Sokszor hallani: a kutya az ember legjobb barátja. Valóban, hűségük páratlan, és ha szeretetben, gondoskodásban élnek, milliószorosan visszaadják a gazdának a törődést.

Nekem csak „hétvégi” kutyám van

Az ebnek nem én vagyok a tulajdonosa, csak akkor találkozunk, amikor hétvégente hazamegyek vidékre. A kicsi Dínóval – mert így hívják – az első perctől fogva örök szerelemben telnek az otthon töltött napjaink, bár én inkább játszópajtás, mintsem a mindent jelentő gazdi vagyok neki, de így is érzem, mennyire be tudja aranyozni a napot a jelenléte és a boldog csaholása, amikor megérkezünk.

„Ő a családom”

Dínó az egyik rokonomé, aki mozgássérült, ezért csak nagyon ritkán hagyja el az otthonát. Az elmúlt években iszonyú magányos volt, mert bár amikor csak tudtuk, meglátogattuk ugyan, de a napjai nagy részét mégiscsak egyedül töltötte négy fal közé zárva.

Janinak régebben voltak kutyái, és mindig hatalmas szeretettel beszélt róluk. Bellről, a bernáthegyiről, és Flipikéről, a kis fehér, fekete nózijú westie-ről.

És bár sosem mondta, érezhető volt, mennyire hiányzik az életéből egy négylábú, akivel játszhat, törődhet, beszélgethet és összebújhat.

Így hát 2017 végére kieszeltük a mestertervet: december elején, amikor hazamentünk meglátogatni őt, egy aprócska, fekete tacskó-yorkie gombolyaggal a kezünkben állítottunk be hozzá. Azt a pillanatot sosem fogom elfelejteni, amikor odaadtuk neki a tenyérnyi kiskutyát. Először el sem akarta hinni, hogy ez a pindurka élet mostantól minden pillanatban mellette lesz.

Dínó tavaly októberben ünnepelte második szülinapját, és csodás összhangban élnek Janival. A kutyussal való törődés és játék kitölti a mindennapjait. Megtanította szófogadásra, trükkökre, együtt játszanak a kertben és pihennek délutánonként. Amióta Dínó vele van, Janit mintha kicserélték volna: boldog, hogy van egy társa, akivel megoszthatja az életét.

A kutyussal járó feladatokban segítünk neki, például elvisszük állatorvoshoz. És amikor én véletlenül elfelejtettem, hogy mikor és milyen oltásra kellene vinni az ebet, Jani mindig fejből mondja az adatokat, pedig nem írja fel sehova. Szellemileg is frissen tartja őt a kutyus, és sokat jelent neki, hogy van kivel törődnie.

Akárhányszor leülünk beszélgetni, mindig elmondja: „Nekem ő a családom.”

Panka, aki a legjobbkor érkezett

Jani és Dínó története nem egyedülálló. Egy kedves barátnőm nagymamája, akinek elhunyt a férje, majd a közös kutyusuk is, szintén nagyon magányos volt. A barátnőm elmondása szerint tévézéssel és olvasással teltek a mindennapjai, mert már mozogni sem tudott úgy, mint régen, amikor kerékpárral járta be a várost.

Így hát az év elején ők is úgy döntöttek, hogy meglepik a nagyit egy mentett kutyussal, Pankával. A barátnőm szerint pedig ennél jobban nem is dönthettek volna, a nagymamája napjait bearanyozza, hogy van kivel törődnie.

Szellemileg és fizikailag is segít neki frissnek maradni, mert együtt sétálnak a kertben, és biztonságot is ad, mert a kicsit rosszul halló néni most már nyugodtan alszik esténként, mert tudja, Panka ugatással jelez neki, ha valami történik. Elválaszthatatlanok.

Életmentő segítség

Az öregedéssel nemcsak az ember testének a működése változik meg, hanem a szociális kapcsolatai és szellemi teljesítőképessége is. Azok az idős emberek pedig, akiket esetleges betegségeik korlátoznak, hajlamosabbak beszűkült, egyhangú életet élni. Nekik segíthetnek a legtöbbet a háziállatok.

A tudomány, majd később a gyakorlat is sokszor bizonyította már, hogy a kutyusok ölelgetése, simogatása jótékony hatással van az idősek lelkiállapotára. Az ekkor felszabaduló endorfin fontos szerepet játszik a jó közérzet kialakulásában, csökkenti a depresszió esélyét.

Sőt, a kutyusok jelenléte, a velük való törődés és a belőlük áradó feltétlen szeretet megtapasztalásának következtében javul az idősek egészségi állapota: keringési rendszere, vérnyomása, sőt csökkenhet a koleszterinszint, és növekedhet a várható élettartam is.

De nemcsak a játék és az ölelgetés, hanem a kutyusokról való gondoskodás is sokat segíthet a szépkorú, sok esetben magányos embereknek, mert értelmes feladatot jelent a mindennapokban, a „szükség van rám” tapasztalását.

Az alapvető egészségügyi ellátás része a rendszeres védőoltás, az ivartalanítás és az élősködők elleni védekezés olyan repellens készítményekkel, amelyeknek hála csípés nélkül vészelhetik át az egész évet a kedvencek. A törődő gazdik a kutyusuk szőrét is ápolják, és odafigyelnek a fogaik egészségére is. A megfelelő mennyiségű és minőségű táp és mozgás sem utolsó a sorban,

de a sok törődés minden esetben megtérül. Nemcsak a visszakapott szeretetben, hanem abban is, hogy a magát egy időben feleslegesnek gondoló idős ember újra fontosnak érzi magát, ami rengeteget javít a lelki és fizikai állapotán.

Terápiás kutyusok

Nem meglepő, hogy az állatterápiát világszerte alkalmazzák idősotthonokban. (Mi is írtunk erről a témáról: Nellyről, a fantasztikus terápiás kutyáról, aki a gödöllői idősek otthonának lakóit látogatja.) A direkt erre a célra kiképzett ebek – akiket többek között arra tanítanak, hogy türelemmel és nyugodtan viseljék a temérdek babusgatást – látogatásai nagyon sokat jelentenek az otthonokban élőknek, és pozitív hatásuk minden esetben tapasztalható.

Ezeknek az időseknek nemcsak a hangulatuk javul, hanem szellemileg és fizikailag is sokkal frissebbek lesznek azáltal, hogy egy négylábúval való barátkozás színesíti a mindennapjaikat. Olyan érzéseket és aktivitást csalogatnak elő az idősekből, amire talán még ők sem számítottak.

Dián Dóri

Forrás: ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images