„Ha meg kell védenem magamat, megvédem, mert nem félhetek tőled” – Egy dühös anya levele szeretett, ám undok kislányához
A gyeplő határozott tartása „húzd meg, ereszd meg” technikával és a határok erőszakos feszegetése. Tartás és elengedés, a hatalom, az önálló erő, a szabadság szárnypróbálgatásai. Keretek létrehozása és kitörési kísérletek. Az egyik oldalon egy anya, a másikon a felnőttkor küszöbén álló lánya. A folyamat egyiküknek sem könnyű, ahogy a korábbi szimbiózisból végül két önálló lénnyé válnak. Nehéz ügy ez, amit itt-ott kemény konfliktusok tarkítanak. Mint minden újjászületés, olykor fáj is. S. Tóth Anikó írása.
–
Drága kislányom!
Írhattam volna, hogy „kedves”, de nem írom, mert minden más vagy kedves helyett.
Például undok, mogorva, goromba, ordenáré és könyörtelen. Igen, könyörtelen, amikor kedvességre kérlelhetetlen elutasítással válaszolsz, amikor humorra megvetéssel reagálsz, amikor közeledést orrba rúgással hárítasz, amikor átgázolsz a határaimon, majd a tombolás után kivonulsz, és a romok között hagysz.
Nos, a felnőtté válás fájdalmas dolog, a leszakadás fázisai mindkettőnket megviselnek.
Ha felnőtté akarsz válni, de akkor is, ha gyerek akarsz még maradni, ha
azt akarod, hogy komolyan vegyék a döntéseidet, akkor az nemcsak azt jelenti, hogy alkoholt vihetsz a barátaidnak ajándékba, hanem azt is, hogy vállalod a felelősséget a tetteidért.
Vállalod… még tudod, mennyi mindent kell vállalnod?
Vállalnod kell az igazi arcod.
Vállalnod kell a bukást.
Vállalnod kell a konfliktusokat.
Vállalnod kell a hibákat.
Vállalnod a gyökereidet.
Vállalnod a bizonytalanságodat.
Vállalnod kell a kérdéseidet.
Vállalnod kell a válaszaidat.
Vállalnod kell azt, hogy nem intézhetsz el mindent azzal, hogy „bocsi, nem így akartam”.
Vállalnod kell azt is, hogy ha durván megbántasz, akkor ennek következményei lesznek.
Vannak.
Például állati dühös leszek, és… igen, goromba is.
Meg kellene értetnem veled valahogyan, hogy – bár kapcsolatunk alapvetéseit semmi sem változtatja meg, abban is mintát mutatok neked, mi az, amit megengedek egy másik embernek, és mi az, amit nem.
Meg kell értetnem veled, hogy ha ocsmány szavakkal dobálózol, elrontasz egy jól indult estét, széttörsz egy valóban törékeny, érzékeny, de mégiscsak értékes burkot, akkor megsérül az, akire ráhull az üvegszilánk.
Ha meg kell védenem magamat, megvédem, már csak azért is, mert nem félhetek tőled, nem monitorozhatom mindig az állapotodat, nem szlalomozhatok a hangulatbójáid között, hiszen,„ha fél, aki véd, ki véd, ha félsz”? (Ronald David Laing: Bölcsek, balgák, bolondok: Egy pszichiáter útja)
Értsd meg, hogy te döntesz, és, ez most nem fog jólesni, de te döntesz arról is, hogy szar-e az élet, vagy sem.
Ez sem fog jólesni, de mérhetetlenül mérges vagyok a káromkodásroham, szoba közepére szarás, és a saját dührohamom miatt.
Már többször mondtam: ha a szoba közepére csinálsz, majd onnan kivonulsz, a szagát nekem kell éreznem. Akkor már nem lesz olyan kedves az a szoba, és egy kicsi szar is elég ahhoz, hogy az ott tartózkodók kellemetlenül érezzék magukat.
Ha tudok segíteni, szólj, de azt nem tűröm, hogy a jó dolgokat folyton elrontsd.
