Dr. Anya, mint nőgyógyász

Akinek problémamentes terhessége és szülése volt, az örüljön a szerencséjének, és olvassa el a következő bekezdést. Akinek rossz helyen tapadt meg a méhlepénye, ikreket hordott ki, vetélt valaha, vagy volt miómája, cisztája, hematómája és ki tudja, még mije, akinek a szülésénél az ügyeletes döntött  – jól vagy rosszul –, szóval akinek bele kellett merülnie már a babavárás időszakában a biológiába, az jól tudja, miről van szó. Azt sem tudtuk előtte, mekkora a méhünk vagy mire való a méhszájunk, aztán tessék, most már kívülről kenjük-vágjuk a latin kifejezéseket, több szülő nő vagináját láttuk képen, videón vagy élőben, mint valaha akartuk, és ha arra kerülne a sor, simán meg is műtenénk lassan magunkat. Na, jó, azt azért nem.

De amikor hajnali kettőkor az ügyeletes orvos olyan gyógyszert írt fel nekem 37 hetes terhesen, amiről előre közölte, hogy ágyban vegyem be, mert lehet, hogy elájulok tőle, akkor már pontosan tudtam, miért öntöttem ki a vécébe, és a sérvemet sem néztem „sima gyomorégésnek”.

Utólag a sebész igazolt, dr. Anya újabb pontot szerzett.

Dr. Anya, a csecsemőgondozó és gyerekorvos

Szerintem nincs olyan anya, aki ne álmodozott volna legalább egyszer arról, hogy a férje/testvére/apja/anyja gyerekorvos legyen, és családostul közvetlenül a kórház és az ügyeletes gyógyszertár közé költözzön. Ennek hiányában marad az önképzés. Miután megszületett a gyerek, már tudni illik, mitől sárga, és aztán miért kell a K-vitamin, miből vannak a tápszerek, hol helyezkednek el a tejmirigyek, mekkora egy újszülött légcsövének, gyomrának, hasának, fejének, sőt, tulajdonképpen minden testrészének átmérője, mikor forr össze a kutacs, mitől jöhetnek elő kiütések, mi ez az egész a homeopátiával, mikortól és mit szabad enni- inni, mit kezdjünk az allergiával, hogyan mérjük és csillapítsuk a lázat,

mikor induljunk a sürgősségire, mi a különbség a vírusos és a bakteriális fertőzés között, hogyan hatnak a különböző gyógyszerek, hogyan kell mesterségesen lélegeztetni, mit kezdjünk a hányással, a hasmenéssel és az elképzelhető összes létező balesettel.

Ha nem akarjuk állandóan vonalban tartani a gyerekorvost, akihez amúgy két órába telik bejutni, akkor tanulunk. A nevünket például kapásból elfelejthetjük, és ahogy terhesen átlényegültünk „a 30 hetes kismamává a 302-esből”, úgy diktáljuk most telefonon vagy személyesen a gyerek nevét, korát, állapotának főbb jellemzőit, és magunkról csak annyit közlünk, hogy a  „gyerek vezetékneve: anyuka”. 

Dr. Anya és a másodfokú egyenlet

Amint a gyerek végre kinőtte az ovis betegségeket, és beszerezte az összes iskolait, elkezdhetjük a sarokba vágni az orvosi szakkönyveket, és szedhetjük elő a pedagógiát meg az összes tantárgyat egyetemi szinten. Mert Juli néni nem magyarázta el, mi a különbség az életjelek és az életfeltételek között, de holnap háromoldalas nagydogát írat belőle, Árpi bácsi szerint nem így kell kivonni hatvanhétből a negyvenkilencet, a tesitanár nem tanított magasugrás-technikát, mielőtt az egész felszerelést felállíttatta, és az rázuhant a rosszul ugró gyerekemre, és egyáltalán.

Házit írunk, szertornát tanítunk, kísérleteket végzünk, csatákat játszunk el, új nyelveket tanulunk, verseket olvasunk, magántanárhoz járunk, hogy értsük a matekleckéket, és próbáljuk fenntartani a gyerek lelkesedését, természetes érdeklődését a nagyvilág és a tantárgyak iránt az iskolarendszer ellenére.

Dr. Anya, a megértő pszichológus

Még fel sem száradt a nyálunk az alattunk fekvő tankönyvről, amiből hajnalig próbáltuk megfejteni a német igeidőket, máris ölthetjük fel a kedves, megértő, türelmes mosolyt, mert nyakunkon a kamaszkor. Jönnek a beszólások, a vállrándítások, a gyerek morog, és ahelyett, hogy beszélne, bulizni jár, majd a harmadik, fürdőszobában átvészelt sírógörcsünk után rájövünk, hogy ismét tovább kell képeznünk magunkat.

Mi zajlik ilyenkor a kamaszokban, mi az a csoportdinamika, milyen jó módszerek vannak a cyberbullying ellen, hogy nem lesz anorexiás vagy épp drogfüggő, miért akar megfelelni, és kinek...

A végén érdemes hozzácsapni egy klinikai szakpszichológusi, szexológusi, egy dietetikusi, egy informatikai, és egy adag addiktológiai tananyagot is, és így máris elviselhetőbbé válnak a következő évek. Vagy legalábbis kevésbé tűnnek félelmetesnek.

Aztán elröppen még néhány év, és kezdhetjük tanulmányozni a fiatalkori kiégés, a külföldi munkavállalás, aztán meg a Hogyan legyünk pompás anyósok és nagyszülők? témakör szakirodalmát, biztos, ami biztos…

 Fenyvesi Zsófi