–

Úgy döntöttünk, mielőtt élesben tesztelnénk a „nagy kalandot”, előtte tartunk egy bemelegítő utazást, csak hogy lássuk, mi mindenre lesz szükségünk, hogyan bírják a gyerekek az utat, és az sem volt utolsó szempont, hogy mi is lássuk, hogyan éljük mindezt túl.

Így hát egy baráti házaspárral, amelynek szintén van egy egyéves kisfia, összebeszéltünk és lefoglaltuk az utat Szarvasra. Közös apartmant választottunk, gondoltuk, így mindenki tud a másiknak segíteni.

Elérkezett a várva várt kéthetes szabadságom. Ilyenkor mindig azt képzelem, ebben a két hétben minden tökéletes lesz, pihenünk, együtt vagyunk, csak a családra tudok koncentrálni, végre nem szól közbe a munka. Amint elkezdtem az éves pihenőszakaszom kiegyenlítését, természetesen jöttek a bonyodalmak, ahogyan az lenni szokott! Bellát, a nagylányunkat megcsípte egy szúnyog, no, nem az a kedves kis „vért szívok, és már tovább is libbenek” típus, inkább az a gonosz, gyulladást okozó fajta. Így a szabadságom hetének elején a lába duplájára duzzadt, ezért a gyerekorvostól az ügyeleten és a gyerekklinikán át mindenhol megfordultunk vele.

Miután rendbe jött a lába, belázasodott, és nagyon fájt a torka. Ekkor már gyanús volt, hogy valamit elkapott a bölcsiben, viszont ezután szerencsére már hamar meggyógyult.

Ugyanakkor, ekkor következett be az, ami egy nagycsaládban elkerülhetetlen: a sorban fertőzés. Sajnos az ikrek is elkapták a kéz-, láb- és szájfertőzést. Ekkor kevesebb mint egy hetünk volt az utazásig. Megbeszéltük, hogy a gyermekorvos véleménye szerint döntünk az utazásról. Természetesen a szabadságom miatt most volt a legalkalmasabb az utazás, így körülbelül lehetetlen lett volna elhalasztani. Szerencsénkre a betegség végül gyors kimenetelű volt, így mivel már nem is fertőztek a gyerekek, engedélyt kaptunk az útra. Viszont a barátaink így sem szerettek volna kockáztatni, nehogy a kisfiuk elkapja a nyavalyát, ezért érthető okokból lemondták az utat. Nem volt mit tenni, gyors átszervezésbe fogtunk, ikrek mellett ebbe hamar belejön az ember. Egyszóval jöhetett a B terv, beszerveztük a nagyit is! (Minden gyermekes tudja, hogy egy bevetésre kész, jó fej nagyinál nincs nagyobb kincs.) Ez végül a lehető legjobb ötletnek bizonyult így utólag is!

Gondoltuk, elég lesz összepakolnunk az utazást megelőző este, ám kiderült, három gyereknek és két felnőttnek ez korántsem elég, kábé két nappal hamarabb kellett volna kezdeni.

Mire bepakoltunk minden cumit, játékot, tápszert, pelenkát, gyógyszert, és még sorolhatnám, mi mindent, a hétszemélyes autónk úgy megtelt, hogy a nagyi már be sem fért.

(Itt jegyezném meg, hogy csak három napra mentünk, és az apartmanban kaptunk hordozható kiságyat és kis kádat, etetőszéket, de még ezek nélkül is megtelt az autó.) Így ő csak busszal tudott utánunk jönni. (Ezúton is köszönjük neki, hogy mindig segít, amikor szükségünk van rá, és hogy rugalmasan alkalmazkodik hozzánk.) Végül hat körben hordtam le a csomagokat az autóig a harmadikról, ezután már csak a szokásos elindulási rituálé következett: az ikreket magunkra vettük, egyikünk a maradék holmit, másikunk pedig Bella kezét fogta, és így ballagtunk le az autóhoz. Bevallom, mire eddig a pontig eljutottunk, azért egy-két miatyánk elhangzott hol az én számból, hol a feleségeméből.

Az út gördülékenyen zajlott, én vezettem, a nejem hol navigált, hol pedig a biztonsági öv szorításában kicsavarodva tömködte a cumit vagy az itatópoharat a gyerekek szájába. Ezeket a mozdulatokat csak a nyugtató hatású gyerekdalok éneklésével felváltva ajánljuk nektek.

Miután megérkeztünk Szarvasra, elégedetten tapasztaltuk, hogy az apartman a lehető legjobb választás volt. Földszinten kaptunk helyet, karnyújtásnyira a medencéktől. Nagyon jól éreztük magunkat mindannyian, az idő is nekünk kedvezett. Még arra is volt alkalmunk, miután a gyerekek elaludtak, hogy sétáljunk egyet kettesben. Nem is emlékszem, mikor fordult ilyen elő legutóbb. Egy délutáni altatást követően, egy másik alkalommal, ismét nagyi maradt a gyerekekkel, amíg mi vízibiciklizni voltunk. Így nemcsak közösen, de kicsit egymásra hangolva, értve minden szót tudtunk egymással beszélgetni, amit most végre nem szakított meg a gyerekek állandó morajlása. Alkalmunk lett volna különböző látványosságok megtekintésére is, de úgy döntöttünk, ez a hely tökéletes kikapcsolódást és élményt nyújt medencéivel, játszóterével, trambulinjával és a Körös-parti mólójával az első, minden szempontból nagy családi nyaralásunknak (ami még „csak” a bemelegítés volt).

Az a véleményem, hogy a kaland, a kikapcsolódás és a nyár mindenkinek jár, ne legyen kifogás a sok gyerek, a pici gyerek vagy bármi más! Kapd össze a családot, és menjetek, hiszen ezek az élmények örökké bennünk maradnak. Arról nem is beszélve, hogy minél hamarabb szoktatjuk az utazáshoz gyerekeinket, ők annál hamarabb lesznek rugalmasak és alkalmazkodók.

Ha nekünk sikerült nyaralnunk egy kilenc hónapos ikerpárral és egy dacos két és fél éves kislánnyal, nektek is sikerülni fog.

 

Sánta Dávid

Ha szeretnél még tovább olvasgatni, a szerző blogját ITT találod!

Képek a szerző tulajdonában vannak