Nem tudom, hogy régen valóban minden egyszerűbb volt-e, de manapság mintha sokkalta könnyebb lenne kiégni a randizásban – is. Talán a túl nagy kínálat, az egy mozdulattal arrébb görgethető-fötörgethető jelöltek, az illúzió, hogy mindig van másik, nemcsak szebb, jobb, de olyan is, aki előtt (még) nem égettük le magunkat… franc se tudja. De ember legyen a talpán, aki nem sokall be időről időre a rosszul sikerült randiktól, a felemás igényektől, a temérdek pofára eséstől, amitől, úgy tűnik, a legnagyobb elővigyázatosság sem menthet meg. Mi okozza a kiégést és hogyan pattinthatjuk vissza optimista és lelkes önmagunkat újra és újra a pályára? Erről beszélgettem ismerősökkel, barátokkal.

Elpattant egy (h)úr

Aki a Tinderen akarja megtalálni a vőlegényét, menyasszonyát, bizony felkötheti a gatyáját. Én is írtam már több ízben erről (például a kritikus mondatokról, amiktől garantáltan lekoccolnak a pasik, ITT), de szegény Ani barátnőm sem járt sokkal jobban – legalábbis egy jó darabig. „A legcikibb talán az a pali volt, aki három vodka-szóda után nekem (az amúgy nyomokban roma származású lánynak) kezdte el ecsetelni, hogy megint tök jó lenne olyan rendszert kialakítani, mint anno Hitleré, csak most a cigányokat kéne munkatáborba küldeni, hogy megtanulják, mi a magyarok istene. Nem kicsit ordibáltam vele a Bazilika utcájában lévő puccos-flancos étterem teraszán. Aztán nagy kedvencem volt még az arc, aki

közölte az első randin, hogy bár hét éve él párkapcsolatban, de az asszony megengedi, hogy másokkal is csinálgassa, sőt éppen az asszony is másnál van, és nyújtotta felém a telefonját, amin már tárcsázta is a menyecskét, hogy nyugodtan kérdezzem meg tőle...

Aztán olyan modell fiúval is randiztam, aki, nem túlzok, kétpercenként nézett rá a telefonjára, mert tükörfólia volt a képernyőjén, és egész randi alatt ugyanúgy tartotta a száját (gondolom, úgy festhetett a legjobban). Ezekkel a rémes történetekkel Dunát lehetne rekeszteni, úgyhogy egyszer csak vettem egy mély levegőt, és töröltem a Tindert, meg a férfiakat is. Elegem lett.” A sors furcsa fintoraként Ani végül épp a Tindernek köszönhetően találta meg élete párját, hiába a kiégés és a randiböjt, egy korábbi lovagja ráírt, elhívta randizni, és azóta boldogan élnek együtt.

Az én szívem rántott hús

Ági nem volt ennyire szerencsés, a csalódások őt is megviselték, és bár reméli, hogy egy szép nap rátalál a szerelem, önvédelemből most nem találkozgat senkivel. „Az elmúlt öt év során, amióta csatlakoztam a szingli nők táborához, többször is előfordult, hogy belefáradtam a randevúzásba. Ilyenkor töröltem magam az appokról, és kicsit csak befelé figyeltem. Mindig azért jutottam el idáig, mert kiábrándultam. Ugyanaz a minta ismétlődött, szinte papírformaszerűen: ígéretes randevú izgalmasnak tűnő delikvenssel, aki maga is rendkívül lelkes – eleinte. Aztán valamilyen oknál fogva a lelkesedés alábbhagy, a történet hamvába holt, én pedig mindig elveszítek egy darabot a lelkemből. Az e körforgásban eltöltött évek miatt egyre kevésbé szavazok bizalmat minden újabb alkalommal. Belefásultam a párkeresésbe, ezért most nem is keresek senkit. Rátaláltam valamiféle békére egyedülálló nőként. De érzem, hogy ez sem az igazi. Olyan féllábas.

A boldogság, az öröm, a bánat és a húsleves is úgy a legízletesebb, ha van kivel megosztani. Tudom, az összes csalódás sem volt elég ahhoz, hogy kiűzze belőlem az optimizmust és a naivitást. Még bízom benne, hogy beköszönt nálam is a szerelem.”

Körbe, körbe, karikába

Ahogy én is eluntam annak idején már a saját kérdéseimet és válaszaimat is, a sablonos beszélgetéseket, úgy Noémi is belefáradt abba, hogy mindig vissza kell állnia ugyanarra a startmezőre, ahol ráadásul még körbe is nevetik érte. „Borzasztó érzés, amikor már annyiszor elmesélted a szingliséged történetét, hogy már te magad halálra unod saját magad a sablonos vagy épp totál érthetetlen sztorin. Pontosan tudod, hogy csak azzal érdemes bármit is kezdeni, aki két-három nap után is szívesen kommunikál veled, de közben te is elveszítheted az érdeklődésed, ha nem elég ügyes, és nem tudja fenntartani. Könnyen belefásul az ember, akkor aztán férfi legyen a talpán, aki a cinikus és unott randipartnerrel bármit is tud kezdeni.

