Egy régóta létező jelenségről beszélünk, amelyre nagyjából az egész társadalom rábólintott. Egy ideje léteznek már nyílt, pénzes támogatókat kereső internetes oldalak is, amelyeken nem rébuszokban beszélgetnek a témáról a szereplők, de itt most másról lesz szó.

Orsi esete túlhalad a „valamiért cserébe fizess a testeddel” típusú kontraktusokon, nála ugyanis a munkakereső hirdetésére egy magát „jól szituáltnak” mondó férfitól olyan lehetőség érkezett, miszerint: „Nyugodtan takaríthat nála, és a munka mellett még nyújthat extra szolgáltatásokat is”. Azaz, még ő fizethet a testével, cserébe a munkáért, amiért egyébként fizetést is kapna. Érdekes felállás, na.

Egyedülálló cégvezető bejárónőt keres

„Feladtam egy hirdetést, miszerint Budapesten takarítást vállalok. Kell a pénz, és voltaképp edzésnek is betudható, fogyaszt, fitten tart. A szövegben szigorúan a lényegre szorítkoztam, közigazgatási határok, óradíj, fontosnak tartottam kiemelni, hogy magamra és környezetemre feltétlen igényes vagyok és leinformálható. Érkezett is néhány megkeresés, köztük Zsolté: „Jó napot. Én egy 39 éves egyedül élő cégvezető vagyok, és egy dekoratív, nyitott gondolkodású, odaadó, diszkrét bejárónőt keresek a családi házamba, hosszú távra, kiemelt bérezés mellett.

Amennyiben érti, milyen bejárónőt keresek, és érdekli a lehetőség, várom egész alakos fotóval ellátott levelét.”

Orsit régóta ismerem, így állíthatom, hogy őt látva bármelyik egyedül élő cégvezető megnyalhatná a tíz ujját, mert meglehetősen csinos, harmincas nő, és abszolút nyitott gondolkodású. Viszont nem a prostitúcióra, és a margóra szorult rétegek kizsákmányolását vegyítő munkaformákra. Zsoltnak így tovább kellett keresgélnie, bár valószínűleg már meg is találta leendő „odaadó és diszkrét” bejárónőjét, hiszen az elején leszögeztük, hogy kereslet, kínálat… és egyebek. És nem azért, mert annyira vonzó lenne a lehetőség amúgy, hanem, mert igen: sokan vannak, akiknek kompromisszumokat kell kötniük, ha ki akarják fizetni a számláikat. És „egy kis plusz szolgáltatás a kiemelkedő fizuért” – ugyan, ki hiszi el a nőnek, hogy ez számára megerőltető kompromisszum lenne?

Lakhatásért szexet

A munka világában tapasztalható eseteknél egyébként sokkal gyakoribbak a „lakhatásért szexet” típusúak. És ha figyelembe vesszük, hogy egy normális albérlet most már nemcsak a fővárosban, hanem a kurrens megyeszékhelyeken is karcolja a minimálbért (a lakóhelyemen a másfél-két szobás üres lakásokért jelenleg 95-135 ezer forintot kérnek el, ezen nincs is mit csodálkozni.

Ez sajnos egy valódi párbeszéd
Ez sajnos egy valódi párbeszéd

Egy közepes városka két albérletkereső közösségi felületén már egészen konkrét ajánlatokba is bele lehet futni. Klaudia például a barátnőjével közösen keresett volna kiadó lakást, így bukkant egy készséges közvetítőre, aki felvilágosította, hogy több olyan egyedülálló férfivel össze tudná hozni, akik „kis kézimunkáért” sokkal olcsóbban adnák ki a lakásukat, szobájukat. A „kézimunka” azonban még csak véletlenül sem azt jelenti, hogy a lányok olykor kössenek a főbérlőknek egy-egy sálat vagy sapkát. A csoport tagjai szerint az ajánlattevő nem először bukkan fel az adott felületen hasonló megkeresésekkel, és talál is albérlőket – viszont nagy lehet a fluktuáció, mert újra és újra megjelenik a hirdetés. Itt is többen jelezték, hogy ez általános és országos jelenség, naivitás ezen fennakadni.

Következményekért kiáltani szinte lehetetlen, ezekből az esetekből sosem lesz feljelentés, jogilag tulajdonképpen eléggé megfoghatatlan a jelenség.

„Úriembert keresek”

Olyan oldalt is találtam persze, ahol a lányok maguk kérnek segítséget ismeretlen „úriemberektől”, nyíltan felkínálva a legvégsőket is. Egy éppen csak nagykorú leányzó hirdetésében úgy fogalmaz „nyilván elég sok mindenre képes lenne”, hogy kifizesse a félmilliós tartozásából fennmaradt, most már tényleg esedékes kétszázezret. Pár éve pedig egy szegedi egyetemista lány szövege járta be a hirdetési oldalakat – ő sem köntörfalazott: „Szegeden keresek albit! Fizetni egy jelképes összeget gondoltam, a többit szexuális úton! Egy szerződésben foglalt időközönként orálisan vagy máshogy lerendezném a tulajt, és így mindenki jól jár. Egy külön szobát szeretnék, gépesített, igényes lakásban. Sürgős lenne, várom az ajánlatokat!” (És hamarosan meg is találta egy egyedülálló fiatal férfi személyében, amiről hasonlóképpen beszámolt a neten, hozzátéve: „mindketten igen jól jártak, már csak a spórolás tekintetében is”.) Mellesleg, a jelenség egyáltalán nem genderspecifikus: igaz, nem túl sok férfi tette közkinccsé a világhálón, hogy az általa egyébként antipatikusnak tartott főbérlő hölgy nem utasított volna vissza – a lakbér mérséklésének fejében – némi kényeztetést…

És ez is valódi párbeszéd
És ez is valódi párbeszéd

Elszabadult albérletárak

Visszatérve Orsira: a világháló félhomályában egy darabig még jót lehet kuncogni azon, hogy ha ő is kapva-kapva az ajánlaton, most biztosan Zsolt drága ingeit vasalhatná, vagy az elegáns akváriumban tartott bohóchalait etethetné melltartóban és neccharisnyában. És talán – a munka végeztével – még abból az ételből is kapna jutalmul egy vacsorára valót, amelyet egyébként ő főzött meg. De a helyzet fonákságának szóló ironikus jókedv hamar elhalt, mert ez az egész mégis igazán elszomorító. Az albérletpiac robbanása, a kereslet-kínálati mérleg megbillenése, valamint az elszabadult árak miatt burkoltan vagy nyíltan, de még sokszor találkozhatunk majd ilyen és ehhez hasonló hirdetésekkel.

Kocsis Noémi

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Sergii Sobolevskyi