Nincs két egyforma család, nincs két egyforma helyzet. De nagyon kevés alap van arra, hogy azt feltételezze az egyik szülő, hogy a másik szándékosan rosszat akar a közös gyereküknek, és szerencsére nagyon ritkán fordul ilyesmi elő. Innen indulunk.

Külön élő szülőnek

Elváltatok, kéthetente hétvégeken látod a gyereket, meg a szünetekben kicsit hosszabb időre.

Most veled tölt majd két-három hetet. Örülsz, hogy végre hosszabb ideig lehettek együtt, de közben aggódsz is. Alig tudsz róla valamit.

Olyan rövidek az év közbeni együttlétek, hogy szinte soha nem sikerül „csak úgy”, lazán arról beszélgetni, hogy mi is van vele, hogy érzi magát. Látod, hogy nagyon vigyáz, nehogy valamivel megbántson. Ha arról kérdezed, ami otthon van, kitérő választ ad. Nem akar veled a másik szülőről beszélni. Nem vagy igazán jóban a másik szülővel, de azért tudhatná ő is meg a gyerek is, hogy nem akarod bántani. Csak hát, ő nem hajlandó megbocsátani. Szerinte azt sem „érdemled meg”, hogy veled legyen a gyerek.

Most veled lesz. Hogyan készülj?

Hogyan kerüljetek közelebb? Mit csinálj, hogy lazább, igazibb legyen ez az egész? Mint régen, amikor még olyan természetesen az öledbe mászott, birkóztatok, te fürdetted esténként. Persze, nem fogod a gyereknek mondani, de te is neheztelsz az anyjára/apjára. De miért nem segít, hogy a gyerek érezze: attól, hogy elváltatok, még te vagy az apja/anyja?

Mit tehetsz te, hogy a gyerek jól érezze magát, és amikor veled van, ne szorongjon, ne gondolja azt, hogy most nagyon kell viselkednie? És ne féljen attól, hogy vagy a másik szülőnek vagy neked nem felel meg?

Az ideális persze az lenne, ha meg tudnátok mindent beszélni a másik szülővel. Csak hát, a helyzet messze van az ideálistól.

Legfőképpen lazíts!

Bár rengeteg okos cikk van a minőségi időről, akárhány éves a gyereked, ne gondold, hogy a veled töltött időben kell az összes tanulni- és tudnivalót, megvehető szórakozást megkapnia. Talán meglep, de nemcsak te vágysz laza és természetes együtt töltött időre, hanem a gyerek is. És még ha igaz is, hogy nagyon kevés időt tölthettek együtt, akkor se érezd feladatodnak, hogy folyamatosan szórakoztasd és/vagy tanítsd. Ha játszik, olvas, a barátaival kommunikál a telefonján, elég, ha elérhető vagy.

Persze, csináljatok közös programot, de a legjobb közös program az, ha a mindennapi életben együtt tudtok lenni.

Nemcsak együtt reggeliztek, úgy, hogy teljesen kiszolgálod, hogy most igazán kis hercegnek/hercegnőnek érezze magát, hanem együtt készítitek a reggelit, együtt pakoltok el utána. Ha vásárolni kell, együtt mentek. Ha el kell vinni a kutyát sétálni, együtt viszitek. Nem azért, hogy a gyerek megtanulja, mi a kötelesség. Nem azért, hogy tudja, hogyan kell vásárolni (hosszú távon azért is, de csupán emiatt nem lenne jó erőltetni). Hanem azért, mert a saját életedbe vonod be őt, és akkor van rá esély, hogy ő is az életed részének tekinti magát, így majd beenged az övébe is. Ha nem tudod, mivel játszik éppen, kérd, hogy mutassa meg. Ne mondj véleményt a szórakozásáról akkor sem, ha te nem azt választanád. Próbáld megtudni, hogy ő miért talál örömet benne. Persze ne úgy, hogy „ez meg miért jó neked?”, hanem úgy, hogy leülsz vele, és megpróbálod elfogadni, hogy valamiért azt játssza, amit. Mesélj neki mindenféléről. A gyerekek szeretik a szüleik történeteit hallgatni, csak azt nem, ha a szülők célzottan mesélnek nekik, azért, hogy valamit megtanuljanak, és „levonják a megfelelő tanulságot”.

Biztonság

Ahhoz, hogy egy gyerek bármelyik szülőjével biztonságban érezze magát, elengedhetetlen, hogy a szülő ne szorongjon attól, valamit esetleg rosszul csinál, vagy végleg elront. Ha észreveszed, hogy hibáztál, és bántja a gyereket, kimondhatod: „Úgy látom, elszomorodtál/megbántódtál. Én mondtam/csináltam valamit, ami rosszulesett?” Bocsánatot kérni egy gyerektől is lehet (kell!), és a jó hír az, hogy a gyerekek mindig nagyon szívesen megbocsátanak a szüleiknek.

Ők abban akarnak hinni, hogy a szülő jót akar nekik és védi őket. Hát, legyen így!

