Omaha – egykori Csodaváros a Szilícium-prérin, ma az amerikai zavargások középpontjában

–

Gyors minikutatásom azt mutatta, hogy Omaha neve keveset mond a legtöbbünk számára, ahogy maga az állam, Nebraskáé is, amelynek legnépesebb városa a maga négyszázezer lakosával.

Az állam lakosságának ötöde él ebben a városban, ugyanis a kétmagyarországnyi Nebraska lakóinak száma nem éri el a kétmilliót. Egykor az omaha indián törzs élt ezen a vidéken, ők először a Missouri folyótól keletre eső részt adták el, majd washingtoni hivatalnokok belekényszerítették őket egy olyan megállapodásba, amellyel a nyugati rész, a jelenlegi város területe is a telepesek kezére jutott. A leszármazottak csak az 1960-as években, hosszas pereskedés után kapták vissza területeik egy részét.

Omaha 1854-es alapítása után az első jelentős mérföldkő a későbbi állatvásár kiindulópontjaként szolgáló istállótelep létrehozása volt.

A fejlődés olyan léptekben haladt, hogy Omahát Csodavárosként is emlegették.

Az 1800-as évek második feléig Chicago adott otthont az ország legfontosabb élőállatpiacának, mert – hűtő hiányában – a hideg klímája erre tökéletesen alkalmassá tette. Akkoriban Texas és a Közép-Nyugat államaiból is ide szállították az eladásra szánt állatokat. Omaha ideális földrajzi fekvésére, és az élőállatvásárhoz megfelelő klímájára egy Alexander Swan nevű farmer figyelt fel, amikor megszállt a városban: miért is vigyék a teheneket a távolabbi Chicagóba, ha Omaha is tökéletesen megfelel erre a célra?

Így 1883-ban megkezdődött a verseny Chicago pozíciójának megszerzéséért.

A város etnikailag legszínesebb időszakát az 1910-es években élte.

A városba és környékére nagy számban érkeztek csehek, lengyelek, németek, görögök, olaszok és magyarok, akiket az ingyen vagy méltányos áron elérhető földek és az egyre gyorsabban fejlődő vasúttársaságok kínálta állások vonzottak.

A németek bele is lendültek nemzeti büszkeségük, a sörkészítés omahai meghonosításába, és a helyi sörök, a Krug, Metz és Storz nevűek egy időben virágoztak is. Olyannyira, hogy Al Capone öccsének figyelmét is felkeltették, aki chicagói söröknek próbált teret adni a városban nem kifejezetten legális eszközökkel. Így a lokálpatrióta szállodatulajt, aki bátran kiállt a helyi sörök mellett és büszkén kínálta őket, el is tette láb alól. A szállodabiznisz ebben az időben dübörgött, mert a vadnyugatra tartó szerencsét próbálók itt szálltak meg a nyugati part felé vezető útjukon.

A Csodaváros titulushoz a vasútvonalak is hozzájárultak

A városon haladt keresztül az első transzkontinentális vasút, amely kelet–nyugati irányban szelte át az észak-amerikai kontinenst.

Abraham Lincoln elnöki határozatban döntött arról, hogy a vasútvonal a szomszédos Iowa állam Council Bluffs nevű kisvárosából induljon, de a Union Pacific vasúttársaság első vezetője, Thomas Durant, aki a tőzsdei manipulációktól és a csempészéstől sem riadt vissza, szembement az elnöki akarattal,

és önkényesen Omahába helyezte át, s ezzel meghatározta mindkét város sorsát.

Omahában sorra jelentek meg a vasúttársaságok, és a város fontos csomópont lett.

A mai napig itt működik a Union Pacific, az Egyesült Államok emblematikus vasúttársaságának központja. Art deco stílusú, egykori állomásépülete a mai Durham Múzeum, amely a régió és a közlekedés történetét mutatja be.

Az 1940-es évektől a város közelében működött a Hadászati Légiparancsnokság.

A Looking Glass fedőnevű katonai művelet a hidegháború jelentős részében zajlott: 1961 februárjától huszonkilenc éven át, a nap huszonnégy órájában vezérkari tisztekkel a fedélzetén körözött az Egyesült Államok légterében egy gép.

A dollármilliárdokba kerülő tevékenység célja az volt, hogy stratégiailag fontos katonai támaszpontok elleni szovjet támadás esetén a nukleáris arzenálért felelős döntéshozók készen álljanak a szükséges válaszcsapásra.

A tisztek és a szakemberek egymást váltották a fedélzeten három évtizeden át – egészen a Szovjetunió felbomlásáig.

