–

„Olyan csendes vagy, valami baj van?”, „Most beszélj te! Gyerünk, mondj valami érdekeset!” – talán ezek voltak a leggyakoribb felütések, amiket introvertált olvasóink küldtek, arra a kérdésünkre, milyen mondattal lehet kikergetni őket a világból.

Extrovertált olvasóink is nagyon aktívak voltak, ők a következő rövid, ám velős vezényszavakat kapják meg rendszeresen egy lesújtó tekintet kíséretében: „Sok vagy”, „Halkabban”, „Te mindig ENNYIT beszélsz?”

Hát igen, mindenkinek megvan a gyenge pontja…

Személyiségünk komplex egységének részeként meghatározó, hogyan reagálunk a világra, hogy az introvertált (befelé forduló) vagy az extrovertált (kifelé forduló) személyiségtípusunk a domináns. A jungi személyiségtipológia szerint míg az előbbi a belső világába illeszti be a kintről jövő ingereket – jellemzően az egyedüllét tölti fel, rengeteget agyal, „benső munkát folytat”, nehezen vagy egyáltalán nem oldódik fel ismeretlen, nagy társaságban, kis, meghitt baráti körében mozog otthonosan –, addig az utóbbi (extrovertált) a belső világát alakítja a külsőhöz képest. Jellemzően kifelé él, a környezetéből merít energiát, könnyen felismerhető, ő tartja életben a bulit, a társaság közepe, akit egyenesen feltölt, ha lubickolhat egy társaságban.

Noha életünk során kölcsönösen eltanulunk, felveszünk extrovertált/introvertált tulajdonságokat, mindenkinek van egy domináns személyiségtípusa, amiért kapja az ívet vagy amivel őrületbe kergeti a környezetét.

Összegyűjtöttük egy csokorba azokat a mondatokat, amelyeket ti írtatok, hogy milyen kezdő felütéssel, mondattal lehet titeket a sírba vinni.

Mondatok, amelyektől introvertáltként falra mászol:

„Akkor, most menjünk körbe a teremben, és mutatkozzatok be egyenként!”

„Hidd el, jól fogod magad érezni, sokan leszünk.”

„A következő gyakorlathoz keress magadnak egy párt a teremben.”

(Buliban, ismeretlen emberek között a haverod ezt mondja:) „Kimegyek a WC-re, addig itt hagylak egyedül.”

„Olyan csendes vagy, valami baj van?”

(Hétfő reggel a melóban:) „Mesélj, hogy telt a hétvége?”

„Keveset beszélsz… mostanság. Hm, lehet, hogy ki kéne mozdítani téged a komfortzónádból!”

„Pedig nem is látszik rajtad, néha olyan jól elbeszélgetünk…”

„Nem muszáj válaszolni, ha nem akarsz, de azért azt mondd már el, miért vagy ilyen szótlan.”

„Szóval, akkor fel kéne menni a színpadra, és valami improvizációs játék lesz ott, de az legyen meglepetés, hogy mi!”

„Nagyon jó! Akkor ezt hétfőn prezentálni kéne az egész cégnek.”

„Miért vagy olyan komoly?”

„Most beszélj te!”

„Gyerünk, mondj valami érdekeset!”

„Csak történt veled is valami szórakoztató!”

„Mi a baj?”

„Rossz kedved van? Igyál még, látszik, hogy nem lazultál el eléggé. BULIZUUUUUUUUUUUUUNK!”

„Többet kéne emberek között lenned. Jót tenne neked. Így sosem lesznek barátaid.”

„Idén ottalvós lesz a céges csapatépítő, két napon át csoportos feladatokkal! Hát nem izgalmas?”

„Gondolom, akkor ma sem jössz buliba.”

„Fel kéne jönni a színpadra, és mondani pár szót.”

„(Esküvőn) Úgy várom már, milyen köszöntőt fogsz mondani az esküvőmön. Biztos nagyon megható lesz, rég ismerjük egymást.”

„(Egyetemi feladat) A félévben mindenkinek elő kell adnia egyszer.”

„Nem baj, hogy nem ismersz senkit a bulin, majd most találkozol új emberekkel!”

„Te még ennek sem tudsz (hangosan) örülni?”

„Mindenki keressen egy olyan embert a teremben, akivel még sosem dolgozott/beszélt!”

„(Állásinterjú-helyzet:) Mondj öt pozitív tulajdonságot magadról.”

„(Szülői munkaközösségben introvertáltként:) Te miért nem beszéled ki a férjedet, gyerekeidet?”

Mondatok, amelyektől extrovertáltként a falra mászol:

 „Akkor, most menjünk körbe a teremben, és mondjon mindenki (csak) EGY dolgot magáról…”

„(Iskolában) Most mindenki gondolja át csöndben, magában.”

„A következő gyakorlatban mindenki önállóan, egyedül fog dolgozni.”

„Halkabban.”

„Megrendeled te a pizzát? Én nem szeretek telefonálni…”

„Te mindig ennyit beszélsz?”

„Olyan kellemes a fülemnek, ha nem hallom a hangod.”

„De mégis, honnan van ennyi energiád?”

„A szolid nevetésed három háztömbnyire is hallják, lehetne visszafogottabban?”

„Ne beszélj már ilyen hangosan.”

„Beszélj már egy kicsit halkabban.”

„Várjunk egy kicsit… csendben.”

„Miről beszélsz, neked nincsenek is problémáid.”

„Nyugodj meg… attól… megnyugszol.”

„Kicsit nyugodj le, mert nagyon zizi vagy.”

„Fiatal vagy még, azért vagy ilyen.”

„Sok vagy.”

 „Jaj, te mindig olyan vicces vagy…”

„De miről beszéljek vele?!”

„Ne igyál többet! (Nem is vagyok részeg csak jól érzem magam.)”

„Neked mindig mindenre mondanod kell valamit?”

„Szerényebben.”

„Gondolkodj, mielőtt válaszolsz!”

„Inkább maradj csendben. Akkor nem lehet gond. Jobb itt a háttérben.”

„Maradj csöndben! Ülj egy helyben! Ne legyél kíváncsi! Maradj a szobádban!”

„Mit kompenzálsz, hogy ennyit beszélsz? Talán a szüleid nem foglalkoztak veled eleget?!”

„Nyugi! Ne pörögd túl.”

„Mennyit tudsz beszélni!”

„Neked mindig olyan jó a kedved, hogy csinálod?”

„Ez most nem rólad szól.”

„Meditálni szoktál?”

„Te a seggeden szeded a levegőt?”

„Jó, hát neked könnyű…”

 

Introvertált személyiségtípusról írt útmutatónkat itt találhatod.

Extrovertált személyiségtípusról írt kézikönyvünket pedig itt olvashatod. 

 Szőcs Lilla