Perimenopauzás libidó: merre jár a vágy?
Perimenopauza-kisokos 13. rész
Kezdjük egy kényelmetlen kérdéssel: mikor jutott eszedbe utoljára spontán, minden külső inger nélkül, mondjuk a vasaló felett vagy sorban állás közben, hogy „na, most de jólesne egy kis hancúr”? Ha a válaszod kb. az, hogy „három éve kedden, de akkor is csak azért, mert véletlenül ráültem a távirányítóra”, nyugodj meg: nem vagy egyedül. Sőt, te vagy a többség. A perimenopauza egyik leggyakoribb, mégis legszemérmesebben elhallgatott tünete a libidó átalakulása. És bár hajlamosak vagyunk ezt párkapcsolati válságnak címkézni, a valóság az, hogy a vágyad nem a szerelmeddel együtt távozott, hanem a hormonjaiddal ment el egy bizonytalan ideig tartó szabadságra. Dr. Sipos Andrea szülész-nőgyógyász, WMN Creator videója és írása.
–
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A női libidón nincs ki-be kapcsoló gomb – ez egy többtényezős rendszer, amiben hormonok, idegrendszeri folyamatok és pszichés állapotok egyszerre játszanak szerepet. Perimenopauzában ez a rendszer elkezd új szabályok szerint működni.
Ösztrogén: amikor a test nem ugyanúgy reagál, sem lent, sem fent
Az ösztrogén nemcsak a ciklusért felel. Szerepet játszik a hüvelyi vérkeringésben, a nyálkahártyák állapotában és az izgalmi válasz kialakulásában is.
Amikor a szintje csökkenni és ingadozni kezd, a test válaszkészsége is megváltozik. Ez jelentkezhet hüvelyszárazságként, lassabb izgalmi reakcióként, vagy akár fájdalmas együttlétként.
Emlékeztek, az előző részben beszéltünk a GSM-ről: orvosilag ez a nulladik lépés. Ha a hüvelyfal elvékonyodik és az együttlét fájdalmas vagy kellemetlen, az agyad – ami egy zseniális túlélőgép – egyszerűen lekapcsolja a vágyat. Miért akarna olyasmit, ami fáj? Amíg a fizikai komfort nincs rendben, addig jó eséllyel a libidó sem lesz.
Ahonnan minden indul(na): az agy
A vágy valójában leginkább az agyban dől el. Az ösztrogén (igen, már megint) finomhangolja a dopamin- és szerotoninrendszert, amelyek a motivációért és a jutalmazás érzéséért felelősek. Amikor a hormonok ugrálnak, a neurotranszmitterek is megbolondulnak. Megjelenik az a furcsa érzés, hogy „inkább hagyjuk”, mert az agyad jutalmazó központja egyszerűen nem ugyanúgy reagál az ingerekre, mint tíz éve.
Tesztoszteron (Igen, a nőknek is van!)
Sokan hiszik, hogy a tesztoszteron a férfiak privilégiuma, pedig a női szervezetben is ez a hormon felel a motivációért, az energiaszintért és a szexuális „indíttatásért”. Perimenopauzában a tesztoszteron szintje is lassan, de biztosan apadni kezd. Ez nem drámai zuhanás, inkább egy alattomos halkulás: a belső „indítógombod” egyszerűen nehezebben reagál.
Tehát nem arról van szó, hogy nem szereted a partnered, vagy hogy a vágyad megszűnt, csak néha kicsit többet kell nyomkodni azt a bizonyos gombot.
Fáradtság, stressz, „szendvics-lét”
Nézzünk rá az életünkre: munka, gyerekek, idősödő szülők és a mentális teher, amit egész nap cipelünk. A szervezetünk ilyenkor tartósan magas kortizolszinttel üzemel.
Biológiai tény, hogy komoly stresszhelyzetekben a szervezet nem reprodukálni akar, hanem túlélni. A szexuális vágy ilyenkor evolúciós luxuscikk, amit az agyad simán levesz a prioritási listáról, hogy maradjon energiád az „életben maradáshoz” (vagy legalább a holnapi prezentációhoz).
És igen: az alvás
Ha olvastad a perimenopauza-kisokos előző részeit, ez nem lesz meglepetés. Az alváshiány csökkenti a tesztoszteronszintet, rontja a hangulatot, növeli a stresszérzékenységet.
És igen, rontja a libidót is.
A nagy felismerés: reszponzív vs. spontán vágy
Itt jön a legfontosabb szakmai titok, ami megváltoztathatja az életedet: a vágy nem tűnik el, csak átalakul!
- Spontán vágy: a semmiből jön, mint a villámcsapás – ez az, ami húszévesen dominált.
- Reszponzív vágy: nem a semmiből indul, hanem válaszként érkezik. Előbb kell az érintés, a hangulat, a testi biztonság, és erre reagálva ébred fel. Ismered az érzést, amikor este hulla fáradtan ülsz a kanapén, és semmi kedved elkezdeni egy új, tízrészes drámát? Legszívesebben csak aludnál. De aztán valaki mégis megnyomja a lejátszás gombot, az első öt perc hirtelen beszippant, és két óra múlva azon kapod magad, hogy nagyon is élvezed a történetet. Hát, kb. erről van szó. A vágyad már nem indul mindig magától, néha kell hozzá az a bizonyos első pár perc, hogy rájöjj, valójában nagyon is van hozzá kedved.
Ez nem hiba! Olyan, mint egy régi dízelmotor: lassabban melegszik be, de ha egyszer beindul, onnantól remekül muzsikál. A perimenopauzás nők többségénél a vágy reszponzívvá válik – vagyis nem a vágyat kell megvárni a szexhez, hanem a szexuális hangolódás hozza meg a libidót.
Mit tehetsz, hogy újra rátalálj a vágyra?
-
Tegyél rendet szöveti szinten: ha szárazságot vagy fájdalmat érzel, ne hősködj! Használj síkosítót, hialuronsavas hidratálót, vagy kérj az orvosodtól lokális ösztrogént. A fájdalommentesség az intimitás alapja.
- Az alvás és a stresszkezelés az idegrendszer szentélye: ha kimerült vagy, az idegrendszered nem akar „bulizni”. Az alvás regenerálja a hormonháztartást és csökkenti a kortizolszintet.
- Mozgás: a sport itt nem a kalóriákról szól, hanem a vérkeringésről (odalent is!) és a dopaminról.
- Kommunikáció bűntudat nélkül: mondd el a partnerednek, hogy ez biokémia, nem pedig elhidegülés. Magyarázd el neki a reszponzív vágyat: szükséged van több időre, érintésre és „bevezetőre”.
Útravaló: ez egy átrendeződés, nem a vég!
A perimenopauza nem visszalépés, hanem egy új fejezet kezdete. Az intimitás ilyenkor már kevésbé impulzív, viszont sokkal tudatosabb és mélyebb lehet. Ne azt keresd, ami tizenöt éve volt – tanuld meg élvezni azt az új, érett működést, amire a tested most képes.
A kiemelt kép forrása: Getty Images/Rawpixel
Glow
Glow