–

A szerénység erény

A focistákkal szemben jó sok az előítélet – az egyik legelső ezek közül, hogy nagyképűek. Kezdjük is egy cáfolattal! Amikor Peter Crouchot, a Liverpool és a Stoke City korábbi, nagyon magas és nagyon vékony testalkata miatt gyakran gúny tárgyává tett játékosát megkérdezték, mi lenne, ha nem futballista lett volna, rávágta:

– Szűz.

Szintén Crouch arról, miért nincsenek tetoválásai: „Főként azért, mert egyetlen végtagom sem elég nagy kiterjedésű ahhoz, hogy látható képet lehessen rá festeni.”

De Alan Shearer, a Newcastle United és az angol válogatott ikonikus játékosa is realista, mindenkit biztosított afelől, hogy helyén kezeli a dolgokat: „Ha valamivel sosem vádolhatott senki, az az, hogy mindig a legjobbat nyújtottam.”

Ööö…

via GIPHY

Oké, van, aki egy kissé rájátszik az előítéletre

Mario „Chuck Norris” Balotelli például így vélekedik az önuralomról: „Ha elveszítem a fejem, az azért van, mert el akarom veszíteni. Ha valamit teszek, azt azért teszem, mert meg akarom tenni.”

Berti Vogts német legendát egy kissé kihozta a sodrából egy skót újságíró. Az egykori szövetségi kapitány bibliai példával próbálta elmagyarázni, miért. „Ha az emberek látnának engem a vízen járni, biztos lehet benne, hogy valahol valaki arról panaszkodna, hogy ez a Berti Vogts még úszni sem tud.”

José Mourinho ma már edzőként kápráztatja el heti szinten a sajtót velős és bizarr nyilatkozataival. Az egyik kedvencem, amikor így összegezte csapata játékát:

„Nem támadtunk ma túl sokat, de csak mert nem akartam.”

És hát a klasszikus, ami miatt ma is Special One a beceneve (vagy olykor gúnyneve). Mourinho a Porto 2004-es BL-győzelme után érkezett a Chelsea élére (mármint ő nyerte meg a portugál csapattal a Bajnokok Ligáját), és így mutatkozott be:

„Topjátékosaink vannak, és – már elnézést – topmenedzserünk. Ne mondjátok, hogy arrogáns vagyok, de megnyertem a BL-t, és úgy gondolom, én vagyok A Különleges (Special One).”

Mourinho egyébként sikert sikerre halmozott ekkor a Chelsea-vel, de azért így nekivágni a kalandnak a hírhedten kegyetlen brit bulvársajtó előtt tényleg elég meredek volt.

Pedig volt előképe, mégpedig Brian Clough személyében, aki úgy számolgatott:

„Hát nem azt mondom, hogy én vagyok a világ legjobb edzője. De benne vagyok a top egyben.”

No, de van, aki számára aztán végképp nem létezik semmilyen határ. És pont ezért imádják.

„Nem tehetek mást, mint nevetek azon, milyen tökéletes vagyok” – hangzik a svéd válogatott emblematikus alakjának, Zlatan Ibrahimovićnak az egyik legismertebb mondása. Ibra nem megy a szomszédba egy kis szerénytelenségért, és humor is bőven jutott neki – elég arra gondolni, hogy amikor a Los Angeles Galaxy csapatába igazolt, vett egy egész oldalas hirdetést a Los Angeles Timesban, és csupán ennyit közölt:

„Kedves Los Angeles,
szívesen.”

via GIPHY

Amikor a PSG-be igazolt, úgy nyilatkozott:

„Egyelőre lakást keresünk. Ha nem találok semmit, veszek egy hotelt.”

És a másik klasszikus párbeszéd:

Ibra: Csak a jóisten tudja, ki fog továbbjutni.
Riporter: Tőle nehéz megkérdezni.
Ibra: Épp vele beszélsz.

Úgy össze vagyok zavarodva!

A másik vád, amivel a focistákat illetik, az, hogy – khm – egyszerűek. Ami azt illeti, valószínűleg nem az alábbiak miatt fog megdőlni ez az egyébként mérhetetlenül ostoba sztereotípia.

David Beckham például a fia születése után így nyilatkozott a brit bulvársajtónak: „Mindenképpen meg akarjuk keresztelni Brooklynt. Csak még nem tudjuk, milyen vallásúnak.”

Ami Beckhamet illeti, mindig akadtak a pályafutása során, akik tettek róla, hogy ne szálljon el nagyon. Vagy valami olyasmi. George Best, a szigetországi futball egykori fenegyereke annak idején így nyilatkozott a később hasonló státuszt kivívó Spice Boyról: „Bal lábbal rúgni se tud, fejelni pláne nem, a cselezéshez nem ért, és nem lő valami sok gólt. Ezeket leszámítva rendben van.”

via GIPHY

„Wisey szerint túl sokat agyalok. De hát nekem helyette is gondolkodnom kellett…” – nyilatkozta Chelsea-beli csapattársáról, Denis Wise-ról Gianfranco Zola. Ami különösen mókás, ha számításba vesszük, hogy a wise magyarul bölcset jelent.

„Egyszerűen nem tudtam megszokni Olaszországot. Olyan volt, mintha egy idegen országban élnék” – mondta Ian Rush, a Liverpool korábbi legendája. Aki egyébként walesi.

