Csabi görnyedten ül. Ül görnyedten a laptop előtt, a válla előreesik, a nyaka, mint egy vén teknősé, lassan, mereven nyújtózkodik egy szál pitypangért.

Babett Csabit nézi. A kanapén kucorog, a kezében nyitott könyv. Nem olvas, egy ideje Csabit nézi.

Csabi halovány vonalú szemöldöke leheletnyit összeszalad középen. Ráncolja, két ujjával megcsippenti bedugulófélben lévő orrát. Szárazon szipákol. Felpillant. Babett az arcát fixírozza. Csabi tétován elmosolyodik. Min gondolkodsz?

Babett nem mosolyog vissza. Semmin, csak úgy nézlek.

Miért, van rajtam valami furcsa?

Babett türelmetlenül felcsattan. Csabi, nem igaz, hogy miért kell mindig elmondani! Azért nézlek, mert szép vagy!

Csabi szende idétlenséggel heherészik. Igen, full gyönyörű vagy, nem kell pofákat vágni! Hülyegyerek. Babett pofákat vág. Egészen vad és szemtelen tud lenni az arca. Aztán mintha babakrémmel törölnék át, ellágyulnak a vonásai. Sok van még a melóból?

Csabi, mint büntetésre váró kutya a szétrágott papucs felé, a Facebookra sandít. Annyira már nincs sok. Miért?

Csak úgy kérdeztem, cukifész, veti oda Babett könnyedén. Váratlanul megélénkül, mohón hízelkedőre vált. Ooolyan kis szorgos vaaagy, hogy hétvégén is melókázol, aaannyira büszke vagyok rááád! Ugye tudoood?

Aha. Csabi szórakozottan visszanavigál a munkafelületre. Nem olyan nagy szám. A monitort nézi. Muszáj ezt befejeznem.

Jól ülsz ott? Nem fáj a nyakacskád, fuvolázza Babett egy fülvakarásért ácsingózó macska nyughatatlan ficergésével.

Csabi öntudatlanul kihúzza magát kissé. Nem, jól vagyok. Valami diplomatikusan roppan a derekában. Babett felé fordul, enyhe bocsánatkéréssel. Mindjárt befejezem, oké?

Persze, persze, kapja az arca mellé nyitott tenyerét hevesen bólogatva, csillogóan kerek mangaszemmel Babett, dolgozz csak, nem zavarlak!

Felszökken, túljátszott tapintattal, térdét eltúlzottan a magasba kapkodva oson előbb Csabihoz egy gyors puszit hinteni a homlokára, majd a hűtőhöz.

Csabi a Facebookra sprintel, hogy kilője. A szeme a képernyő és a hűtőben kotorászó Babett közt ingázik. Babett az ajtó mögött matat. Nem tudni, mit dézsmál. Üveghangú koccanások, lecsavarodó kupak zaja, nyelv diszkrét csettegése.

Csabi töprengve nézi a hűtőajtót. Minden egészen fojtott. Csabi fején akvárium. A hűtőajtó csukódására visszatér a munkájához. Már nincs belőle sok. Tulajdonképpen egy órája készen lehetne vele. Fél órája. Csabi tekintete lopva követi a kanapé felé szökdelő Babettet. Gondtalannak látszik. Csabi önálló életet élő nyaka a szokott teknőspozíciójába görbed.

Annyira már nincs belőle sok. Babett azt mondja, dolgozhatnának együtt gyakrabban is. Babett azt mondja, rá inspirálóan hat, ha ott van Csabi, miközben ő dolgozik. Mármint hogy alkot. Neki attól beindulnak a gondolatai. Az már olyan félig összeköltözős fíling, azt mondja Babett, hogy nemcsak a fílgúd dolgok vannak együtt, hanem a meló is. Mármint az alkotás. Csabi nem mondja, hogy rá nem hat inspirálóan, ha Babett ott van, miközben ő dolgozik. Nincs kedve megmagyarázni. Nem meri megmagyarázni. Meg sem tudná magyarázni. Maga sem érti. Mindegy, hogy Babett ott van, vagy nincs, bár tulajdonképpen akkor is ott van, ha nincs, és akkor is hiányzik, ha ott van, Csabi szétesik. Mostanában egyre gyakrabban. Aggasztóan gyakran.

Képtelen koncentrálni.

Képtelen koncentrálni.

Képtelen koncentrálni.