A hangárnyi repülőgép között egy kiállítás a női pilótákról emlékezik meg, egy másik a Szovjetunió felett lelőtt kémrepülő tisztjének, Gary Powersnek a történetéről, ő a szovjet börtönből szabadulva hazatérése után kezdett új életet.

De a hely nem enged minket elszakadni a szarvasmarháktól: a múzeum közelében éppen bikaheréből készült ételek fesztiválja zajlik, úgyhogy a szarvasmarhák sorsa miatt kanyarodjunk is vissza az 1950-es évekre. Az omahai állatvásár 1955-re megelőzte nagy riválisát, a chicagóit. Az állatpiac közelében olasz és kínai bevándorló családok zöldséges és gyümölcsstandjai színesítették a barna téglás épületek tövében a kínálatot.

A nagy üzletláncok 1960-as évekbeli megjelenése miatt befellegzett a családi kisvállalkozásoknak, majd az országszerte megjelenő feldolgozóüzemek az állatpiacnak is betették a kaput, és a farmerek így már nem vonatoztatták a négylábúakat. Az egykori piacra csupán az üresen kongó épületek emlékeztettek, amelyekben idővel kispénzű művészek telepedtek meg. Az ezredforduló után az elhagyatott, ipari hangulatú városrészre lecsaptak az éttermek és szolgáltatóegységek: trendi környéket varázsoltak ide szusibárral, dzsesszklubokkal, polgárpukkasztó ajándékbolttal, a Nebraska legjobb könyvesboltjának tartott kincsesbányával és retró relikviákat felvonultató cukorkaüzlettel.

Ideköltözött jó néhány techstartup is, és az olcsóbb munkaerő miatt a Szilikon-völgy nagy cégei is idecsoportosították tevékenységük egy részét, így az egyre jelentősebb információtechnológiai szektor miatt – Texasszal és Kansasszel egyetemben – Nebraska is a Szilícium-prérinek nevezett régiót erősíti.

A koronavírus miatti vesztegzár alól most kezd éledezni a város

Jó néhány étterem csak kiszállítást vállal, de a barna téglás épületek tövében már egyre több helyen vendégekkel telnek meg a teraszok esténként; van itt spagettiház, mexikói étterem, vegán opciók, a fagyizó pedig keto, paleo és csípős csilis fagyik mellett Vegán Pókember fantázianevű fagylaltot is kínál.

A Missouri folyón átívelő, a helyiek által csak Bobnak nevezett gyalogos hídon a szomszédos Iowába lehet átsétálni.

A Henry Doorly állatkert, a világ legnagyobb beltéri sivatagja, egyedülálló, és számos állatfaj megmentését szolgáló programja is kiemelkedően sikeres. A koronavírus miatt még mindig érvényben lévő távolságtartásnak a közeli szafariparkban lehet a leginkább eleget tenni, itt ugyanis egy igazi drive-thru verzióban lehet megtekinteni a flamingókat, jávorszarvasokat és hattyúkat.

Velünk élő, most születő történelem

A városban több helyen is graffiti és számos felirat emlékezik meg, igazságot követelve, a nemrég elhunyt James Scurlockról. A május végén brutálisan meggyilkolt George Floyd halála utáni tüntetéshullám elérte ugyanis Omahát is: napokon át ezrek vonultak utcára, kávézók és könyvesboltok ajtaján Black Lives Matter feliratok díszelegtek, és a belváros üzleteinek üvegablakai be voltak deszkázva. Az itteni tüntetések során életét vesztette a huszonkét éves afroamerikai férfi, James Scurlock, nevét mára országszerte ismerik.

Május 30-án a tüntetők Jacob Gardner bárjának ablakát is betörték, az utcára kilépő Jacob és apja pedig összetűzésbe került velük. Jacob saját fegyverével két lövést adott le a levegőbe; ezt figyelmeztetésnek szánta, ahogy később a rendőröknek elmondta. James Scurlock ekkor ugrott rá, és a nyakát szorította, így a harmadik lövés az ő nyakát érte.

Jacobot önvédelem okán felmentették, bár szemtanúk hallották rasszista megjegyzéseit.

James Scurlock védelmében többen elmondták, hogy egy fegyverest próbált meg ártalmatlanítani. Most az esküdtszék kezében van a döntés, hogy vád emelhető-e Jacob Gardner ellen. Értelmetlen halál ez, amely az ország figyelmét újra Omahára irányította – talán jobban, mint korábban bármikor.

Trembácz Éva Zsuzsanna

Trembácz Éva Zsuzsanna írásait ITT is elolvashatod, érdemes követni a szerzői oldalát!

A képek a szerző tulajdonában vannak