Már most elég az ünnepi tévéműsorból? – Ajánlunk helyette nem karácsonyi karácsonyi filmeket!
Nagyjából november elején, az első ködös, csípős napon az embernek leesik a tantusz, hogy bizony jön a tél. És az ünnep. És a díszkivilágítás. És az ünnepváró dalok. És… mire ténylegesen eljönnek az ünnepek, már szépen kondicionálva vagyunk, tudjuk a dolgunkat: kapcsoljuk be az Igazából szerelmet és a Reszkessetek betörőket. Lássuk be, magunkra húzni a takarót, kezünkben egy bögre teával vagy pászkás kakaóval (ez utóbbira esküszöm!), és elindítani egy jó filmet, az egyik legjobb dolog a világon. Télen pláne. De mi történik akkor, ha már herótunk van a karácsonytól, a zöld-piros-fehér-arany színkombinációtól, hát még Kevinből meg Hugh Grantből (jó, belőle nincs) – ám vágyunk erre a melengető, puha érzésre? Megmondom: nézzünk olyan filmeket, amelyek nem karácsonyiak… és valahogy mégis azok! Szabó Anna Eszter összegyűjtött nektek párat.
–
Amikor először mondtam otthon, hogy miről írok, a családtagjaim nagy kerek szemmel néztek rám.
Mi az, hogy nem karácsonyi karácsonyi film?! Aztán hamar kiderült, hogy tulajdonképpen mindenki tudja, miről beszélek. És miután megkérdeztem Instán a kedves követőimet, már világossá vált, egyáltalán nem vagyok egyedül azzal, hogy bizonyos filmeket különösen jólesik ilyenkor megnézni.
Mesére vágyunk!
Az első és egyértelmű győztese ennek a válogatásnak (olyannyira, hogy a válaszadók háromnegyede mély egyetértésben, csupa nagybetűvel és sok felkiáltójellel nyomatékosítva írta ugyanazt) nem más, mint kedvenc varázslótanoncunk: Harry Potter.
Amint előkerülnek a télikabátok, onnantól úgy nézik a Potter-filmeket a népek oda-vissza, mintha kötelező lenne, és nem is tudok velük vitatkozni, én is ezt tenném, ha nem dőlnék ki a gyerekek elaltatása után.
De vajon miért is ütött ki minden mást a nyeregből a HP-univerzum?
Persze, van benne hó és pár jelenet erejéig karácsony is, de mégis miért olyan jó érzés ilyenkor megmerítkezni ebben a varázsvilágban?
Itt a válasz, legalábbis amire én jutottam: az ünnepek amúgy is magukkal hordozzák a izgatott csodavárás érzését, akkor már logikus, hogy ott lelünk komfortra, ahol újra gyerekek lehetünk.
Mesére vágyunk! Heroikus küzdelmekre! Olyanokra, amelyekből egyre kevesebb van körülöttünk; amelyeknek a végén a rossz megkapja büntetését, és a jó elnyeri méltó jutalmát. Ez ilyen egyszerű.
Ugyanezen gondolatmenet alapján sokan említették a Narnia krónikáit is, amiben ráadásul csodálatos hófödte tájak vannak, és ha már itt tartunk, persze a Gyűrűk ura trilógia és a Hobbit sem maradhatott ki. Az Óz, a nagy varázsló és a Mary Poppins is többeknél előkerült, és ez nem is csoda.
Mondom én, amint pislákolnak az ünnepi fények, jöhetnek a varázsigék, tündérek, manók és a szeretet, ami mindent legyőz, meg amúgy is, mindenütt jó, de legjobb otthon. Főleg, ha filmet nézhetünk, és közben beburkolózunk egy puha, meleg takaróba.
Amiben fűzőt viselnek, az jöhet!
A kosztümös filmek szintén képesek arra, hogy elrepítsenek és betakarjanak minket jómodorral, mély érzésekkel és csodaszép képekkel.
Nekem elsőként a Büszkeség és balítélet jutott eszembe ebben a kategóriában, és igen, számomra a Keira Knightley-féle verzió a legkedvesebb, persze a BBC-sorozat (vagyis a team-Colin Firth) tábort is megértem. Csak hát, ahogy Matthew Macfayden közeledik a végén a hajnali ködben, hát úgy nem közeledik senki, ezt bátran ki merem jelenteni. Az egész film alatt teára vágyom, lenvászon hálóingre, kötött gyapjúzoknira és ropogó tűzre (jó, egy picit egy Mr. Darcyra is), de tulajdonképpen az összes romantikus kosztümös film megadja ezt az érzést.
