Ne váljunk ellenséggé!

„Én pedig azt mondom néktek; Szeressétek ellenségeiteket!” – mondta Jézus, aki a kereszténység legfőbb parancsolatának az Isten és embertársaink iránti szeretetet tekintette – és ezt nemcsak felebarátainkra, hanem ellenségeinkre is kiterjesztette. Mindez már akkor is meglepőnek tűnhetett, manapság pedig érthetetlenül állhatunk a kijelentés előtt.

Mit jelent az ellenség?

Nem vagyunk egyformák, elképzelhető, hogy egyszerűen csak másképp látunk valamit. És ha ez így van, akkor sem szükséges a kelleténél jobban bevonódnunk egy adott helyzetbe, már csak azért sem, mert ezzel mi magunk is ellenséggé válnánk, ami épp ellentétes a szeretettel, és csak továbbgörgetnénk konfliktus által generált folyamatot. A legjobb, ha tudomásul vesszük, hogy a másik fél más felkészültséggel, más eszköztárral bír. Amit gondol, mond vagy tesz, az ő felelőssége – a miénk pedig az, hogy miképpen reagálunk, vagy éppen nem reagálunk arra.

Mind lelkek vagyunk – még a poloska is

A vaisnavizmus, másképpen Krisna-tudat, a hinduizmus egyik fő ága szerint minden élőlény lélek; vagyis nem a testünkkel vagyunk azonosak, hanem a lelkünkkel, amely – minden más lélekhez hasonlóan – Isten, azaz Krisna szerves része. A vaisnavák ennek megfelelően szeretettel és tisztelettel viszonyulnak nemcsak a többi emberhez, hanem az állatokhoz és a növényekhez is. „Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén ugyanúgy tekintenek a tanult és szelíd bráhmanára, mint a tehénre, az elefántra, a kutyára és a kutyaevőre (a kaszton kívülire) is”– olvashatjuk a világ egyik legfontosabb teológiai-irodalmi alkotásában, Bhagavad-gítában, amely voltaképpen azt tanítja, hogyan érhetjük el – önmagunk jobbá tételén munkálkodva – a tökéletes boldogságot, amire mindannyian vágyunk.

És hogy ez nem csupán egy hangzatos idézet, hanem mindennapi gyakorlat, a következő szívmelengető eset is bizonyítja. A Krisna-tudatú hívők vezető lelkésze, Sivarama Swami a most decemberi Gíta-jayantin, vagyis a fenti mű megjelenésének és elbeszélésének ünnepén a tárgytól némiképp eltérően megjegyezte: „Ó, valaki eljött hallgatni a Bhagavad-gítát.” A „hallgató” egy apró poloska volt, aki a mikrofontartón foglalt helyet – Sivarama Swaminak pedig láthatóan eszébe sem jutott kitessékelni őt az egyébként patikatisztaságú teremből.

Fehérrel bekarikázva: poloska a mikrofonon

Így válik szokássá a szeretet

A jóga atyjának is nevezett Patandzsali a következőt javasolja:

„Viseltessünk szeretettel a boldogok iránt; forduljunk részvéttel a szenvedők felé; örüljünk, ha igazakkal találkozzunk; és legyünk béketűrőek a bűnösökkel szemben.”

Mindez kezdetben talán nem megy zökkenőmentesen, ám ha gyakoroljuk, szokásunkká válhat, ezáltal az olyan negatív érzések és magatartások, mint az irigység, a közömbösség, mások degradálása vagy az ítélkezés, idővel teljesen eltűnhetnek az életünkből – helyet adva a mind tisztább és teljesebb szeretetnek.

Természetesen számos más vallást is említhetnénk, hiszen a szeretet mindenben meghatározó szerepet játszik – már csak azért is, mert enélkül elképzelhetetlen a továbblépés egy transzcendentálisabb szintre –, vagyis nem a cél, hanem annak elérése terén akadnak köztük eltérések.

Patandzsali szobra Haridvárban, Indiában – Forrás: Wikipédia

Másképp éljük meg és fejezzük ki a szeretetet

Ugyanígy különbség van abban, ki hogyan nyilvánítja ki a szeretetét, de abban is, hogy ki minként „dekódolja” az ilyesféle üzeneteket.

„Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval.

De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult”

– írja Hervay Gizella Levél helyett című művében.

Hervay Gizella - Forrás: Wikipedia/Csigó László fotóművész

Szeretetnyelv

Gary Chapman, amerikai párkapcsolati szakértő és író éppen azért dolgozta ki az öt szeretetnyelv módszerét, hogy jobban megértsük egymást. Csak meg kell figyelnünk, hogy a másik ember miként fejezi ki, illetve éli meg a szeretetet – azaz verbális elismerés, minőségi idő, ajándékozás, szívességek vagy testi érintés formájában. Így eredményesebben „közölhetjük” vele, hogy miként érzünk irányában, miközben az általa küldött jeleket is könnyebben megfejthetjük. Ezt az egyszerű szisztémát főként válságba került házasságok megmentésére alkalmazzák, de bármilyen téren sikeres lehet. Viszont, ha már a házasságnál, illetve a párkapcsolatnál tartunk, ideillő lehet

Feldmár András megállapítása, miszerint: „A jó kapcsolat kritériuma, hogy velem szabadabb a másik, mint ha egyedül lenne, nem kell a szabadsággal fizetnie a kapcsolatért.”

Feldmár András - Forrás: Wikipedia/Dorgan

Tanuljunk a gyerekektől szeretni!

Felnőttként központi téma életünkben szeretetet adni és kapni, miközben magát a fogalmat is többféleképpen próbálhatjuk definiálni, neveltetésünktől, tapasztalatainktól, aktuális élethelyzetünktől függően. A kicsik mindebből nem csinálnak problémát, sőt a legtermészetesebb módon beszélnek önmaguk és mások érzéseiről. Néhány éve kutatók kérdeztek négy és nyolc év közötti gyerekeket arról, hogy szerintük mi a szeretet, a kérdésekre adott válaszok mélysége és pontossága pedig őket is meglepte. Levezetésképpen álljon itt néhány különösen frappáns megállapítás – mi pedig próbáljunk meg kicsit újra gyerekek lenni.

„Amikor nagyinak begyulladtak az ízületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is ízületi gyulladása van. Ez a szeretet.”
Rebeka – nyolcéves

„Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.”
Zsolti – négyéves

„A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat anélkül, hogy te kérnél az övéből.”
Kriszti – hatéves

„Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy.”
Teri – négyéves

„A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol, mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, biztosan finom-e.”
Dani – hétéves

„A szeretet az, ami karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.”
Robi – hétéves

„Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezdd, akit utálsz.”
Nikolett – hatéves

„A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást.”
Tomi – hatéves

„A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele.”
Marika – négyéves

„Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled.”
Judit – hétéves

„A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban, és szerinte apu nem is gusztustalan.”
Márk – hatéves

„Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik.”
Júlia – nyolcéves

 Mezei M. Katalin