Csabi elnyom egy ásítást. Meg kell emberelnie magát. Az egész nem Babett hibája. Babett elmerül, tesz-vesz, a földön hasalva pingál, olvasás közben néha önkéntelenül kopácsol a körmével a könyv borítóján, esetleg a lap csücskét pöndörgeti. Nem mintha ez zavaró lenne, nem zavaró, inkább meghitt. Ez az egész olyasmi, amire azt mondják, meghitt. Babett időnként hozzá lejt, hátulról átöleli, a nyakát puszilgatja, a füle tövébe csókol. Csabi néha megrezzen, nem mintha nem esne jól az ölelés, a puszilgatás meg a fültőcsók, csak Babett gyakran hátulról, nesztelenül közelít.

Annyira már nincs sok hátra. Csabi megembereli magát.

Csend. A klaviatúra finom percegése. Néhány ritmustalan koppintás a könyv borítóján.

Babett rajtaütésszerűen felpillant. A bringán gondolkodtam amúgy, dobja be mintegy mellékesen.

Csabi megrezzen.

Megcsináltatom most már a féket, aztán lemegyek Salgótarjánba. Mindegy, bocsi, bocsi, nem akarlak zavarni, csak így eszembe jutott. Dolgozgassál, befogtam. Babett sietve az ölében heverő nyitott könyvre horgonyozza a tekintetét. A szeme sem moccan. Nem olvas. Egyszerre tisztán kivehetővé válik a hűtő zúgása.

Csabi zavartan Babettre bámul. Salgótarjánba? Minek?

Babett a kispolgári értetlenségnek kijáró megbántottsággal emeli rá a tekintetét. Minek? Hogyhogy minek? Körülnézni. Élményeket gyűjteni. Ihletet meríteni. Az utolsó szavakat mintha már kissé ellenségesen, foghegyről pöckölné Csabi felé.

És nem tudsz ihletet meríteni itthon?

Egérfogó váratlan felcsapódása. Babett határozott svunggal kiegyenesedik ültében. Most miért baj, ha lemegyek Salgótarjánba?, csattan fel. Csabi néhány másodpercre lehunyja a szemét, ellenállás nélkül ernyed bele a pillanatba. Szerinted hogyan hát rám ez a minimálkörnyezet? Babett számonkérőn mered Csabira, a tekintetével, a hangja élével döfködi. Művészi elakadásban vagyok, vágod?

Csabi beletörődőn sóhajt, reflexből a laptop fedeléhez nyúl, hogy szunnyadó állapotba csapja.

Meggondolja magát. Lemegyünk Csepelre, ott is töltekezhetsz.

Már ezerszer megígérted, hogy lemegyünk Csepelre, nyávogja Babett, meglátogatjuk anyádat meg a tesódat, már ezerszer megígérted, és még egyszer se mentünk! Ha rajtad múlik, nem megyünk sehová. Ha rajtad múlik, itt fogunk megrohadni. Konokul, sötét pillantással összefonja a karját. Szal én lépek Salgótarjánba. Kinézek valami munkásszállást, és tiplizek. Lehet, jövő héten tiplizek.

Csabi nyel egyet. Annyit kellene mondania, hogy jó. Tulajdonképpen ennyi. És akkor talán még Csepel is el volna felejtve. Ha nem is örökre, de legalább határozatlan kegyelmi ideig.

Nem veszélyes?, nyökögi. Ne menjek inkább veled? Maga sem érti, hogy tehet fel ilyen kérdéseket. Életében nem társalgott még senkivel Salgótarjánról. Azt se tudja, mi van ott.

Bringával megyek, közli Babett kimért ridegséggel. Égnek szúrt álla Csabit az anyjára emlékezteti.

Hát jó, próbálkozik Csabi. Sosem érez rá a megfelelő ritmusra.

Megkönnyebbültél, mi? Babett kíméletlenül, szinte kéjesen sújt le. Örülhetsz, most sem kell megtanulnod bringázni! Nem kell, még véletlenül sem kell kimozdulnod a komfortzónádból! Dühödten a kanapéra löki az öléből a könyvet. Ezt az elitista fost is minek olvasom?, dünnyögi.

De én meg ak… Csak most… Megig… Én, makogja Csabi.

Babett felszökken, és határozott léptekkel az evőeszközös fiók felé indul. Na jó, én hajtok egy cigit.

Most ideges vagy?, forgatja utána behúzott teknősnyakát elanyátlanodva Csabi. Maga sem érti, tényleg nem érti, hogy tehet fel ilyen kérdéseket.

Nem, baszd meg, csak hajtok egy cigit. Már egy órája tervezem, hogy hajtok egy cigit, csak nem akartalak megzavarni a munkában.

Hajthatunk egy cigit, engem nem zavar. Csabi ajkán simulékony, reménykedő mosoly dereng fel bizonytalanul.