Ha segíteni akarsz neki abban, hogy jól érezze magát veled, ilyen mondatokat bátran mondhatsz (szabadon variálható)

(A példamondatokban apa/anya értelemszerűen a másik szülőt jelenti, akivel a gyerek egyébként él.)

– Van kedved megmutatni, ezt hogy szoktad/szoktátok csinálni?

– Megkóstolod a spagettit, ahogy én szoktam enni, vagy inkább elmondod, te hogyan szeretnéd?

– Nekem ebből a mesekönyvből mindig ez volt a kedvenc mesém. Te melyiket szereted a legjobban?

– Ha attól félsz, hogy ennek anya/apa nem örülne, mi lenne, ha felhívnánk és megkérdeznénk? Ha azt mondja, hogy inkább ne, akkor kitalálunk valami mást.

– Ma nem érek vissza, mielőtt lefeküdnél, de mindenképp bejövök majd egy jóéjszakát puszit adni akkor is, ha már alszol.

– Nem biztos, hogy mindig észreveszem, ha valami nem jó neked. Nem bántódom meg, inkább segítségnek tekintem, ha szólsz.

– Nagyon várt már a kisöcséd/húgod, mindig kérdezte, hol vagy. Amíg nem voltál itt, a fényképeidet néztük együtt.

– A nagymamának is megmondhatod, ha valamit másképp szeretnél. Ha attól félsz, hogy megbántódik vagy megharagszik, majd én beszélek vele.

– Nagyon örülnék, ha jól kijönnétek a barátommal/barátnőmmel, de ez biztos nem befolyásolja azt, hogy nekem mennyire fontos vagy.

– Sajnálom, hogy ezt a munkát nem sikerült lemondanom, muszáj befejeznem. Este már veled leszek.

– Megmutatod, hogyan működik ez a játék? Lehet ketten is játszani, vagy csak nézzem?

– Hiányoztál. Annyira örülök, hogy itt vagy!

Vannak rossz mondatok, amiket nem szabad kimondanod

Akkor sem, ha éppen elfog a gyanakvás, hogy valami azért történik a gyerek és közötted úgy, ahogy, mert a másik szülő ellened neveli. Azért ne adj ennek a felháborodásnak hangot, mert ezt akkor sem kellene a gyerekre terhelni, ha, ne adj’ isten, igazad van. A gyereknek fájó és megterhelő, ha tűzfalként vagy villámhárítóként kell a szülei között állnia, és neki kell eldöntenie, kinek van igaza.

Nem könnyű, de a gyerek érdekében próbálj meg nagyvonalú lenni, és soha nem mondj semmit, ami bántó, degradáló, kritikus a másik szülővel szemben.

Az ilyen mondatokat mindenképp KERÜLD EL!

– Ha neked valami speciális szappan kell, akkor jobb lett volna, ha anyád/apád azt is becsomagolja.

– Lehet, hogy anyád/apád ezt nem engedi meg, de most nálam vagy, itt mindent szabad.

– Mondd meg anyádnak/apádnak, hogy máskor ne tegyen a táskádba csokit. Én is tudok neked venni, ha kérsz.

– Tudom, hogy az anyád/apád mindig szidja, de a nagymama (Kati néni, Zsiga bácsi) nagyon is jó ember.

– A párom az életem része, akkor is itt lesz, ha ez neked nem tetszik.

– Anyád/apád nem tanított meg, hogy pakolj el magad után?

– Hát, ebben a ruhában nem jöhetsz velem! Nem vesznek neked rendes ruhát abból a pénzből, amit adok?

– Ha egész nap a telefonoddal játszol, akkor majdnem mindegy, hogy itt vagy-e vagy anyádnál/apádnál.

– Nem tudnál egy kicsit örülni vagy legalább barátságosan viselkedni? Nézd, mennyi kedves ember van itt!

– Muszáj mindent úgy csinálni, ahogy anyád/apád szokta? Szerinted én nem tudom, hogy kell?

– Te hogy bírod, hogy apád/anyád annyit iszik? Remélem, azért neked nem szokott adni.

– Te mindig ilyen szótlan vagy? Anyáddal/apáddal nem szoktatok beszélgetni?

Nem kell a gyereket becsapni

Nem kell azt hazudni neki, hogy óriási véleménnyel vagy a másik szülő viselkedéséről, ha nem így van. Viszont azt figyelembe veheted: a gyerek arra vágyik, hogy mind a két szülőjét tisztelhesse, szerethesse. Valamikor rá fog jönni, hogy nem mindig tiszteletre méltó az, ahogy a szülei viselkednek, de ha tőled hall ilyet a másik szülőről, akkor rád is neheztelni fog, és előled fogja eltitkolni, vagy a te mondataid miatt fog bűntudatot érezni, ha mégis jól érzi magát a másik szülővel.

Engedd, hogy olyat is lásson a gyereked a másik szülőben, ami neked most nem sikerül – pedig lehet, hogy valamikor te is láttad.

Kerpel Éva