–

A nem mindig elérhető anya

Mielőtt a vitatható kezdés alapján rögtön elítélnétek, egy kicsit azért árnyalom a képet. 

Kifejezetten sok időt töltök a gyerekeimmel, és tudatosan próbálom azt, hogy ebben napi szinten legyen úgynevezett minőségi idő is, amikor nemcsak a szokásos hétköznapi verklit nyomjuk, hanem beszélgetünk, egymásra figyelünk. Ez néha sajnos csak napi 5 perc – hol miattuk, hol miattam.

Máskor meg akár több óra is (ez a ritkább). Sok mindennel foglalkozom, nem azzal töltöm az életemet, hogy arra várjak, mikor képződik meg bennük az igény a jelenlétemre. Pedig tudom, hogy a tini gyerekeknél nagyon fontos, hogy amikor csettintenek, álljunk rendelkezésre, mert aztán elillannak a pillanatok, és már nem akarnak velem annyit beszélgetni. De mivel azért az elmúlt években szerintem elég sok fontos pillanatban és beszélgetésben voltam teljesen jelen, ettől csak kicsit félek. Annak ellenére is, hogy 

néha tényleg mással foglalkozom, nincs időm, nincs erőm vagy – őszintén – nincs kedvem rendelkezésre állni.

Tudom, hogy mások is vannak ezzel így, de erről akkor is nehéz nyilvánosan beszélni, mert még tartja magát az elvárás, hogy szülőként, pláne anyaként azonnal el kell dobni mindent, ha úgy érződik, hogy szükség van rád. De vajon tényleg el kell? És én képes lennék ezt máshogy – értelemszerűen jobban – csinálni? Erre azért válaszolok magamnak is nagyon nehezen, mert ez elég személyes.

Létezik anya, aki mindig elérhető – az enyém ilyen volt