Babett úgy rántja ki a fiókot, mintha még arra is meg volna sértve. Kicsapja az uzsonnásdobozt. Agyfaszt kapok már ettől is, ettől a kényszeres rigolyától, hogy folyton mindig mindent vissza a helyére, háborog Csabinak háttal, mintha voltaképp nem is Csabihoz intézné a szavait. Agyfaszt kapok ettől az egész ingerszegény szartól. Csabi görnyedten ül, hallgat. Babett delejes tekintettel megpördül. Művészi elakadásban vagyok, vágod, azért vagyok ideges. Ezzel jár, ha nagyratörő tervei vannak az embernek, mit csináljak! Legyek csicska, vagy mi? Elégedjek meg a középszerűséggel? Faszt! Babett keze a levegőbe hasító szablya.

Akarod, hogy megtekerjem a cigit?, ajánlkozik a középszer minden bűnét magára vállaló alázattal Csabi.

Figyelsz egyáltalán arra, amit mondok?

Figyelek, Babett, csak nem tudok… már nem tudok… Mindjárt befejezem ezt, és csinálunk valamit, jó? Amitől megnyugszol, jó? Vagy fejezzem be később? Végül is befejezhetem később is, és akkor…

Babett Csabit nézi. Nézi, nézi némán Csabi gyámoltalan vergődését, Csabi halovány vonalú szemöldökét, ahogy menthetetlenül csúszik a halántéka felé, Csabi egész összezuhant, önmagánál kisebbnek látszó testi valóját, és mint az éhgyomorra dobott ecstasy tabletta letaglózó eufóriája, szétárad lelkében a jól ismert, lágyan krémes, édes-bús sajnálat.

Babett Csabihoz ront. Ne haragudj rám, nem direkt csinálom! Engedj ide, böködi Csabi combját követelőn, meg akarlak puszilgatni! Csabi fojtott nyikkanást hallat az ölébe vetődő zömök test súlya alatt. Babett két keze közé ragadja Csabi arcát, ami redőkbe gyűrődve torlódik össze. Édesszívem! Szétmegyek, annyira cuki vagy így. Ugye, nem hajagszol, gügyögi Babett. Monyd, hogy szejecc!

Szörötlök, gügyögi vissza Csabi.

Babett puszit hint Csabi deformálódott szájára. Énisszejetlek téged. Nadon-nadon szejetlek. Hirtelen elengedi, megpaskolja Csabi arcát. Csabi szája egy pillanatig ernyedten nyitva marad, mielőtt visszarendeződnének a vonásai. A tenyércsattanásoktól kocsonyásan rezzen párat az alsó ajka.

Tudod, néha így betekerem magam, szivi. Babett fesztelenül, a hosszú papírral hadonászva cseveg. Nem kell komolyan venni. Amikor beléd állok, akkor is csak neked akarok jót, ugye, érted? Az nálam a törődés jele. Akit nem szeretek, azt szarom keresztbe, ugye, érted?

Elpöppentjük ezt a kedves kis cinyát, szép kényelmesen letolod a melót, aztán, ha akarod, megbeszéljük a bringaügyet. De csak ha akaroood, búgja félrebillentett fejjel, elbűvölő, taccsra vágó mosollyal. Nem muszáj. Azt is lehet, hogy csak simán elmegyünk sétálni, vagy megnézzük a, a, tudod, amit mondtam, vagy, vagy, vagy, va…

Jó, bólogat Csabi megadón. Majd megbeszéljük.

Nem sok dolog van a világon e pillanatban, amit Csabi kevésbé beszélne meg szívesen, mint az úgynevezett bringaügyet. Csabi egészen harminchárom éves koráig arról sem értesült, hogy ez az életminőségén szemernyit sem rontó fogyatékosság, a bringázás képességének hiánya, egyáltalán ügynek minősül. Ennek dacára nem volt olyan hét mostanában, amikor ne került volna napirendre ebéd közben, szeretkezés előtt, szeretkezés után, sétáláskor, filmnézés cigiszünetében, kontextustól teljesen függetlenül. Csabinak olykor, ha Babett egészen lágyan és tüneményesen leheli a telefonba a nap egy előre kiszámíthatatlan pillanatában, hogy mizuka, görcsbe rándul a gyomra, aztán, amikor kiderül, hogy Babett nem napirend előtti felszólalásra készül bringa-/úszás-/edzés-/kalandvágy-/análisszex-/pszichedelikumok/irodalmi, esztétikai és képzőművészetitovábbképzés-ügyben, hanem valóban és őszintén a hogyléte felől érdeklődve hívta fel, Csabit elönti a saját pitiáner rosszhiszeműsége miatti szégyen.

