Nincs két egyforma család, ahogy nincs két egyforma helyzet sem. De tényleg kevés alap van arra, hogy a másik szülő szándékosan rosszat akar a közös gyereküknek, és szerencsére nagyon ritkán fordul elő ilyesmi.

Ez kell, hogy legyen a kiindulási alap.

Otthonmaradó szülőnek: aggódsz

Elváltatok, a gyerek apja/anyja már nem él vele, nem ő ébreszti, fekteti, honnan tudná, hogy a gyereket simogatással szoktad ébreszteni… Az esti mese mellé egy ének is jár… Hogy a köménymagot le kell kapargatni az óriáskifliről, amit nagyon szeret… Imádja a tejet, de ha túl sokat iszik, akkor hasmenése lesz… Viszont fél egyedül bemenni egy nyilvános vécébe… Nem tudja, mi az, amit nem engedsz nézni a tévében, és azt sem, hogy lehet, hogy majd telefonnal, tableten játszható mesével, játékkal szórakoztatja a gyereket.

És megint – mint a múltkor is! – nem öltözteti fel rendesen, és a gyerek meg fog fázni. A nagymamánál sült szalonnát kap reggelire, pedig otthon mindig zabkását és gyümölcsöt eszik.

Ha csak ezek miatt aggódsz, akkor valahol belül legalább tudod, hogy túl fogja élni a gyerek, vagy ha mégis valami gond van, majd megbeszélitek, „visszaálltok” a nyaralás/láthatás után. (Szerintem nem csak én utálom a láthatás szót. Olyan, mintha a gyereket, vagy éppen a szülőt most meg lehetne tekinteni, körbejárni, felmérni, hogy milyen állapotban van. A gyerekek inkább azt szokták mondani, hogy apánál/anyánál leszek.)

De előfordul, hogy ennél sokkal súlyosabb dolgok miatt aggódsz

Például: a gyerek fél attól, hogy valamit rosszul csinál, és ez a másik szülőt idegesíti, te pedig tudni véled, hogy milyen, ha ideges… Vagy attól, hogy a másik szülőnek más elképzelései vannak a gyereknevelésről (Például: „csak keményen!”. Vagy éppen: „nehogy már nekem kelljen szigorúnak lennem ebben a két hétben!”). Mennek majd a nagymamához is, akinek könnyen eljár a keze. Erről ugyan elég sokat beszéltetek, amíg együtt voltál a másik szülővel, de most már nem lehet, az anyja „egy szent”, és különben is, „neki sem lett semmi baja attól, hogy az anyja időnként lekevert egy pofont”.

Lehet, hogy attól tartasz: a gyerek nem fogja neked elmondani, mi történt. Mert nem akarja, hogy haragudj a másik szülőre, és azt sem, hogy még jobban aggódj. Ezért inkább mindent magában tart, akármilyen kicsi is.

Hogy fér el ez a sok figyelem, tapintat, felelősség egy ilyen kicsi emberben? Jaaaaj…

Hogyan tudnád megvédeni?

Ha tényleg meg vagy győződve arról, hogy a gyereket bántja a másik szülő, vagy valaki a környezetében szándékosan szenvedést okoz neki, illetve veszélyezteti, akkor természetesen mindent megteszel annak érdekében, hogy meg tudd védeni.

Szerencsére a válás az esetek túlnyomó többségében nem jár azzal, hogy a másik szülő ártani akarna a gyereknek. Ilyenkor „csak” magadat kell meggyőznöd, hogy minden rendben lesz, és akkor már a gyerek is könnyebben elhiszi ezt.

Mit tehetsz? Hogyan tudsz vigyázni a gyerekedre, ha nem vagy vele? Ha esetleg szorong, fél attól, hogy hosszabb ideig a másik szülővel lesz, hogyan tudod ezt enyhíteni?

Nincs bombabiztos módszer, de érdemes próbálkozni

Nemcsak elvált szülők között fordul elő, hogy másképp csinálnak dolgokat a gyerekkel. De ha nem értesz egyet azzal, amit a másik szülő csinál vele, akkor ezt ne a gyerekkel beszéld meg. Az alábbi mondatokból láthatod, a lényeg az, hogy a gyerek ne féljen, ne érezze azt, hogy osztoznia kell abban a neheztelésben, amit te esetleg a válás (vagy más) miatt érzel a másik szülő iránt.

Jó, ha azt érezheti, hogy örülsz annak, ha a másik szülővel is jól érzi magát. Lehet, hogy válás után nem könnyű nagyvonalúnak lenni a volt pároddal kapcsolatban, mégis, a gyerek érdekében próbáld meg.

Ilyesmiket mondhatsz (szabadon variálható)

(A példamondatokban az apa/anya értelemszerűen a külön élő szülőt jelenti, akihez most a gyerek készül.)

