Azt hisszük, hogy tudjuk, mire vágyunk, pedig valójában fogalmunk sincs – A tudomány szerint rosszul keressük a szerelmet
„A szerelemhez egy ember kell” – írja Ottlik Géza Hét perc című művében. A tudomány szerint igaza van:
„A szerelemhez egy ember kell” – írja Ottlik Géza Hét perc című művében. A tudomány szerint igaza van:
„A flörtbe semmi nem fér bele a játékosságon kívül. Én abból indulok ki, hogy ha egymásra mosolyog két ember, amitől egy pillanatig jó lesz, az a flört. Amint ebbe más is beépül, tudatos elemek, felborul az egyensúly, az már más lapra tartozik. Továbbra is fogalmi zavar van, amikor ugyanis egy pasi a nő után fütyül, az nem flört. Az sem flört, ha a főnök megdicséri az alkalmazottja külsejét, nem flört, hiszen nem helyénvaló, így máris nem ártatlan az egész.”
„Tisztában vagyok vele, hogy darázsfészekbe nyúlok ezzel a témával, és a kijelentésemmel, hogy szeretném, ha a férfi meghívna az első randin. De hadd tegyem árnyaltabbá az álláspontom. Ha pedig utána valaki szerint még mindig hülye vagyok, hát legyen, vállalom.”
Vannak azok a randik, amikor ott vagy, de tudod, hogy nem hinnéd el, ha épp nem veled történne. Fogadjunk, hogy nektek is volt már ilyen! Meséljetek!
Alapvető szükségletünk, hogy közösségben éljünk, ennek ellenére sosem éreztük magunkat magányosabbnak, mint manapság. Vágyjuk a másik ember közelségét, de nem tudunk jól kapcsolódni. Hogyan kötnek gúzsba minket az elvárásaink a párkeresésben? Mit keresünk egymásban? Hogyan rombol a magány, és miért lenne mégis szükségünk időről időre egyedüllétre? Itt van D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi podcastja, a Beszélnünk kell! e heti epizódja:
Hajlamosak vagyunk csak a rosszat látni benne, a futószalagos megoldást, ami szétdúlja az alapértékeket. De van, amikor valódi segítséget tud nyújtani ez a szalmaszál, kirángatva a legmélyebb gödörből.
Boldogság, gyere haza!
Kéretik a cikkre kizárólag kellő mennyiségű humorérzék és „szarkazmusdetektor” beszerzése után kattintani!
Ismerkedési „hétparancsolat”.
Tényleg csak párkapcsolatban lehet boldog az ember? Mi van, ha egyedül is képes magának mindent megteremteni? Hogy fér abba bele valaki, aki kívülről érkezik?