–

Elfogadó szavak és a valóság

„Mindketten fiatalok vagyunk még, szerintem természetes, hogy neki is és nekem is lesz új családom. Én nem kívánok neki semmi rosszat, legyen boldog valakivel” – hallom gyakran egy-egy válási mediáció alatt.

Ám sok esetben az elfogadás és megértés a másikkal szemben csupán addig tart, amíg ez egy nem létező, távoli (mesebeli) élethelyzet. Az események 180 fokos fordulatot vehetnek, amikor mindez valósággá válik, és tényleg megjelenik egy „mostohaszülő” a másik oldalon. Ilyenkor néhányan feljogosítva érzik magukat arra, hogy egészen elképesztő szabályokat állítsanak fel volt párjuk és egy idegen ember életében, miközben a közös gyerekek érdekét hangoztatják.

A leggyakrabban előforduló tiltások az új párokkal szemben

 „Az az ember ne menjen be abba a házba, amit közösen építettünk, ő csak ne járkáljon oda!

Nem viheted a gyerekeimet nyaralni az új pasiddal/csajoddal, nem fogom őket egy idegenre bízni!

A gyerekeimmel ne barátkozzon, ne próbálja őket magához édesgetni!

Ne nevelje a gyerekemet, ne szóljon rá!

Ne adjon tanácsot nekik!

Ne tanuljon a velük, és ne fegyelmezze őket!

Ne ölelje meg a őket!

Semmilyen új dolgot nem taníthat a nekik!

Ne vigyázzon a gyerekemre egyedül, ha te nem vagy ott!”

Életszerűtlen tiltások

Aki már hallott hasonlókat a korábbi párjától, annak nem újdonság, hogy ezen tiltásoknak – nem meglepő módon – nem szoktak eleget tenni az exek. Miért? Mert kifejezetten életszerűtlenek.

Ráadásul azok betartatása is egy erős kontroll fenntartását

igényelné a régi partnerünk részéről az újak felé, amivel az új kapcsolatát is erősen mérgezné.

Ha egy kapcsolatot tényleg lezártál valakivel, meg kell tanulnod elengedni a kontrollt felette.

Nem mondhatod meg neki, hogy kivel barátkozzon, kibe legyen szerelmes, kivel költözzön össze. Még akkor sem, ha közös gyerekeitek vannak. Illetve megmondhatod, de az rengeteg feszültséget és vitát generálhat. Természetesen valóban lépni kell olyankor, ha a gyermeket veszélyezteti egy új partner, de az esetek nagy részében szerencsére egyáltalán nincs szó erről.

Félelem a gyermekünk elvesztésétől

Ilyenkor sokkal inkább a félelem kerül előtérbe: a szülő attól tart, hogy az új partner jobb kapcsolatot alakít ki a gyermekkel. Így ő jóval kisebb szerepet kap a gyerek életében, hiszen az az új partnert tekinti apukájának vagy anyukájának, érzelmileg hozzá fog kötődni. A legtöbb esetben ez a félelem teljesen irracionális.

A másikra erőltetett szabályok általában negatív hatással vannak a mozaikcsalád tagjainak életére, és csak tovább növelik a feszültségeket szülnek.

Mivel segítheted a helyzetet?

Tudatosítással.

Az, hogy a saját gyermekeiddel milyen viszonyod lesz hosszú távon, a te felelősséged. Rajtad múlik, mennyi időt és energiát fektetsz a kapcsolatotokba. Sokszor valóban egyszerűbbnek tűnik másokra hárítani a felelősséget. (Itt most nem arról az esetről beszélek, amikor a másik szülő szándékosan a régi partner ellen neveli a gyereket, az külön téma.)

Sokat segíthet, ha személyesen megismerkedsz az új partnerrel.

Ez még akkor is így van, ha semmi kedved hozzá. Ez nem jelenti, hogy barátokká kell válnotok. A találkozás segíthet elhessegetni azoknak a rémképeknek a nagy részét, amiket ismeretlenül kialakítottál róla. Arra is fel kell készülni, hogy az új partnere esetleg nem lesz szimpatikus. Ám ezt az érzést nem moshatod össze azzal, hogy „a gyerek érdeke is az, hogy hermetikusan el legyen zárva az új pártól”. Hiszen attól még, hogy neked valaki nem jön be, simán lehet jó és normális ember.

Ne feledd: ha a korábbi párod kiegyensúlyozott és elégedett az új társa mellett, az a gyermekre is jól hat. És semmi nem lehet fontosabb annál, hogy a gyereked minél kevésbé sérüljön.

Válts nézőpontot!

Érdemes úgy tekintened a helyzetre, hogy mennyivel színesebb a gyermek/ek élete az új partnerrel. Az az életszerű, ha a gyerekeket az új mostohaszülők kapcsán egyaránt érik negatív és pozitív hatások, ahogy egy vér szerinti szülői kapcsolatban is. Amennyiben pozitív élményeket hallasz az új párról, azt próbáld meg féltékenység nélkül tudomásul venni, és ne ostromold a gyereket/gyerekeket kihallgatásszerű kérdésekkel.

Kerüld el azt, hogy saját magad bármilyen módon összehasonlítsd az új élettárssal!

Ez a fajta „méricskélés” csak szorongást és feszültséget ébreszt benned.

Ez nem verseny, senkit nem kell legyőzni, legfeljebb magadat. Emelkedj felül a korábbi sérelmeken a gyerek/ek miatt. Hidd el, megéri!

Pici bizalom a másik szülő felé

Bízz a volt partnered új társában! Gondold el, neked milyen volna, ha hasonló esetben eleve rosszat feltételeznének rólad. Ha bizalommal fordulsz az exed felé, és feltételezed róla, hogy párválasztásával nem az a célja, hogy a saját gyerekének, illetve neked ártson, biztosan megtérül a bizalom. Továbbá hidd el, hogy a szülőtársad szintén felnőtt ember, és anélkül is képes felelős döntést hozni, hogy te megmondanánk neki, mit kell tennie.

És ha tényleg lépni kell

Sajnos az is gyakran előfordul, hogy az elvált szülő nem véletlenül érzi úgy, hogy a gyerek szenved a másik új partnerétől. Ilyenkor viszont elengedhetetlen, hogy megtedd a szükséges jogi lépéseket. Annyi biztos, nem lesz egy diadalmenet, de fontos, hogy őrizd meg a realitásérzékedet, és ne fesd az ördögöt a falra! Mindenkinek jobb a békés egymás mellett élés. Legfőképp a gyerekeknek.

 Dr. Farkas Dorottya

Vendégszerzőnk korábbi írásai ITT találod