Közel tizenkétezer diploma ragadt bent 2016-ban, főként az oklevélhez szükséges nyelvvizsga hiánya miatt – futott át a hír a sajtóban nemrég, amiben kitérnek arra is, hogy ez a szám pedig jól láthatóan évről évre nő. Jómagam 2015-ben álltam úgy, hogy a diplomám miatt át kell esnem a tűzkeresztségen, amit úgy hívnak, nyelvvizsga. Két középfok helyett egy felsőt választottam. Sokan mások akkoriban a diplomamentőt választották, volt, aki a silány oktatásra panaszkodott, betarthatatlan határidőkre, túlzsúfolt termekre, míg mások örültek a gyorsan és bérmentve jött lehetőségnek.

Pedig sokan tisztában vannak azzal, hogy a tanulmányaik végén szükséges nyelvvizsgát tenni, mégsem teszik meg. A kérdés adott; miért? Ahogy olvasom a témában született cikkeket, és a kommenteket, az okok listája végtelen; az oktatási rendszer hibáitól kezdve a korrupción – és persze magán a diákokon át – van, aki már-már egyfajta kulturális sajátosságának tekinti a nyelvérzék hiányát. 

Külső motiváció hiánya: Diploma nélkül is elhelyezkedhetsz

Csak hogy egy kézzelfoghatóbb példát említsek, sokan már egyetem alatt munkába állnak, vagy a záróvizsgát követően egyből, tulajdonképpen diploma hiányában – ezt mutatja a felvi kutatása is. Erről még nekem is van tapasztalatom, mert jómagam is az utóbbi tábort erősítettem. A záróvizsgát követő egy évben bár sikeresen bepótoltam, de az egy kőkemény év volt. Volt, aki inkább papír helyett a munkát választotta. Előbb ott „vágódnak be”, elhelyezkednek, aztán, ha lesz idő és pénz, mennek a papírért. Végül is a diploma és a papír lényege, hogy munkát kapj, ám ha megy ez papír nélkül is, hirtelen már nem lesz olyan fontos – sokan elmélkedtek erről így. 

Kafkai rendszer

A teher, hogy meglegyen a papír, az egyik legszarabb emlék, amit visz magával az ember az oktatási rendszerből. Meglegyen az érettségi papír, a felvi papír, nyelvvizsga papír... és így tovább. 

Papírok, amik még további papír megszerzésére ösztökélnek, folyamatosan változó szabályok, követelmények és pontrendszerek, ezek pedig egy kafkai univerzumba repítenek.

Úgyhogy a belső motivációnk sokunknak leginkább a félelem volt akkoriban; úgy tartottuk, itt az éden hotelben bármi megtörténhet, bármilyen törvényt hozhatnak, amivel bármennyit fizethet az ember. Főiskola ide, egyetem oda, érthetetlen és követhetetlen, mi történik. Ezért nehéz eldönteni, hogy az a cirka tizenkétezer ember, akinek idén nyelvvizsga híján bent ragadt a diplomája, azok az igazán bátrak köztünk, hogy nem lépnek, vagy egyszerűen csak töketlenek és lusták. Talán az igazság félúton van, és sokkal inkább a motiválatlanságban található.

Belső motiváció hiánya: nyelvvizsga és nyelvtudás... két külön dolog

„Tanuld meg, aztán a felejtsd el, a gyakorlatban úgysem használjuk”. Számtalanszor hallottam már ezt a szállóigévé nemesedett mondatot oktatóktól KRESZ-vizsgától kezdve nyelvtanárokon át a rokonokig. Túl lassú a rendszer, hogy felvegye a változással a ritmust, egyeztünk ki akkor,  amikor furcsállottam ezt, és inkább megfogadtam ezt a jó tanácsot, hogy minél gyorsabban túllehessek a vizsgán.

Az egyik volt szaktársam, Dani szerint, aki munkája során napi szinten fordít szövegeket, ő kétszer ugrott neki annak idején felsőfokúnak, hogy átvehesse a diplomáját. Szerinte egy angolul tudó embernek eléggé „pain in the ass” a vizsga, és az az anyagi ráfordítás, ami ezzel jár, főleg, ha mellette még albérletet is kell fizetnie. Mert mindez pénz, idő és energia. A nyelvtanulás és nyelvtudás tök más dolog, mint a vizsgára készülés. Utóbbi inkább a feladatmegoldást jelenti számára: adott időn belül képes legyél megírni egy esszét és olyan bemagolt, képletekben gondolkozó tudást kérjenek számon rajtad, amit szerinte a valós életben nem fog az ember alkalmazni. Egyetért azzal, hogy meg kell csinálni a diplomához, ugyanakkor idegőrlőnek tartja a procedúrát.

Időmenedzselési nehézségek és a hosszú távú stratégia hiánya

Amikor azokat kérdeztem, akiknek jelenleg bent ragadt a diplomája meglepő lazasággal és őszinteséggel találkozom. Máté, akinek középszintű nyelvvizsgára lenne szüksége a főiskola elvégzéséhez, töredelmesen bevallja, hogy az ő hibája volt. Az az igazság, hogy komolyabban vehettem volna és akkor meg lenne most a papír. Nyilván én is hibás vagyok benne, hogy nincs még meg a papír, de pályakezdőként én azt tapasztaltam, hogy a munkahelyek nagy része nem kér semmiféle nyelvtudást. Az ember pedig örül annak, hogy ha egyből lehetőséget kap egy helyen és bedolgozhatja oda magát. Én viszonylag fiatalon jöttem ki a főiskoláról (25), fogalmam sem volt róla, hogy hogy tudnám jól menedzselni az időmet, hogy beleférjen. Lavírozni család, barátnő, minimum nyolc órás munka, barátok, és minden hirtelen jött kihívás között, hogy mindez beleférjen 24 órába nehéz - ebbe kéne beiktatni még egy vizsgára készülést is - mondja az esélytelenek nyugalmával. 

„Same in english”

A belső és külső motiváció híján a szakma is eléggé ambivelensen áll a nyelvoktatás kérdéséhez és ahhoz, hogy pontosan az oktatási rendszeren belül, mit kéne változtatni – sokan ugyanis az oktatási rendszert hibáztatják az eredményekért. Salusinszky András, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke, egy korábbi interjúban hangsúlyozta, vélemény szerint nem az egyetemek tehetnek a diplomák bent ragadásáról, ugyanis a feladatuk a szaknyelvi oktatás, nem pedig az általános nyelvi oktatás. Megoldások között a közoktatás megreformálását látja és ősztől kutatásba kezdenek, hogy feltárják a problémákat, miért nem tanulnak meg a gyerekek a kívánt szinten nyelveket. Szerinte a XXI. században a diplomás értelmiségtől elvárható, hogy angolul tudjon. Ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért 2020-tól már a felvételi alapkövetelménye lesz a középszintű nyelvvizsga megléte. Hiszen ha nem jó a rendszer, csinálj még több szabályt. Pont az ilyen látványos megoldásoktól mélyülnek el és konzerválódnak a problémák. 

A kérdés persze továbbra is adott, mi lesz azokkal, akiknek bent ragadt a diplomája? Van, aki az esélytelenek nyugalmával dől hátra, hogy ha nincs miből, nincs mikor, akkor minek? Van, aki magát az oktatási- politikai rendszer áldozatának tekinti, van, aki szeretné megcsinálni, egyszerűen csak halogatja, meg persze ott vannak azok is, akik a jó magyar rendszerre apellálva egy újabb törvénymódosításra várnak, és vele együtt azt, hogy önmagától megoldódjon minden. 

Szőcs Lilla