–

MI-vel gyártott kép, hang, videó, rajz, szöveg, bármi – új játék született, amit persze jó emberi szokásként először a politika és a pornó vett magához. Az a politika, ami a gyerekek védelmét mindenek felett állónak hirdeti, és az a pornó, aminek (elviekben) semmi köze a gyerekekhez, csak a 18+ korosztály élvezheti. 

Nincs itt semmi látnivaló gyerekjogi szempontból – gondolhatnánk ez alapján, aztán egyszer csak szembejönnek az adatok: az NMHH 2024-es egyik kutatása alapján a 13-16 éves gyerekek több mint felével előfordult már, hogy egy képről azt hitte, hogy valóságos, majd később kiderült róla, hogy MI-vel készített. Én is jártam már így. Szerintem te is. Engem ez zavar, de van egy barátnőm, aki azt játssza a lányával, hogy küldözgetnek egymásnak képeket, videókat, és ki kell találni a másiknak, hogy melyik valós, és melyik MI-vel generált. Néha a legmeglepőbb eredményekre jutnak – például, hogy a mókusok bőrét az evolúció alakította olyanná, hogy egyik fáról a másikra ugorva szinte vitorlázni tudjanak a széttett lábaikkal, nem az MI. Az is tényleg megtörtént, hogy a világ legnagyobb techcégeinek vezetői nyilvánosan megalázkodva hízelegtek az amerikai elnöknek.

Ha már politika, mostanában elég sokan vitatkoznak arról, hogy vajon mindenki tudja-e, hogy az MI videók tényleg csak egy (politikai vagy egyéb) fantáziát közvetítenek, vagy ezek egész egyszerűen a megtévesztés és a manipuláció egy magasabb fokát jelentik. Ez nyilván a gyerekjogokat is érinti, hiszen nekünk, felnőtteknek a felelősségünk, hogy segítsük a gyerekeket jól érteni az őket körülvevő valóságot (onnan kezdve hogy meg lehet-e simogatni egy sünt, odáig, hogy az úttesten hogyan kell átkelni), és most itt egy újabb feladat:

úgy kellene az MI kihívásaira felhívnunk a figyelmüket, és megtanítanunk őket a felismerésére, hogy mi magunk is bizonytalanok vagyunk.

Ezt hogyan oldjuk meg?

Erre egyébként van tudományos válasz.