–

Kedves Tomi!

Pontosan értem, amit írsz. Azt, hogy kilátástalannak érzed a helyzetedet, hogy azt hiszed, sosem fognak elfogadni, és hogy azt gondolod, titkolóznod kell, és csak a menekülést tartod vállalható útnak. Én is azt választottam. Csak az ország másik felébe költöztem ugyan, de jó döntésnek bizonyult. Nemcsak azért, mert nem kellett a családomat látnom nap mint nap, hanem mert kvázi tét nélküli teret kaptam magamtól, hogy kipróbáljam a meleg identitásomat úgy, hogy annak a híre nem jutott haza. Meg tudtam ismerni, hogy milyen vagyok: én meleg srácként, békében a szexuális orientációmmal.

Meglepő élmény volt, egyszerre ijesztett meg és szabadított fel a menekülésben rejtőző rengeteg lehetőség.

Nem vagyok focista ugyan, de nekem is megvoltak azok a beszélgetések, amikről az előbújásod kapcsán te is beszámolsz. És igen, volt olyan is, ahol nekem is segítségemre volt az alkohol. Ismerem a gyomorgörcsödet hetekkel azelőttről, hogy bevallod a barátaidnak, és azokat a terheket is, amik rád zuhannak, ha visszaélnek ezzel a tudással. Mert ez mocskosul nem korrekt dolog tőlük. Mert melegnek lenni a mi személyes ügyünk, te pedig bizalommal fordultál másokhoz, és mégis minden megváltozik ettől. Persze, a barátságotoknak semmi köze a szexuális irányultságodhoz, de valahogy mégis létrejönnek újfajta csendek és pillantások.

Nem akarlak áltatni. Nem lesz feltétlenül könnyebb. Lesznek emberek, akik nem fogadnak el, mert meleg vagy, és gyakran ők maguk sem tudatosítják magukban, hogy homofóbok. Azért nem fognak kedvelni, mert csak. Emellett minden buzi szóra össze fog szorulni a gyomrod, még akkor is, ha csak arra mondják, aki betolakszik a sorba. Minden méregető tekintetnél azon fogsz gondolkodni, hogy vajon tudják-e rólad, és megvetnek-e érte. És tudni fogod, hogy ez irracionális, és nem rólad szól, de mégsem tudsz kibújni alóla.

Pedig te sokkal több vagy ennél, és erre is rá fogsz jönni.

Azt hiszem, ez a jó hírem. Tudom, hogy hihetetlennek tűnik, de fogod úgy gondolni, hogy a melegséged egyáltalán nem határoz meg téged. Egy csomószor fogod rajtakapni magad azon, hogy a többségi társadalom nem meleg, pedig most kisebbségként gondolsz magadra. Természetesnek fogod érezni a saját vonzódásodat, mint ahogy az is. Mert az, hogy arra vágysz, hogy legyen valakid, az tök természetes, ahogy természetes minden más is, amit mind érzünk, és nevetni fogsz, hogy tényleg mennyire egyszerű.

Az életben nem leszel „egy meleg srác”. Egy srác leszel. Tomi. Aki szeret focizni. Aki jól tanul. Aki magyar, de úgy döntött, hogy külföldön folytatja. És amúgy, meleg leszel. Mert nem fontos a melegséged, ha focizol. Nem fontos a melegséged, ha tanulsz. Nem fontos a melegséged akkor sem, ha néha majd eldúdolod a Himnuszt magadban az idegen, de már belakott városok utcáit járva, és akkor sem, ha nem fogod tudni meghallgatni, mert az egésztől rosszul leszel. A melegséged az életed sokkal kisebb részét határozza meg igazából, mint gondolnád, és ebbe majd beletanulsz.

Persze, most még új ez az egész. Most fogadtad el magad. Ez hatalmas dolog, és most találkozik a külvilág ezzel a részeddel, de menni fog ez majd sokkal könnyebben is.

Képzeld, egyszer majd nem lesz gyomorgörcsöd, amikor melegként beszélsz magadról. Még én sem tartok ott, hogy ne akadjanak meg a szavaim előtte egy pillanatig, de már nem kell készülnöm hozzá.

És az emberek, a barátaid, akiket már te választottál, ezt tök rendben fogják kezelni, mert tudják, hogy nem lesznek mások a kapcsolataid ettől.

Te leszel a szomszéd srác, aki összehozza a lakóközösséget egy kis délutáni focira, vagy csak egy kis pletykálásra. Te leszel az a srác, akit figyelni fognak a főnökei, mert feltűnsz majd a kitartásoddal és a szorgalmaddal. Te leszel az a srác, akivel jó lesz beszélgetni, mert meg tudja fogalmazni az érzéseit, és sok helyzetben feltalálja magát. Te leszel a srác az osztálytalálkozón, aki már pár év alatt többet látott a világból, mint amennyit hirtelen el tudunk képzelni. És persze, te leszel az a srác, aki egy másik sráccal vacsorázik majd otthon. És szerelmes lesz. És ezt a szerelmet meg tudja majd osztani másokkal is, mert érzi, hogy ennél semmivel sem lehetne hétköznapibb.

Veszprémi Szilveszter

A szerző blogját ITT olvashatod.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Lilith Redmoon