„Addig kell tanulnunk, amíg van rá mentális kapacitásunk” – kamaszok és idősek egymást segítik az online világ megértésében

–

Időről időre újra rá kell jönnöm, hogy korosztályonként mennyire eltérőek az erősségeink és gyengeségeink. Rácsodálkozom, hogy ami nekem reflexből jön, azon az idősebbek meglepődnek, mondván, „milyen ügyesen meg tudom oldani”, közben pedig néha olyan dolgokban vagyok bizonytalan, amik nekik természetesek. Az informatika terén nem tartom magam különösebben felkészültnek, és ha valami gond adódik a laptopommal, általában a programozó páromat rángatom oda, hogy orvosolja a helyzetet. Mégis számos olyan élményem volt, amikor magam is rácsodálkoztam, hogy pont én tudtam segíteni valakinek valamilyen technikai elakadás megoldásában.

Ezt a sikerélményt hivatott megadni a középiskolásoknak a Telekom és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szervezésében megvalósuló Netrevalók program. A diákok segítőként regisztrálhatnak, hogy önkéntesként a programba jelentkező időseket „korrepetálják” a digitális világot érintő kérdésekben.

Egyébként korábban is voltak hasonló kezdeményezések: a Telekomnak Legyélteis! MOST generációs néven futott a diákok és nyugdíjasok között hidat teremtő digitális tudatosság programja, ennek ad most új keretet és támogatást a könyvtárakkal való együttműködés.

„A fiatalok nem is gondolják, mennyire profik, és ami nekik alap, az az időseknek segítség lehet”

– mondja Soósné Türk Rita, a Telekom kommunikációs szakembere.

„Semmilyen felkészülést nem igényel tőlük, hiszen ezeket az eszközöket és felületeket készségszinten használják. Az a tapasztalat, hogy nagyon empatikusan, figyelemmel fordulnak az idősek felé, és általában hamar kialakul a jó hangulat a foglalkozásokon.”

Ezeket az alkalmakat pedig beszámíttathatják a kötelezően elvégzendő iskolai közösségi szolgálat óráiba is.

Jelenleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 24 intézményében tartanak ilyen foglalkozásokat, minden hónap második szerdáján.

„A diákok és az idősek egyaránt az interneten tudnak regisztrálni, ahol megtalálhatják a hozzájuk legközelebbi helyszínt, mi pedig igyekszünk rá figyelni, hogy egyensúlyban legyenek az arányok” – meséli Kiss Eszter, a Kelenföldi Könyvtár vezetője, ahol én is részt vettem a legutóbbi foglalkozáson. A szervezők figyelnek rá, hogy minden idősre jusson diák, és ha nagyon aránytalanok lennének a jelentkezések, akkor felveszik a kapcsolatot a környékbeli iskolákkal, hogy találjanak még segítőkész jelentkezőket.

A mostani alkalomról sajnos betegség miatt többen hiányoztak, így végül a könyvtár egyik munkatársa, és én is beültem a csapatba, hogy mindenkinek legyen „tanulópárja”. A foglalkozásokon érintett témákat az idősek igényei, kérdései határozzák meg, olyan is volt, aki a problémás eszközzel érkezett, amin nem sikerült egyedül beállítania egy funkciót. „Ha lenne hozzá egy könyv, meg tudnám oldani. De nincsen hozzá” – mutatott rá az egyik résztvevő, aki azt is hozzátette, sokszor meggyűlik a baja az eszközökhöz kapott útmutatókkal, mert olyan tudásra építenek, aminek ő még nincs birtokában.

A programon azonban lehetőség van olyan dolgokra is rákérdezni, amik másnak triviálisnak tűnnek, hiszen minden résztvevő máshol tart a digitális tanulás útján.

Az én „tanulópárom” például nagyon felkészült volt, hamar kiderült, hogy 15 éve jár hasonló foglalkozásokra, hogy folyamatosan lépést tartson a technikai fejlődéssel, pár éve pedig más nyugdíjastársait is segíti az Ezüstnet Egyesületen keresztül, melynek több tagja is meglátogatta a Netrevalók programot.

„Addig kell ezeket megtanulnunk, amíg mentálisan is megvan rá a kapacitás, mert szükség van rá a mai világban. Mivel érdekelt is, így könnyebb volt megtanulni” – mondja, majd megmutatja a telefonján az EgészségAblak alkalmazást (mivel én még nem használtam), és az adatvédelem fontosságáról csevegünk. Azt is elmeséli, hogy a szintén az egyesületbe tartozó barátnőjével együtt vették meg az első okostelefonjukat – direkt egyformát, hogy gyorsabban megtanulhassák a használatát. Mindketten magabiztos felhasználói az eszközeiknek, és bár egy facebookos problémát egyesített erőkkel sem tudtunk orvosolni, végül a barátnő talált elérhetőséget az ügyfélszolgálathoz.

Én ezen a ponton kevéssé vagyok hasznos. Az interneten talált megoldási ötleteket kicsit hadarom, partnerem rám is szól, hogy lassítsak, mert így nem tudja leírni a lépéseket, és bár úgy érzem, felsültem a segítésben, mégsem zavar.

Itt ülnek ezek a hetvenpluszos nagymamák, és adatbiztonságról, Smart Switchről meg vírusokról beszélgetünk, nem riadnak meg az online ügyintézés útvesztőitől, és bár bosszankodva mesélnek rendszerhibákról meg folyamatosan bekavaró eszközfrissítésekről, magabiztosak és érdeklődők.

„A kétezres évek elején, amikor mi mentünk nyugdíjba, még egészen más volt, mint a mai nyugdíjasoknak, akik már a munkahelyükön megtanulják kezelni a számítógépeket. Nekik nem a nulláról kell megismerkedniük ezzel a világgal” – mondja egyikük, hangsúlyozva, mennyire fontos a nyitottság és a szűnni nem akaró kíváncsiság. 

Az idősek érdeklődése a résztvevő fiatalokra is jó hatással van: bár egyikük sem mondja magát technikai zseninek, a felmerülő kérdések nagy részére azért tudnak válaszolni. Türelemmel diktálják a lépéseket, vagy bogarásznak ők is a telefonjukban a megoldást keresve, ha olyan gondba ütköztek, amire nincs meg egyből a válasz. Márpedig, mivel egyre több felületet használnak magabiztosan az idősek, hoznak olyan kérdéseket, amin a diákoknak is el kell gondolkodniuk, vagy közösen kitalálni a megoldást. Ezekben a pillanatokban senki sem tanít senkit, csak emberek vagyunk, akik közösen próbálnak rájönni valamire. Előkerülnek történetek, pletykák, mindenki elmeséli a maga bénázásait. Mert nem is vagyunk olyan különbözőek.

Netrevalók program legközelebb január 10-én lesz a kijelölt könyvtárakban, délután háromtól.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Alex Potemkin

Pichler Zsófi