A Lánchídnál lévő alagút azért van, hogy oda tolják be a hidat esőben – 10 + 1 tréfás hülyeség, amit a szüleink hitettek el velünk

–

Olvastam valahol, hogy e hét kedden volt 165 éve, hogy megnyílt az alagút a budai Várhegy alatt – innen jött ennek a gyűjtésnek az ötlete, ugyanis erről az alagútról mindig egy vicces történet jut eszembe. Anyukám mesélte, hogy amikor kislány volt, és a nagypapájával csavarogtak a városban, azt mondta neki az öreg, hogy azért van az az alagút, hogy oda tolják be esőben a Lánchidat. Anyukám persze kérdés nélkül elhitte, és én is hajlottam volna rá – tekintve, hogy kicsi voltam, amikor ezt először mesélte –, de anya gyorsan tisztázta, hogy ez nem lehetséges, és a papa csak viccelt. Mégis, akárhányszor arra járok, mindig elképzelem, hogy tuszkolják befelé a hidat az alagútba, amikor esősre fordul az idő.

Persze én sem maradtam ki a jóból, egy időben ugyanis meg voltam győződve róla, hogy a mirelit rántott hús sárkányból készül.

Anyukám ugyanis csak gyíkhúsnak vagy sárkányhúsnak hívta ezeket az ételeket jelezve, hogy mit gondol a valódi hústartalmukról. Nekem ez nyilván később leesett – de addig sem voltam hajlandó gyorsfagyasztott bundás husit enni.

via GIPHY

De nem csak engem, sokakat megtréfáltak ilyen-olyan okból a szülei, az egyik kollégiumi szobatársamnak például – aki amúgy emelt bioszra járt – mi magyaráztuk el tizenhat éves korában, hogy a lábfeje feletti valamit bokának hívják. Ő ugyanis meg volt győződve róla, hogy annak a csontnak a neve pumpa. Rezzenéstelen arccal közölte, hogy kicsit fáj a pumpája, mert megrándult. A röhögéstől vinnyogva magyaráztuk el neki, hogy bizony ezt rosszul tanította neki az anyukája. Hogy miért etette meg ezzel a lányát, a mai napig nem tudjuk.

Ahogy erről az évfordulóról sorra jutottak eszembe a mókás történetek, elkezdtem kérdezősködni az ismerőseim körében, hogy nekik van-e hasonló történetük.

Kiderült, hogy nem csak anyukám nagypapája szerette hülyeségekkel ugratni az unokáját:

1. „Nálunk a nagyapám volt a család Münchhausen bárója. Borbély (is) volt, és amikor egyszer a konyhában borotválta az öreg ivócimboráját, és megkérdeztem, miért olyan ráncos a nyaka a bácsinak, azt válaszolta a Papa, hogy a csatában karddal esett neki az ellenség, azért a sok vágás rajta.

Egyszer meg azt mondta, neki mind a tizenkét manduláját kivették.

Ezeket elhittem, de volt még egy csomó tódítása az öregnek, csak már nem emlékszem.” (Adri) 

A harcos vonalon maradva jöjjön egy újabb sztori:

2. „Apu vállán volt egy kb. tíz centi hosszú, vékony heg, ami kiskoromban hatalmasnak tűnt. Mindig, amikor rákérdeztem, azt mondta, hogy egyszer összeverekedett egy medvével, onnan a sérülés, én pedig egy pillanatig nem kételkedtem benne. Rengeteget jártunk Erdélybe a nagyszüleimhez, láttunk medvét többször is, és mivel apu ott nőtt fel, teljesen hihetőnek tűnt, hogy ha úgy jön ki a lépés, az én apukám bizony megharcol bárkivel és bármivel. Ebben persze azóta is biztos vagyok – de már inkább csak átvitt értelemben.” (Zsófi)

De nem csak viccből, nevelési célzattal is kitalálnak a kétségbeesett szülők mindenféle történeteket

