghatatlannak tűnhet, de az ezen karakterjegyekkel bírók partnerei nehezen lépnek ki a kapcsolatból. Ennek az lehet az oka, hogy az érzelmi vagy fizikai bántalmazást, a másik szabadságának korlátozását időnként

felváltják a jótékony, pármegtartó viselkedési formák, amelyek például ajándékozás, vagy hirtelen jött gondoskodás képében jelennek meg.

Viselkedésük kiszámíthatatlansága úgynevezett gázlángeffektushoz vezet. (A témáról bővebben Gyárfás Dorka és Kurucz Adri kolléganőim írtak ITT és ITT, ha pedig benned is felmerül a kérdés, hogy valaki miért marad meg egy bántalmazó kapcsolatban, akkor Milanovich Domi cikkét is ajánlom.)

Visszatérve Anna Manchin nézeteire: ő azt hangsúlyozza, hogy azok a kulturális üzenetek, melyek a romantikus szerelmet dicsőítik, és amelyekkel úton-útfélen találkozunk a családunk, a vallásunk, a politika és a média révén, jócskán megnehezíthetik, hogy valaki kilépjen egy bántalmazó kapcsolatból.

Mi lenne, ha nemcsak a szerelem irányítana minket, hanem mi is tudnánk irányítani a szerelmet?

Ezt a kérdést már jóval korábban is feltették elődeink: már az ókori írásos emlékekben is szerepelnek szerelmi bűbájok.

Tudományos értelemben tulajdonképpen már létezik hatékony bájital, ám komoly etikai problémákat vet fel a használata.

A szintetikus oxicotin, amelyet a szülés beindításához is használnak, erősíti a szociális készségeinket, növeli a bizalmat és az együttműködési hajlandóságot, ezáltal elengedhetetlen egy kapcsolat korai szakaszában, hiszen egyúttal elcsendesíti az agy félelemközpontját, és csökkenti az új kapcsolatok kialakítása során érzett gátlásokat. A másik hasonló szer az MDMA, vagyis az ecstasy, amely hasonló hatást vált ki, mint a hosszú távú szeretet neurokémiai anyaga, a béta-endorfin. Az MDMA-t használók a határtalan szeretet érzéséről és az empátia fokozódásáról számoltak be. Hasonló tapasztalatokat osztottak meg azok az amerikai kutatók, akik MDMA-t használtak párterápiák alkalmával annak érdekében, hogy a felek jobban megértsék egymás szükségleteit, és megtalálják a közös hangot.

Ezek az úgynevezett szerelemdrogok azonban visszaélésre adnak lehetőséget

Túl azon, hogy ezek a szerek nem hatnak mindenkire ugyanúgy, az MDMA csak használat közben fejti ki hatását, utána már nem, sokan mégis úgy gondolják, hogy a szerelemdrog használata semmivel sem kellene, hogy vitatottabb legyen, mint egy antidepresszáns bevétele. Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókat (SSRI) manapság is alkalmaznak ortodox vallási közösségekben, annak érdekében, hogy elnyomják a fiatalok szexuális vágyát, ezzel biztosítva, hogy megfeleljenek a törvényeknek, gátat szabva ezzel a házasság előtti szexnek. Machin felveti a kérdést, hogy

mi van, ha ezek a szerek elterjednek különféle diktatúrákban annak érdekében, hogy szabályozzák a szerelem a hatalom által erkölcstelennek vélt formáit?

Érdemes megfontolnunk, írja a szerző, hogy ahelyett, hogy rózsaszín cukormázzal öntjük le a szerelem fogalmát és jelenségét, elkezdjük inkább vizsgálni és megérteni a komplexitását.

Krajnyik Cintia

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/primipil