Kötni igazából nagyon punk dolog – És még az emberi jogokért is tehetsz vele

–

Egy egész világ tárult fel előttem 

Pár hete felkeresett a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű civil szervezet, hogy vegyek részt a kampányukban. Egy kötőmaraton lesz, mondták, amelynek során adományért cserébe meg lehet rendelni egy csomagot: benne fonallal, tűvel és az ëviköt által tervezett egyedi kötésmintával – ez alapján ki-ki elkészítheti a saját SZABAD sálját. Nagyon tetszett a koncepció, a baj csak az volt, hogy 53 millió amerikai és sok ezer magyar nővel ellentétben, én egyáltalán nem tudok kötni. 

Szeretném azt mondani, ez az utóbbi időben sokat változott. De nem ez történt. Továbbra sem vagyok túl ügyes (tudom, a címlapképen is eléggé látszik). Sebaj. Nagyon élveztem, amikor a barátnőm anyukája megmutatta az alapokat (hálás köszönet érte). Ott ültünk a nappalijukban egy finom ebéd után, és arra gondoltam, ezt a jelenetet önmagában meg lehetne írni. Beszélni kellene arról, milyen kedvesen és nyitottan fogadtak engem ebben a családban. Arról, hogy szerencsére csomó jó fej ember él az országban, hiába uszítanak állandóan egymás ellen minket. De ez a cikk most nem erről fog szólni, meg nem is a kötés technikájáról (részemről elég rövid írás lenne), hanem arról, mennyire hihetetlenül vagány ez a terület. Pedig nem így indult ez a sztori. 

„A kezed járjon, ne a szád!”

Évszázadokon keresztül a lányok egészen más oktatási lehetőségekben részesültek, mint a fiúk. Ahelyett, hogy biológiát, fizikát vagy matematikát tanultak volna, beszorultak az otthon falai közé. Elsősorban arra készítették fel őket, hogy jó feleségek és anyák legyenek. Fontos volt, hogy tudjanak főzni, háztartást vezetni, tisztán tartani a környezetüket és másokról gondoskodni. Tudniuk kellett, hogyan bánjanak a tűvel, a cérnával, a fonallal. Sokan közülük már egészen fiatalon, öt-hat éves korukban megismerkedtek a kötéssel, hímzéssel, horgolással. Ezek mindegyike csendben végezhető, monoton, babrálós tevékenység, így az az előnyük is megvolt, hogy a nők nem hangoskodtak közben, és a testükkel, a mozdulataikkal sem foglaltak túl sok helyet a térben.

A kézimunkázás csakhamar a női engedelmesség, türelem és erény szimbólumává vált. Ártatlan időtöltésnek látszott, pedig a kezdetektől fogva benne volt a felforgató potenciál. 

A tradicionálisan női tevékenységek „visszavétele”

Lényeges kiemelni, hogy a kötés rengeteg mindent jelenthet kontextustól függően. Sok nő számára a kézimunka ma is a megélhetés eszköze: az esetek többségében rendkívül alulfizetett, majdhogynem rabszolgamunka (gondoljunk csak a fast fashion iparra), de az is lehet, hogy valaki kényszerűségből választja, mert így tud spórolni a ruhák árán. Ezzel párhuzamosan, főleg a középosztály körében, elindultak azok a törekvések is, amelyek célja, hogy új jelentéseket társítsunk a kötéshez és helyreállítsuk a tevékenységet megillető értéket. Erre azért van szükség, mert a nőiességhez kapcsolódó dolgokat sokszor automatikusan lesajnáljuk, kevésbé komplexnek vagy menőnek érzékeljük, mint a hagyományosan férfias elfoglaltságokat. Manapság viszont egyre többen vannak azok, akik meglátják a kötésben az ünneplendő szépséget, a közösségépítés vagy a politikai cselekvés eszközét. 

Csattogjanak a kötőtűk, inogjon a rendszer!

Számos anekdotikus történet kering arról, hogy furfangos nők pont a kötés látszólagos nyugalmát használták ki, hogy megtévesszenek férfiakat.

Állítólag az I. és a II. világháború alatt is a kémnők gombolyagokba rejtettek papírfecniket vagy magába a mintába kötöttek rejtjelekkel titkos információkat.

Jó pár évtizeddel később, a ‘90-es évek elején induló Riot grrrl feminista underground punkmozgalom tért vissza tudatosan a női kézimunkához. Számukra ez egy nagyon erős politikai kiállás volt: azt jelentette, elhatárolódnak az emberre és a környezetre egyaránt káros tömegtermeléstől. Kritizálták a kapitalizmust és igyekeztek mindent saját maguk létrehozni: zenét, divatot, olvasnivalókat. Szubkultúrájukhoz azóta is közel áll a DIY (Csináld magad) szellemiség. Ebbe illeszkedik a kötés is, amely nem igényel különösebb művészi tehetséget vagy képzést, jóformán bárki által elsajátítható, és a segítségével egyénre szabott, fenntartható ruhadarabokat, tárgyakat lehet készíteni. Ráadásul ahelyett, hogy az ember giganagyságú divatmárkákat etetne a pénzével, támogathatja a helyi, általában női tulajdonban lévő kisvállalkozásokat, beszállítókat, fonalboltokat, tervezőket.  