Rush máskor azt szögezte le, hogy „Djimi Traorénak meg kell szoknia az angol játékmódot. Épp ezért kölcsönbe a Lens csapatához szerződik.” (Ami, ugye, egy francia együttes.)

De nem csak Rushnak gyűlt meg a baja a földrajzzal: Mark Draper annak idején azt mondta egy interjúban: „Egy olasz klubhoz szeretnék igazolni, mint, mondjuk, a Barcelona.”

„Kikaptunk, mert nem nyertünk.” – Ronaldo (a brazil) axiómája, amelyhez remekül illeszkedik Michael Owen éleslátó összefoglalója: „Ha bement volna, gól lett volna.”

Ron Atkinson füves könyvbe illő bölcsessége:

„Nos, Clive, minden a két M-en múlik: a mozgáson és a helyezkedésen.”

A focista is ember

A pályán rettenthetetlen játékosok a magánéletben gyakran egészen emberivé válnak. Igaz, nem mindig úgy, ahogyan azt ők maguk szeretnék. Vagy ahogy mi képzeltük róluk. 

Drukkolni szabad! Drukkolni szabad?

WMN Life – 2021. június 29. – SzÉ

 

„Anyukámtól jobban félek, mint Sven-Göran Erikssontól vagy David Moyestól” – felelte egyszer Wayne Rooney egy újságírónak, aki afelől érdeklődött, tart-e attól, hogy a teljesítményhanyatlása miatt esetleg vegzálni fogja a szövetségi kapitány vagy a klub vezetőedzője. Mondjuk, néhány United-drukker talán egyetért abban, hogy szívesebben látta volna Rooney anyukáját a kispadon, mint David Moyest.

Eric Cantona azon kevesek egyike, aki franciaként lett ikon Nagy-Britannia futballjában (az ősi ellentét miatt ez szinte lehetetlen küldetés). Szerepelt filmekben, reklámokban ma is felbukkan – a pályán vált legendává, de mindenféle őrültségeket művelt már ott is. Például amikor 1995-ben kungfurúgással intézett el egy Crystal Palace-szurkolót, aki csúnya szavakkal illette őt. Cantonát később arról kérdezték, melyik volt pályafutása legjobb momentuma:

„A legjobb pillanatom? Nagyon sok jó pillanatom volt, de azt választanám, amikor lerúgtam azt a huligánt.”

Claudio Ranieri néha egészen megkapóan nyilatkozik arról, milyen nehéz is a dolga egy menedzsernek.

„Olyanok vagyunk, mint az ejtőernyősök, és az ernyőnk néha nem nyílik ki. Na, az enyém most egy esernyő. Te megértesz, Mary Poppins!”

Ian Holloway biztosan megértette, ő ugyanis így reagált, amikor a sajtó képviselői őt hibáztatták csapata gyatra teljesítménye miatt: „Persze, és valójában a Titanic is miattam süllyedt el.”

Michael Owen állásfoglalása: „Nem hiszek a babonákban. Csakis azért csinálok bizonyos dolgokat, mert félek, hogy valami történik, ha nem csinálom őket.”

A brazil Ronaldo eszmefuttatása az intimitásról: „Biztos vagyok abban, hogy a szex nem annyira kielégítő, mint vébét nyerni. Mármint a szex jó meg minden, de a vb mégiscsak négyévente van…”

Mario Balotelli szerint ellenben nagyon is lényeges szempont a testiség a szakmában:

„Nem azért lettek idegesek, mert levettem a mezem, és ezért sárgát kaptam, hanem mert meglátták a testem, és irigyek lettek.”

Amikor nem jön ki a matek

Nálam kevesen állnak rosszabb viszonyban a számokkal, így a legmélyebb együttérzésemmel röhögök az alábbi nyilatkozatokon – úgy, hogy egyszer, még napilapos koromban egy pénteki ügyeletben annyira koncentráltam, hogy ez egyszer ne rontsam el a másnapi lap tabellájában a számokat, hogy végül „csak” az Afrika-kupa elődöntőinek párosításait kevertem össze.

Lawrie McMenemynek, a Southampton egykori menedzserének jótanácsa: „Ha 4–0-ra vezetsz, nem kéne kikapnod 7–1-re.” Nos, legalábbis elég nehéznek tűnik.

Franz Beckenbauer kijelentése arra vonatkozóan, hogy egy jó futballista számára az idő is relatív, és nemcsak egy labda íve, de a tér is görbíthető: „Egyik évben 15 hónapot játszottam.”

Pelé elemzése a világbajnokságon: „Szerintem Franciaország, Németország, Spanyolország, Hollandia és Anglia jut majd Brazília mellett az elődöntőkbe.” (Ahol, ugye, négy csapat mérkőzik meg.)

via GIPHY

Mark Vidukának, az ausztrál válogatott futballistának igazán nem voltak nagy elvárásai: „Nem izgatna különösebben, hogy minden meccsen kikapunk, ha mi nyerjük a bajnokságot.” Gondolom, aztán szóltak neki, hogy ez azért nem független egymástól.

Ruud Gullit szakszerű elemzése: „99 százalékban uraltuk a meccset. A többi három százalék miatt veszítettünk.”

Így van. A foci nem más, mint sport, játék és szenvedély.

Ez a kettő.

Csepelyi Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Dave Thompson