Bocs, de a porszívó és a plüssmackó nem háziállat! – Koronanaplók

–

Az európai országok közül talán Spanyolországban volt a legszigorúbb a kijárási tilalom. Elég éles váltás volt, március 13-án még tele voltak a teraszok, kocsmák, másnap meg, mintha atomtámadás után lennénk, üres minden.

Aztán jöttek a rendelkezések, bezárások, leállások. Új volt ez mindenkinek, sokszor menet közben derült ki, hogy egy-egy szabály mekkora ökörség, vagy éppen hogyan játszható ki. Például végig megengedték, hogy a kis házi kedvencet levidd pisilni, sétáltatni.

Így nem ritkán egy lépcsőház egyetlen blökijét 27-en vitték le naponta nyolcvannégyszer sétálni, hirdetések, mémek jelentek meg, hogy „kutya bérbeadó, ha másképp nem tudsz kiszabadulni otthonról”.

Volt, aki úgy gondolta, ha Morzsi lemehet, akkor az ő kis házi kedvence is jogosult a szabadságra, legyen az kanári, tyúk vagy éppen egy plüssmackó.

De aztán elkezdtek büntetni a hatóságok

601 eurótól kezdődött a büntetési tarifa például akkor, ha nem volt valódi a háziállat. A radiátor és a porszívó sem nevezhető háziállatnak, hiába próbálkoztak be ezzel is többen. A híradó utolsó pár percét minden este valami hasonló vicckategóriába illő kihágással, illetve a gyerekek nagyiknak küldött videóüzeneteivel zárták.

Aztán április közepén már kénytelenek voltak annyira szigorítani, szájbarágósan elmagyarázni, hogy mi is az a háziállat: például, ne indulj útnak az aranyhaladdal egy zacskóban, illetve, hogy meddig mehetsz, hogy ne hét határon túl szedjen össze a rendőrség, amikor azt mondod, kutyát sétáltatsz.

A legszigorúbb időszakban ez maximum 150 méter volt a lakcímedtől… Kaptál instrukciókat, hogy térképen hogy tudod körzővel kimérni a 150 méter sugarú kört…

És bizony repkedtek a büntik keményen, valamiből be kellett hozni a városok bevételkiesését (mivel az autósforgalom szinte nullára csökkent ezekben a hetekben és a parkolást ingyenessé tették). Havonta egyszer mi is leballagtunk a kocsihoz és izgatottan beindítottuk, hogy vajon indul-e még… Nálunk is meghosszabbították a műszaki lejárati idejét a szükségállapot idejére. De hát amúgy is vihetem átnézetni a vizsga előtt a kocsit, hogy több hónapos állás után mi aludt el benne örökre.

Heti egy bevásárlás

Hetente egyszer, maximum kétszer, szigorúan egy családtag, egyedül, elslattyogott a legközelebbi boltba bevásárolni. Itt mi valójában néha csaltunk, és jött a párom is, sutyiban, az utca másik oldalán, pusztán azért, hogy segítsen cipelni a motyót hazafelé… Mert hát egy hétre bevásárolni nem könnyű, pláne, ha becsusszan pár doboz sör, radler, fagyi.

De ésszel kellett ám vásárolni, mindig odaadták a blokkot, hogy ha a rendőr megállít, bizonyítani tudd, hogy létszükséglet shopping volt, így a sörök és fagyik mellé nem ártott némi kenyeret, szalámit és tojást is pakolni.

Merthogy Andalúziában büntettek például azért is, ha a blokkon csak egy kóla és két csoki szerepelt…

Szóval így „trükköztünk” mi, hogy a bolt mellett megvárt az ember, és csak akkor jött be, amikor a táskát kellett bepakolni.

Szabadság! Ja, nem 

Végre, hat hét után először kiszabadulhattak a kölykök is a lakás fogságából húsvét elmúltával, három turnusban, életkor szerint. Persze csóró gyerekek egymással nem érintkezhettek az utcán, maszkban voltak, és a játszótérre még csak pillantást se vethettek, a rendőrség kőkeményen lezárta műanyag szalaggal a hintákat és csúszdákat. Na, de legalább kinn voltak a levegőn és nem alattunk/felettünk/mellettünk randalíroztak naphosszat a lakásban!

Aztán 50 nap után végre kimehettünk mi, felnőttek is

Sétálni, sportolni. Az utóbbit csakis egyénileg, sétálni kettesével is lehetett, a veled egy háztartásban élővel. Ergo, ha a házastársaddal kikeltek a közös franciaágyból, lesétálhattok az utcára/partra/parkba, de ha elkezdtek szaladni, akkor azonnal külön kell válni, minimum öt méterre.