– Apa/anya nagyon szeret téged. Lehet, hogy másképp akar nevelni, mint én, de ezt majd én megbeszélem vele. Ha vitatkozunk ezen, akkor az azért van, mert mind a ketten a legjobbat szeretnénk neked.

– Örülök annak, ha szívesen mész, és jól érzed magad apával/anyával. Hiányozni fogsz, de én is mindenféle jót fogok csinálni, amíg nem leszel itt.

– Lehet, hogy apa/anya másképp él, mint mi. Nagyon sokan élnek másképp, és teljesen jól megvannak. Szerintem van rá esély, hogy jól érzed majd magad – függetlenül attól, hogy másképp történnek a dolgok, mint itthon.

– Apa/anya akkor fogja tudni, hogy valamire szükséged van, esetleg valamit másképp szeretnél, ha megmondod neki. Ha én is kellek ahhoz, amire éppen szükséged van, szóljatok, nekem ez egyáltalán nem gond.

– Örülök, hogy ilyen helyes a kistestvéred. Nézd, ilyen idős korban te így néztél ki (lehet ilyenkor fényképeket nézegetni). Itt éppen apa/anya fürdet, etet (büfiztet, játszik veled).

– Én nem bánom, hogy apa/anya nincs egyedül, és van új párja.

Azért, mert már nem én vagyok a társa, mi ketten mindig a szüleid leszünk, és mindketten ugyanúgy szeretünk téged.

– Nézd, a nyuszinak, (bohócnak, macinak, „alvósjátéknak”) adok annyi puszit, hogy minden estére, amíg nem én fektetlek, legyen nála egy jóéjszakát puszi.

– Ha el akarod vinni ezt a könyvet (filmet, játékot) apának/anyának is elmondhatod, megmutathatod, hogy miért szereted. Biztos jó lesz együtt olvasni, (megnézni, játszani).

– Segítesz csomagolni, hogy nehogy kifelejtsek valamit, amit szeretnél vinni?

– Ha úgy érzed, hogy valami bánt, apának/anyának nyugodtan elmondhatod. Mindenkinek fontos, hogy te jól érezd magad.

– Van valami, amit szeretnél, hogy én mondjak meg apának/anyának, mielőtt odamennél?

– Érezd nagyon jól magad!

Az alábbiakat pedig semmiképpen NE MONDD!

Sokat árthatsz vele a gyereknek. Azért árt neki, mert átkerül rá az a felelősség, amit nem neki, hanem a szülőknek kell viselnie, még akkor is, ha nem értetek egyet a gyereknevelés kérdéseiben. Meg azért sem, mert a gyereknek nagyon rossz, ha úgy érzi, választani kell a szülei között, vagy el kell döntenie, hogy kinek van igaza.

– Mondd meg apádnak/anyádnak, hogy én nem engedem, hogy ilyen filmeket nézz, és téged foglak megbüntetni, ha vele mégis megnézed.

– Ha a nagymama megint megrángat téged, fel fogom jelenteni.

– Ha apa/anya minden este tojásrántottával etet, dugd le az ujjad, hogy ki tudd hányni. Attól majd észreveszi, hogy egy gyerek nem élhet rántottán.

– Bírd ki ezt a pár napot, muszáj, mert így rendelte a bíróság, és apád/anyád nem fizet gyerektartást, ha nem mész.

– Tudom, hogy nagyon rossz lesz neked most, de majd ha hazajössz, elmegyünk együtt valami nagyon jó helyre.

– Ott lesz apád nője/anyád pasija, de te nem az ő gyereke vagy, neki nem kell szót fogadnod.

– Beraktam a holmid közé két tiszta lepedőt, azok között aludj, mert ott nem mosnak rendesen. Fertőtlenítő is van, azzal mindig töröld át a vécédeszkát, mielőtt ráülsz.

– Küldj képet/felvételt arról, hogy mi folyik ott!

– Mondd meg apádnak/anyádnak, hogy te nem ehhez vagy szokva, és legalább erre a kis időre tekintettel lehetne rád!

– Most élvezd ki, hogy még itt vagy, mert tudod, hogy ott más világ lesz.

– Nehogy már neked kelljen vigyáznod az ő gyerekeikre! Mondd meg nekik, hogy fizessenek bébiszittert.

– Ne nekem bőgj, nem én tehetek róla, hogy ezt a két hetet az apáddal/anyáddal kell töltened.

Érdemes mérlegelni 

Talán bőven volna okod arra, hogy ne mondj pozitív dolgokat a gyerekednek a másik szülővel együtt töltött időről, és esetleg arra is, hogy visszavágj neki a sok-sok fájdalomért, mégis arra kérlek – gyerekközpontú mediátorként és szülő coachként, – hogy fontold meg: jó-e a gyerekednek, használ-e neki, tudja-e kezelni, ha ezeket neki mondod, és a saját sérelmedet rajta keresztül próbálod enyhíteni. 

Kerpel Éva