A Harry Potter-sorozat egyik részében van egy jelenet, amikor Lupin professzor megmutatja a gyerekeknek a mumusszekrényt, amelynek lakója felölti bárki legnagyobb félelmének alakját. Nyissuk hát mi is ki ezt a szekrényt, kértem a Facebook-oldalam követőit – és erre kérlek most titeket is: várjuk nagyon a hozzászólásokat! –, gyűjtsük össze, mi (minden) volt számunkra nagyon félelmetes az iskolában annak idején.

Mielőtt közreadom a listát, elmondom elöljáróban, hogy nem lepett meg túlságosan: a kötélmászás lett a „favorit”, a kétségkívül a leggyakrabban említett szégyen/kudarc/rettegés. Nem lepett meg, mert írtam egyszer arról, hogy kötélmászás-károsult az egész családom női ágon, és akkor millió visszajelzést kaptam, hogy hasonló cipőben járnak mások is.

Még egy dolgot szeretnék leszögezni, mielőtt belecsapunk a lecsóba: ez a gyűjtés nem az iskola vagy a tanárok ellen született, hanem éppenséggel értük, és mindannyiunkért. Mert hiszek benne, hogy beszélnünk kell ezekről a közös frusztrációkról/traumákról, hogy elkezdődhessen a változás és változtatás (ha még nem indult el, mert szerencsére sok területen igen). Egyfajta visszajelzés-visszaemlékezés tehát arról, mi fájt leginkább a diákoknak lélekben (vagy testben). Hátha közös erővel, jó szándékkal bizonyos érthetetlen, ósdi szokások végleg el tudnak tűnni az iskolából (ha még léteznek) vagy ki lehet találni egy barátságosabb alternatívát helyettük.

Lássuk tehát az elmúlt évtizedek tanulóinak fő mumuslistáját!

1.

Kötélmászás.

2.
Szekrényugrás („svédszekrény – bármely méretben és állásban – átugrása, akármilyen macskával, tigrissel vagy egyéb állattal kombinálva, plusz a dobbantó”; „hiába voltam ügyes, nem ment: ujjtörés, az egész felborítása, minden volt”).

3.
Távolugrás a homokba.

4.

A futás mint büntetés, végtelen körök az iskola (stb.) körül.

5.

Cooper-teszt testnevelésórán (mennyit tudsz futni 12 perc alatt, eredetileg amerikai katonai kiképzőmódszer volt).

6.

Kézenállás („valahogy megúsztam, hogy csak egyszer életemben kellett kézen állnom tesiórán, akkor viszont a tanár felemelt a lábamnál fogva”).
7.

„A felemáskorlatról addig nem jöhettünk le, amíg nem volt meg a szaltó (általános iskola 1. osztály).”

8.

„Megmagyarázhatatlanul féltem a magasugrástól, valahogy kitaláltam, hogy tuti rám esik majd a léc, ami persze pehelysúlyú, de mégis féltem tőle.”

9.

Bordásfal-feladat fejjel lefelé csüngve.

10.

Táblához hívás.

11.

„Vegyetek elő egy lapot!”, röpdolgozat.

12.

Oltás.

13.
„Ha azt mondták, orvosi vizsgálat lesz, én már a világból futottam volna kifelé.”

14.

Levetkőzni a többiek előtt.

15.

Mérlegelés, mostanában testzsírszázalék-mérés mindenki előtt, társak végzik egymáson.

16.

Iskolai fogászat.

17.

„Jön a tanfelügyelő.”

18.

Rettegés attól, hogy kicsúfolnak a társaid.

19.

Beszól a tanár („olyan lassan futok, mintha visszafelé futnék”, testalkatra stb.).

20.

Otthon maradó tesicucc.

21.

Szóló éneklés énekórán.

22.

Tanár lapozgatja a naplót, várni kell, hogy kiderüljön, ki fog felelni. („Amikor átlapozott, megkönnyebbültél, erre visszafelé kezdett lapozni.”)

23.

Menzán a tálcával egyensúlyozni, „féltem, hogy megbotlok”.

24.

Kiabálás, pofon, hajhúzás, nyakleves, repülő kulcscsomó: tanári retorziók („Első padban ülök, tanár mellettem áll, és vörös fejjel üvölt a hátsó padban ülőkkel”, „logopédián ha nem jó kezünket emeltük fel – gyakoroltuk az irányokat –, a fejünkre ütött a pecsétgyűrűjével”).

25.

„Alsó tagozatban bemagolni a mértékegységek közti valtószámokat: nem ment a liter-hektoliter, meg négyzetméter-négyzetkilométer, és kiló-mázsa-tonna. Pofon járt érte, ha rossz váltószámot mondtunk. Főleg a fiúknak. Én megúsztam. Mai napig keverem a mértékegységeket.”

26.

Röhög az osztály (rajtam).

27.

Versfelmondás.

28.

Igazgatói irodába hívás vagy igazgatónő kopogó cipősarka közeledik a folyósón.

29.

Preparált állatok a biológiateremben, Samu, a csontváz, a szertárban.

30.

Fiúk őrült játékai („nekem a cserebogár. Rettegtem, hogy a nyakamba kapok egy csimaszt – azt hiszem, így hívtuk”).

31.

„A szünetektől jobban féltem, mint bármelyik órától. Ketrecharc volt minden tízpercben”, gombostű a padon, elgáncsolás a folyosón és társai.

32.

„Nyolcadikban a rohadtul simulós tornadressz, amire nem húzhattunk még pólót sem, és zavarba ejtően jól láthatóak voltak bimbódzó melleink. Azaz kábé csak az enyém volt bimbódzó, a többi lányé már olyan igazi. Felemelő volt hallgatni, miközben az udvaron futottunk, az emeleti ablakból lógó fiúk bölcs beszólásait.”

33.

Szegénység. („Az egyik barátnőm nagyon szegény volt, és neki állandó félelme volt, hogy tönkremegy az egyetlen cipője, és szorította a lábát a tornacipő »amit örökölt valakitől«. Csak egy nem ciki nadrágja volt. A gyerekek csúfolták, hogy hó végén nincs uzsija, meg nem divatosan van vágva a haja, mert nincs fodrászra pénz.)

34.

Menstruációs parák. („Csak vattára volt pénze, az meg nagyon »látszott«, és könnyen átázott”; „A gimiben a csajokat elküldték a védőnőhöz, ha tesiórán menzeszre hivatkozva nem szerettek volna részt venni. És igen, nem csak papírt kaptunk róla, ellenőrizték is, hogy nem füllentünk-e.”)

35.

Felelés a síri csendben kussoló osztály előtt, főleg ha nem tudod a választ.

36.

Tetűvizsgálat. („A tetűs néni sorba állított minket, és ha valakiben talált tetvet, akkor biccentett, mindenki tudta, hogy ez mit jelent.”)

37.

„Ha rossz jegyet kaptam, várni a délutánt, hogy elmondjam a szüleimnek.”

38.

„A 2 dobókocka zörgése a tanári asztalon. Az egyik a padsort, a másik az oszlopot jelölte ki, ahol az újdonsült felelő ül.”

39.

A kötelező kvarclámpázás (igen, volt ilyen egyes iskolákban!).

40.

Felelés oroszból.

Ti mitől féltetek leginkább az iskolában?

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Alistair Berg