Nem vagyok egyedül ezzel, sokan mondták, hogy a Jane Austen feldolgozások toplistásak november-december tájékán, és persze nem maradhat ki a felsorolásból a Sisi-trilógia sem.Hát persze, gondoljunk csak bele, mondjuk, karácsony másnapján a fa mellett a nagynénénktől kapott karácsonyi pizsiben a maradék kuglófot nassolva Sisi a legjobb, ami velünk történhet. Meg a Liliomfi. És persze a Váratlan utazás bármelyik része. És akkor jöhet a Farm ahol élünk is, ha már sorozatoknál tartunk. De visszatérve a filmekre a Kisasszonyok adaptációk és a Jane Eyre bármelyik feldolgozása is jóleshet egy borongós, ködös, ónos esős decemberi napon.
Zenés filmek minden mennyiségben!
A fantasy és kosztümös műfaj állnak a legtávolabb a szürke hétköznapoktól… és még valami: a zenés filmek! Azok az alkotások, amelyekben egyik pillanatról a másikra dalra fakadnak és mindenki táncolni kezd a forgalmas út kellős közepén. Igen, a musicalekről beszélek és bárki bármit mond, ha valaki egész évben nem bírja elviselni a műfajt, ilyenkor év végén a legmegátalkodottabb musicalgyűlölők is kénytelenek lenyelni a békát.
Szóval ilyenkor legálisan jöhet egymás után: A muzsika hangja, a La la land, a Jézus Krisztus szupersztár, a Hair, az Ének az esőben, és bármi, amiben énekelnek, táncolnak (sztepptáncbetétek előnyben és persze az sem árt, ha jó a vége). Ha nem, sebaj, kiénekeljük magunkból a szomorúságot is.
Amikor a takony és nyál egybefolyik
Bizony, a bőgős filmek következnek. Mert hát
mikor tobzódjunk az intenzív érzésekben, ha nem most?! Annyiban járjunk el másképpen az eddigi filmekhez képest, hogy a takaró és forró ital mellé egy nagy pakk zsepit is készítsünk be. Meg csokit. Sok csokit.
Például bonbont, ami olyan, mint az élet és naná, hogy a Forrest Gump az első, amit említek, hiszen ez a film minden idők egyik leggátlástalanabb könnyfakasztója a világon. Nem sok idő kell az első sírásig, nekem már az is elég, hogy elindul a zene a legelején, én már garantáltan bömbölök a nagyvilágba.
Többen említették az Időről időre című filmet is, ami nálam, bevallom, köröket ver rá az Igazából szerelemre. Ez az a romantikus film, ami a műfajtól makacsul elzárkózó macsókat is megtöri. Vicces, kedves, de tényleg végtelenül kedves és valami olyat mutat a szerelemről, szeretetről, amire igazán nagy szükségünk van, akár egész évben, de ilyenkor különösen.
Aztán, egy crossover: egy abszolút fantasy és mese, amit, mégis, nem tudok máshova sorolni, mint ide, a sírós filmek közé. Számomra az ET szintén az a film, amin kontrollálatlanul sírok, ahogy az A.I. Mesterséges értelmen is. Ezek a grandiózus filmek kifacsarnak, megtörnek, aztán mégis, a végére mindent visz a szeretet ereje.
És hát a szeretet ünnepén mi más tanulságra lenne szükségünk?!
Klasszikusok minden mennyiségben
És végül, de nem utolsósorban, a rongyosra nézett klasszikusok ideje is ilyenkor jön el csak igazán!
Csak néhány: A szomszéd nője mindig zöldebb, Amadeus, Napsugár fiúk, Casablanca, Sörgyári capriccio, Én kis falum, Abigél, Sose halunk meg… – ezek nálunk megunhatatlanok, és amint elkezdünk fűteni, bármelyik „legálisan” elővehető, és már nézzük is. Persze az, hogy kinek mi számít klasszikusnak, változó, de nálunk ezek az igazi örökzöldek.
Éppen azért, mert komfortot nyújtanak, mert olyanok, mint egy meleg ölelés. És ha belegondolunk, nagyon másra nem is lenne szükségünk.
Nektek mi a kedvenc nem karácsonyi karácsonyi filmetek?
Szabó Anna Eszter