Csabi megnyitja a Facebookot, és gépiesen görgeti a hírfolyamot. Pár percig görgeti, amíg ribútol az agya, utána befejezi a munkát. Már nincs belőle sok. Fél szemmel látja, hogy Babett ismét a hűtőhöz szambázik, és eltűnik az ajtaja mögött. Üveghangú koccanások, lecsavarodó kupak zaja, nyelvecske az iméntinél kevésbé diszkrét csettegése. Tulajdonképpen inkább szlopálás.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Babett olyan elégedetten pöfékeli a konyhaasztalnál a cigit, mintha a komplett Salgótarjánt magába szipkázta volna a fridzsiderből. Nem szól egy szót sem, teljes testtel a tapintatot alakítja. Feláll, előzékenyen Csabi szájába illeszti a csigát. Csend, csend, csend, munkához ideális csend, tátogja némán ordítva a csend.

Csabi ül görnyedten, a monitort nézi. Az orra eldugul. Eddig határeset volt, a levegőt még úgy-ahogy áteresztő, száraz hártya érzete az orrjáratban, amely néhány slukk után beszívhatatlan, kifújhatatlan betonná kövül. Fel kéne állni az orrspray-ért. Ki kéne menni a fürdőszobába, mert az orrspray a fürdőszobában van. Csabi néhány óránként kimegy a fürdőszobába, bezárkózik, ha Babett a közelben sertepertél, még a csapot is megnyitja, ki ne szűrődjön az orrlyukanként dupla, urambocsá! tripla spricnizés nesze. Nem mintha Babett kifogásolná az orrspray-használatot. Nem kifogásolja, legföljebb Csabi orrnyálkahártyája iránti aggodalmát fejezi ki nagy ritkán szelíden. De többnyire semmiféle megjegyzést nem tesz az orrspray-használatra, Csabi ezért minden egyes kioldalgáskor, bezárkózáskor és csapfolyatáskor hülyén érzi magát. Minden egyes alkalommal, ahogy kifelé sunnyog, paranoiásan még a kulcsot is elfordítja, és megnyitja a csapot. Elhatározza, hogy fogja magát, és kicsapja a dohányzóasztalra az orrspray-t. Tessék. Ez vagyok. Így élek. Babett meg ránézne értetlenül, aztán elnevetné magát. Megcirógatná Csabi arcát. A nyakát is puszilgatná, a füle tövét is megcsókolná. Olyan kis hülye vagy, mondaná szeretettel.

Csabi légszomjas-bambán elnyílt ajakkal, kissé elérzékenyülve, görnyedten ül. A monitort nézi.

Jaj, nem akartalak megijeszteni, simítja végig Babett az összerázkódó Csabi tarkóját, csak gondoltam, kicsikét megmasszírozom a nyakad, amíg dolgozol.

Mindjárt kész, most már tényleg kettő perc, hadonászik a klaviatúra fölött irányvesztetten Csabi, mielőtt képes volna feltűnésmentesen visszanavigálni a Facebookról a munkafelületre.

Nem sürgetésből, dolgozzál, csak olyan rossz nézni, ahogy a nyakadat tartod, nem fáj? Biztos jó ez így neked? Babett ujjai csiklandósan fonódnak Csabi nyakára.

Csabi bedurrant orra mintha az egész arcát, sőt a komplett elméjét uralná. Beton, tarkóig érő beton, koponyatetőig érő beton, minden agykamrát kitöltő beton.

Biztos, bólint a náthások elesettségével. Betépett diszkomfortérzés. Képtelenség eldönteni, melyik gerincszakasza sajog.

Lehet, már olyan szinten szétbaszódott a nyakad, hogy észre sem veszed, szónokol Babett. Már el van ott nyomódva az ideg, azt észre sem veszed. Nem akarlak paráztatni, de így porckorongsérved lesz negyvenéves korodra.

Igen, tudom, tudom. Csabi darabosan tápászkodik. A nyaka görbe a bűntudattól. Mindjárt befejezem ezt, csak elmegyek vécére. Esetlenül kioldalaz Babett mellett.

Ezt most nem ellened mondtam, hallod, ne sérüljél már be! Csak jót akarok neked! Babett a nyitott hűtőajtóból kajabál a fürdőszoba felé. Mintha érkezne válasz, de nem érteni, micsoda. Fasz kivan ezzel a világgal, komolyan, ahol embereknek így kell élniük. Kajak el kéne vonulni egy kommunába, pásztorkodni, vagy valami. Babett kihalássza a hűtő hátuljába, az ezeréves konzervek és lekvárok mögé suvasztott, átlátszó folyadékkal telt szörpösüveget. Fülel. A fürdőből víz zubogása. Babett hátravetett fejjel nyakal.

Szendi Nóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Pexels/Andrew Neel