–

Nem voltatok ott, amikor még nem hittem el, hogy vége.

Nem voltatok ott, amikor a gyerekek elé kiálltunk vele.

Nem voltatok ott az éjszakákon, amikor csak néztem a mozit, hallgattam a kórust a fejemben.

Nem voltatok ott, amikor a bánat felemésztett, 

vagy akkor, amikor a vágy szétfeszített.

Nem voltatok ott, amikor örültem a reggelnek.


Nem voltatok ott, amikor még mindennap megpróbáltam felhúzni a homlokzatot – felöltöztem, hajat mostam, festettem magamra egy arcot.

Nem voltatok ott, amikor tükörbe néztem, és láttam, hogy hiába, 

sem akkor, amikor kesztyű nélkül küldtem a gyerekeket iskolába. 


Nem voltatok ott, amikor elkezdtek leolvadni a kilók, és áttetszőnek éreztem magam.

Nem voltatok ott, amikor három hónap alatt háromszor koccantam. 

Nem voltatok ott, amikor idegennek kezdtem érezni a lakást.

Nem voltatok ott, amikor be kellett osztani a láthatást.

Nem voltatok ott, amikor már nem érdekelt, hogy nézek ki.

Meg akkor sem, amikor elkezdtem a testemet szeretni. 


Nem voltatok ott, amikor nem bírtam kikelni az ágyból, még a balett kedvéért sem.

Nem voltatok ott, amikor az ablakból a fák lombjaira leltem.

Nem voltatok ott, amikor két hónapig könnyeztem kötőhártya-gyulladástól.

Nem voltatok ott, amikor búcsúzni kellett egy illúziótól.

Nem voltatok ott, amikor nem tudtam leírni egy sort sem. 

Meg akkor sem, amikor a saját műsorom lekéstem.

Nem voltatok ott, amikor már nem ijesztettek az éjjeli gondolatok.

Nem voltatok ott, amikor egy hangjáték vigaszt adott.

Nem voltatok ott, amikor napokig csak zokogtam, pedig már nem is volt friss a seb. 

Nem voltatok ott, amikor a Papa húslevest hozott nekem.

Nem voltatok ott, amikor úgy hiányoztak a fiúk, hogy szinte égetett, 

meg akkor sem, amikor a csönd végre jólesett.

Nem voltatok velem, amikor azt hittem, már jobban vagyok. 

Akkor sem, amikor az újabb hullámvölgy lecsapott.

Nem voltatok ott, amikor elkezdtem növényekre vágyni – új élet.

És akkor sem, amikor a szabadság egyszerre ízleni kezdett.

Nem voltatok ott, amikor két születésnap telt el hangtalan. 

Nem voltatok ott, amikor nem vágattam le a hajam.

Nem voltatok ott, amikor kezdtem visszakúszni a bőrömbe.

Nem voltatok ott, amikor beleálltam egy döntésbe. 

Nem voltatok ott, amikor megtanultam alkudni és kiállni magamért.

Nem voltatok ott, amikor dühös lettem a gyerekkoromért.

Nem voltatok ott, amikor egyedül maradtam a városban – 

mindenki csak rohant bele a tavaszba.

Nem voltatok ott, amikor hiába sajnált a Mama.


Nem voltatok ott, mert nem lehettetek velem – voltak itt mások. Nem számon kérek vagy hibáztatok. 


Egyedül kell végigcsinálni úgyis. Csak akkor tudod meg, ki szunnyadt benned végig.

Tegnap még azt kérdeztem, mikor lesz végre enyém az élet. Másnap ráébredtem, hogy már le is tettem a terhet. Az egészet.


Másfél év után ma mondom ki először: erős vagyok. 

Nem félek már tőle – mutasd a holnapot. 

Gyárfás Dorka

Kiemelt kép: Unsplash/Quentin Keller