Az aktivizmus egyik legkreatívabb formája

A fenti előzmények után, 2008-ban alkotta meg Betsy Greer a craftivism kifejezést Knitting for Good! című könyvében. A craft (kézművesség) és az activism (aktivizmus) angol szavakból képzett terminus azt jelöli, amikor emberek azért kötnek, fonnak, hímeznek, stb., hogy előmozdítsák a társadalmi változásokat és kifejezzék ellenállásukat.

Csodálatos, hogy azok a tevékenységek, amelyek sokáig a nők elnyomásához és háziasításához járultak hozzá, ma gerillaakciók részét képezik. De még milyenekét! 

Ott van például a híres dán művész, Marianne Jørgensen projektje, aki az iraki háború elleni tiltakozásul a világ minden pontjáról toborzott önkénteseket ahhoz, hogy több ezer, kézzel kötött rózsaszín négyzetecskét összevarrva készítsenek egy hatalmas, pink takarót, amellyel lefedhetnek egy II. világháborús tankot. Még egy vicces pompon is jutott a harckocsi csövére. Az üzenet egyértelmű: toxikus maszkulinitás és halálos fegyverek helyett több békét, vidámságot, együttműködést a világba. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

malise (@violisetta) által megosztott bejegyzés

Egy másik, hasonló akció nem az országhatárok, hanem a női test határainak a megsértésére hívta fel a figyelmet. A 2005-ös Wombs on Washington nevű kezdeményezés során elszánt emberek több ezer női reproduktív szervet, cuki mini-uteruszokat (méheket) kötöttek, arra reagálva, hogy az USA-ban a döntéshozók korlátozni akarták az abortuszhoz való jogot. A tüntetők fogták ezeket a fonalfigurákat, és elárasztották velük a Legfelsőbb Bíróság lépcsőit, hogy kiálljanak a nők saját testük feletti rendelkezése mellett.    

Cicasapka, dühös hímzés

Miután Donald Trumpot megválasztották az USA 45. elnökévé, beiktatásának másnapján 150 ezren vonultak az utcára. A felháborodást többek között egy korábban kiszivárgott hangfelvétel váltotta ki, amelyen Trump arról beszélt, híres emberként feljogosítva érzi magát, hogy nőket zaklasson, és akár a nemi szervüknél fogva ragadja meg őket. Mivel az angol pussy szó puncit és cicát is jelent, több tízezer tüntető viselt macskafüles, rózsaszín sapkát a tömegben, hogy kifejezze, mennyire elfogadhatatlannak tartja a politikus megnyilvánulásait és viselkedését. 

Szintén a 2017-es évhez köthető a #metoo-mozgalom kirobbanása is. Nem sokkal azután, hogy kipattant Harvey Weinstein ügye, aki éveken át megerőszakolt és molesztált színésznőket, Shannon Downey közzétett az interneten egy hímzést, amelyen ez a felirat szerepelt: „Boys will be boys held accountable for their fucking actions.” (Magyarul: A fiúk már csak ilyenek felelősségre lesznek vonva a tetteik miatt.) A fotó hihetetlen népszerűségre tett szert, a hozzá hasonló karcos, odamondós üzenetek pedig a mai napig megjelennek, és csodásan mutatnak klasszikus hímzőkeretben (például fembroidery munkáiban).  

Zoknit kötni egy szobor lábára

A mára jeles textilművésszé váló Magda Sayeg indította el tíz évvel ezelőtt a fonalbombázás nevű mozgalmat. Saját elmesélése alapján minden úgy kezdődött, hogy eléggé unatkozott. Ezért fogta magát, és körbekötötte az ablakkilincset szép, színes fonallal. Mivel tetszett neki a végeredmény, pár nappal később kiment a ház elé, és körbekötötte a stoptábla oszlopát is. Imádta a járókelők reakcióit, akik folyamatosan az oszloppal fényképezkedtek. Nem állt meg itt: jól bevált módszerével feldíszített tűzcsapokat, szobrokat, fatörzseket, végül egy egész buszt is! Az összes tárgy felismerhetőségét, funkcionalitását megőrizte, csak kiemelte őket a környezetükből, humorossá, kedvessé, izgalmassá téve a látványukat. Munkájához sok ember tudott kapcsolódni. Magda példáját mások is követték, így a fonalbombázás nemzetközi közösséggé nőtte ki magát. 

Segíts, ha teheted!

A fentieket arra hoztam példának, hogy megmutassam:

a kötés kifejezetten bevállalós, radikális, forradalmi tett lehet.

Nem mellesleg, kutatások sora mutatja ki, hogy késlelteti a demenciát, csökkenti a depressziót, a krónikus fájdalmakat, az izolációt és a magányt. A közösségek szerveződésétől kezdve a politikai tiltakozásokon át az adománygyűjtő akciókig, számos módját kínálja annak, hogy jó ügyekért tehessünk. 

Ide tartozik a TASZ új kampánya is, amelynek keretében SZABAD sálat köthetsz vagy mások által készített, egyedi holmikra licitálhatsz a napokban induló árverésen. Adományaiddal a szervezet gyűlöletkeltés elleni munkáját támogathatod. A taszosok nap mint nap komoly ellenszélben dolgozó, igazi badass szakemberek és jogászok, akikre minden eddiginél nagyobb szükségünk van. Ahogy mondják: „több köt össze, mint ami elválaszt”. Mutassuk meg a hétköznapokban is, hogy így van.  

Milanovich Domi