Hirtelen mindenki élsportoló lett, online bevásárolt a legmenőbb sportruházatból, az első napon minden park, part és sportolásra alkalmas terep tele volt emberekkel. A nagyja full sminkben, (azon maszk), frissen felavatott sportcuccban, 63 szögből csücsörítve szelfizett,

hogy most akkor ő mekkora sportember, és majd’ meghalt ennyi napig mozgás nélkül…

Mondanom sem kell, hogy három nap múlva már csak azokat láttam a szokásos reggeli futásomon, akiket karantén előtt is. Esetleg három-négy emberrel többet (azok meg az első szemerkélő esővel felszívódtak).

Ámde személyes kedvencem a maszk nélkül, viszont gumikesztyűben szaladgáló népek voltak, amit nem sikerült máig sem megfejtenem, hogy milyen megfontolásból húztak kesztyűt, gondolták, futkározás közben lecsapnak pár covidot a levegőben?

De legalább beindult végre a feloldási folyamat

Kihirdették, hogy négylépcsős lesz, és most vagyunk a nulladik, előkészítő fázisban, vagyis az első lépcsőn… vagyis akkor módosítsuk, hogy a négy lépcső: az a nulladik fázis, az első fázis, a második fázis és végül harmadik… logikus, nem?

Minden fázis minimum két hét, de lehet hosszabb is. De vannak területek (a Kanári- és a Baleár-szigetek), amelyek rögtön az első fázist kezdik. Május 4-től tehát megkezdtük a nulladik fázist… vagyis folytattuk, hiszen az ugyanaz volt, mint a karantén előző heteiben.

Aztán mindenki – már az első sportolási naphoz hasonlóan – rákészült az első fázisra május 11-től, amikor végre mehetsz meglátogatni a barátaidat, körzeten belül, vagy beülhetsz egy harminc százalékos kapacitással működő teraszra, vagy imádkozni is mehetsz a szent helyedre.

De ha profi sportoló vagy, és imádkozol is egy teraszon, akkor háromszorosan is jogosult vagy kimenni.

Most már bármilyen luxusshoppingolást megengedhetsz magadnak, csak előre be kell jelentkezni… például WhatsAppon.

De a százforintos boltban (itt kínai bazárnak hívják) például egy kockás füzetbe fel kellett írnod a neved és a telefonszámod, aztán beléphettél, azaz három másodperccel előre elég volt bejelentkezni, és máris virágcseréphez, műanyag tiplihez vagy napernyőhöz juthattál.

És ezek után kihirdették, hogy Barcelona (meg Madrid illetve még néhány terület) nem lép az 1-es fázisba, mert nem hozták a statisztikát, úgyhogy marad a nulladikban. Viszont engedményekkel, úgyhogy tulajdonképpen ez a feledik fázis... na, ezek után kövesse a fázisokat, akinek ingere van egyenleteket megoldani!

Szerencsére egyébként az emberek 99,9 százaléka totálisan együttműködő

Jófej módon viseli/viselte ezt a helyzetet, a többség (mi is) próbálja humorosan felfogni, és elengedni a folyamatosan ezen való görcsölést. Persze vannak dolog, ami miatt nehéz tojni nagy ívben az egészre.  Hiszen például mi is turizmusból élünk, apartmant adunk ki Barcelona belvárosában, főként magyaroknak.

Ez pedig most totál leállt, hiszen csak lakhatási engedéllyel léphetnek be külföldről az országba, így hiába volt, aki erősködött, hogy ők bizony kijönnének, mi javasoltuk nekik, hogy várjunk vele inkább, foglalja át őszre az útját…

Mindezek mellett most már mi is reménykedünk abban, hogy szépen lassan beindul újra a turizmus, hiszen az ország vezetése is tudja: a lakosság igen nagy hányada ebből él közvetve vagy közvetlenül. Szerencsére most már a számok is úgy alakulnak, hogy bízhatunk egy megkésett, de még nyári nyitásban.

Vannak még kérdéseink

Amikor ezeket  sorokat írom, úgy áll a dolog, hogy holnaptól reggel hat és este nyolc között szabadon sétálhatsz a parton, lehet napozni, de maszkban  (!) és nem lehet csak úgy, szórakozásból fürdeni. De ha reggel hat és tíz között mész, sportolási (egyéni!) célból, akkor bemehetsz a vízbe.

Nem tudom különben, hogy mi számít sportnak. Ha odaáll melléd valaki, és méri az időt? Vagy csak bizonyos úszásnemben úszhatsz, esetleg a megtett távot kell prezentálnod, hogy ne legyen bünti a végén a strandolásból? És vajon úszáskor leveheted a maszkot?

Müller Angéla és Nádasdy Zsuzsa

A képek a szerző tulajdonában vannak