Ennél már csak az lehangolóbb, amikor egy pár hónapos kihagyás után visszanézel a randiappra, és megkapod, hogy »Te már megint itt vagy? Nem lehetsz túl kelendő.«”

Ám nem csak a lányokat sújtja a randikiégés, a fiúk ugyanúgy megsérülnek a sorozatos kudarcokban. Laci két nagy pofont is kapott az élettől, egyszer a menyasszonya szakított vele, másodszor pedig úgy tűnt el a szerelme, hogy meg sem indokolta, miért hagyja faképnél. „Azt hiszem, ezt a lányt valahol még mindig szeretem. Azóta nem volt barátnőm, kicsit félek is, tartózkodom is. Jó lenne persze tartozni valakihez, szeretnék házasságot, gyereket, közös otthont… de sajnos lehet, hogy ezen dolgokat nem nekem találták ki. Nem szándékosan vagyok randidiétán, egyszerűen nem találom meg azt a nőt, akivel boldog lehetnék.”

De olyan is akad, hogy valaki annyira belejön a futószalagon való randizásba, hogy már teljesítményorientáltan áll hozzá, és egyfajta állásinterjúként kezeli a sorozatos helyzeteket, derül ki Feri vallomásából: „A munkám során is emberekkel foglalkozom, lételemem a kérdezés, minden kérdésre jön még egy. Ha jó az alany, akkor meg pláne. Egy idő után rá kellett döbbennem, hogy én már nem randikra járok, hanem konkrétan interjúkat készítek. Agresszív kérdezővé váltam, mert meguntam, hogy unalmas emberek rabolják az értékes időmet. Magamról szinte semmit sem árultam el. Kézfogással zártam az »interjút«, és szívem szerint azt mondtam volna, hogy majd átküldöm az anyagot átnézésre.”

Fel, fel, vitézek, a csatára!

Vajon a sok kiábrándulás után mi az, ami reményt adhat az újrakezdéshez és az optimizmushoz? Adél előtt egyebek között mások pozitív példája lebeg. „Ami egy-egy offolás után visszahoz, az a belső érzés, hogy mégiscsak társas lény az ember… Illetve a párok, amiket ismerek, és amiknél látom, hogy igenis vannak jól működő kapcsolatok.”

Berta a randizáshoz nemcsak magánúton kapcsolódik, de szakmai szempontból is érdekli a téma, jó ideje ugyanis egy sikeres társkereső oldalt üzemeltet. Talán az összetett tapasztalatának is köszönhető, hogy úgy érzi, megtalálta azt a megközelítést, amitől egy randevú sem lehet kudarcos, így a kiégés is könnyebben elkerülhető. „Amikor kicsit belefáradok a randizásba, olyankor sem a randizással magával vagy a férfiakkal úgy általában van bajom, hanem inkább a módszerek és eszközök kényszerítenek bele méltatlan helyzetekbe, amitől besokallok.

A randiappok még a legkedvesebb emberekből is kihozzák a seggfejet. Magamat is rajtakaptam már, hogy olyasmiket csinálok, ami más helyzetben nem passzolna bele az alapvető értékrendembe.

Eszembe nem jutna megtenni ilyesmit, mondjuk, egy barátom barátjával, egy kollégával, vagy valakivel, akivel már találkoztam korábban. A legmegdöbbentőbb felismerés az volt, hogy magamtól nem is vettem volna észre, mit művelek, csak azután, hogy velem is megtette valaki, és zokon vettem. Például, amikor néhány online üzenetváltás után a beszélgetés közepén a másik egyszerűen csak törölte az appon a kapcsolatot anélkül, hogy legalább elköszönt volna. Számtalan hasonló apróság van, amikről tudom, hogy nem rólam szólnak, és nem is a másik személyiségéről, hanem az új, online normákról. Csakhogy nekem ez a munkám, évek óta az ismerkedés sajátosságaival és az alternatív módszerrel foglalkozom. Aki nem ismeri ennyire a témát, az könnyen a szívére veheti a sok, gyakran nem is tudatos, genyó lépést, ami az online ismerkedést kíséri. Míg a harmincas éveim elején az igazit és a kapásból tartós kapcsolatot kerestem, addig voltak szörnyen lehangoló élményeim is. Most, hogy első körben inkább csak érdekes embereket akarok megismerni, jókat beszélgetni, egyetlen randim sem volt pazarlás. Akivel eljutok a találkozásig, azzal mindig remekül érzem magam. Igaz, keményebben szűrök, hogy kivel és mivel töltöm az időm az első randiig vezető folyamatban és utána is.”

 Fiala Borcsa

Ha szeretnéd tudni, milyen módszereket javasol a randikiégés elkerülésére a szakember, kattints a HVG Pszichológia Extra cikkére ITT!