És most legyél kedves, mozdítsd meg a segged, menj ki a levegőre, füvet nyírni, vagy csak sétálni. És legyél kedves erőfeszítéseket tenni azért, hogy szebbnek lásd a világot. Tudom, hogy eleged van a saját szenvedéstörténetedből, de képzeld, mindenkinek elege van belőle. A megoldás viszont nálad van. Úgyhogy azt ajánlom, láss hozzá haladéktalanul.
Ha adhatok tippeket:
Tegyél jót valakivel!
Legyél hálás valamiért!
Mozdulj ki!
Tegyél valamit, ami neked kényelmetlen, de másnak jó!
Szabj határt a gorombaságnak!
Ne szarj a szoba közepére!
Vállald a felelősséget!
Értékeld, amid van!
Legyél bátran tökéletlen!
Takarítsd ki a környezetedet!
Alkoss valamit!
Olvass!
Beszélj valakivel, őszintén!
Ne félj megmutatni, hogy ki vagy!
Felejtsd el az Instagramot!
Ne posztolj Vajna Tímeás pózokat!
Ne kövess idiótákat!
Legyen véleményed!
Szórakozz!
De ne anyáddal.
Elmondom, mit tudok erről az életérzésről:
Tudom, hogy úgy tűnik, semmi sem változik.
Úgy tűnik, a körülmények foglya vagy.
Úgy tűnik, mindenki okosabb és sikeresebb nálad.
Úgy tűnik, te csúnya vagy, és mindenki annak lát, ez alapján ítélnek meg.
Úgy tűnik, soha nem lesz vége a rossznak, de nem tudjuk, pontosan mi is a jó.
Úgy tűnik, magányos vagy.
Úgy tűnik, nincs segítség, nincs út, nincs távlat.
Úgy tűnik, senki sem ért meg téged.
Úgy tűnik, az élet máshol van.
Úgy tűnik, az, amid van, nem elég ahhoz, amid nincs, de szeretnéd, ha lenne.
Úgy tűnik, nem tudod kontrollálni azt, ami veled történik.
De. Tudod. Nevezd a nevén, amit érzel, máris megszelídítettél egy szörnyet.
Nem kell elfogadnod a megoldásaimat, és a válaszaimat sem, de gondolkodj a kérdéseimen.
A kérdéseim a következők:
Hittél már valamiben, ami reménytelen volt, távoli, elérhetetlen, de mégis vonzott, izgatott, mint a fény a bogarat?
Fagytál már le egy pillanatban: dühtől, döbbenettől, tehetetlenségtől?
Ugrottál már fejest a pokolba vakmerően, vagy voltál már vakmerő, bátor?
Féltél már önmagadtól?
Szerettél már reménytelenül, összetörve egy méltatlan embert?
Veszítetted már el a szavaidat, önmagadat, úgy, hogy nem volt rá épeszű magyarázat?
Voltál már becsapva, kifosztva, megalázva, elutasítva?
Ez az élet. Ez is az élet. Ide sietsz.
Nem kell mindig siettetni. Megtörtént vagy meg fog történni. Túlélted vagy túl fogod élni. A válaszok végén pedig nem pont van, hanem ajtó. Ajtó egy ismeretlen, félelmetes, de csodálatos világba.
Az én megoldásaim nem a te megoldásaid, de meg tudom mutatni, én hogyan éltem túl. Most ebből csak annyit akartam láttatni, beláttatni veled, hogy nem statisztálok ahhoz, hogy diktátorrá változz egy szeretetkapcsolatban. És én sem szeretnék SS-tiszt lenni. Nem szerettem azt, amivé engem változtatott ez a veszekedés. Nem szerettem, hogy széttört az este. Kiabálni akartam, megértetni veled, hogy nem tehetsz meg mindent – azzal sem, aki téged végtelenül szeret.
Szeretlek, ezért nem engedhetem, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, és úgy tegyünk, mintha nem lennének döntéseink.
És… ne szórakozz anyáddal!
(Válaszboríték csatolva.)
S. Tóth Anikó
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images