3. „Nagyon kupis gyerek voltam (meg vagyok a mai napig), a játékokat, a ruháimat, a mosatlan tányérokat meg amit el tudtok képzelni, mindig szanaszét hagytam. Általában a folyosón és konyhában (kötelezően) hordott papucsomat is csak lábujjhegyről levetettem szaladva befelé a szobába, és a két lábbeli legalább négyfelé repült ahelyett, hogy szép katonásan egymás mellé estek volna le. Ezt megelégelve anyukám lepaktált a rendrakó manókkal, amik jól elrejtették a rendetlen papucsokat. Kétségbeesésemben még hívogattam is őket, hogy adják már vissza a szőrmés cuccot, mert kiderült, hogy a hideg padlón tényleg nem jó anélkül járni. A poén az egészben, hogy végül soha többé nem került elő az az egy pár – az újakat meg valahogy megtanítottam egymás mellé landolni.” (Csenge)

via GIPHY

4. „Ha volt valami sebem, sose akartam, hogy anya lecserélje a kötést vagy kitisztítsa a sebet, mert az fáj. Ezért anya azt mondta, ha nem engedem, ott bibircsók fog nőni. Hatásos volt.” (Kata)

5.

„Kiskoromban, amikor tévézni akartam, apukám mindig elmondatott velem egy varázsigét csukott szemmel, és ha sikerült a varázslatom, akkor bekapcsolt a tévé, ha nem, akkor nem. Elég kreatív módja volt annak, hogy szabályozzák a tévé előtt töltött időmet.” (Böbe)

6. „Sokáig hittem azt, hogy az udvarunkon lévő nagy kerekes kerti kútban tényleg a rettegett szerb banya lakik, a Baba Zuba, aki berántja azt a gyereket, amelyik belehajol a kútba. És azt is, hogy amikor dörög az ég, akkor Szent Illés vágtat végig a lovas kocsijával az égen. Emlékszem, többször gondoltam rá, hogy ha ilyen dörgő hangot ad a szekere, ahogy halad, akkor nem ártana kereket cserélnie. Ennek ellenére a mai napig iszonyúan félek az égzengéstől, és otthoni jó szokás szerint minden elektromos eszközt kihúzok, ha villámlik, becsukom az ablakokat, lehúzom a redőnyt.” (Radi)

Ezeknek a nevelési célzatú baromságoknak pedig úgy tűnik, egy külön alfaja az étkezéssel – vagy az arra való rábírással – kapcsolatos sztorik

7. „Én a répától fütyüléstől voltam kiakadva már gyerekként is, hiszen hiába ettem, nem tudtam fütyülni. Aztán felsőben kaptunk egy egészségügyi könyvet, ahol egy csomó minden szép rajzokkal el volt magyarázva. Na, itt volt szó arról, hogy a répában lévő karotintól besárgulhatsz. Teljesen összezavarodtam ettől, hogy most akkor mekkora az a répamennyiség, amitől már tudsz fütyülni, de még nem vagy sárga. Erre azóta nem kaptam meg a választ.” (Anna)

via GIPHY

8. „Azt mondták a felnőttek, hogy ne igyak olyan sokat, »mert béka nő a hasamba«. Én meg direkt sokat ittam, és aztán lötyögtettem a hasamban a vizet, és közben elképzeltem, hogy a béka boldogan úszkál benne.” (Gabi)

9.

„Apukám elhitette velem, hogy a megevett ételek úgy helyezkednek el a hasamban, mint a dominók, tehát egymás mellett, pontosan kitöltve a rendelkezésre álló helyet. Még el is játszottuk, hogy »ez a hosszú itt egy uborka, ez meg mellette biztos egy paradicsom«.” (Réka)

10. „Saját sztori nem jut eszembe, de a húgomnak azt mondta anyukám, hogy ha sok céklát eszik, szép lesz. Biztos volt valami alapja, amit olvasott valahol, de a cél nyilvánvalóan a zöldségevés megszerettetése volt. És a tesóm példája azt mutatja, hogy tulajdonképpen működik, úgyhogy terjesszétek ti is nyugodtan: a cékla szépít.” (Flóra)

És végül jöjjön, aki most akarja hülyíteni a gyerekét (de nem sikerül)

+ 1. „Anno beadtam az öcsémnek, hogy a világ legrondább szava a szivarka. Nyilván lebuktam egy idő után, de a legenda fennmaradt, és aztán már anyaként szállt belém újra a kisördög. Próbálkoztam a kisfiamnál, de ő eleve szkeptikus volt, nem volt sok esélyem. De azért viccnek jó, sok helyzetet finomítottunk azzal, hogy rendes káromkodás helyett szivarkáztunk.” (Anna)

És nektek milyen vicces hülyeségeket adtak be a szüleitek? Esetleg ti vetettetek be őrületes baromságokat egy-egy helyzet kezelésére? Írjátok meg nekünk kommentben!

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció: Getty Images / vivanity