–

Mindkét lányom – orvosi szempontból eseménytelen terhesség után – makkegészségesen született meg (és azóta is a tökéletesség határát súrolják, nyilván), annak ellenére, hogy a terhesség számtalan testi és lelki változása ellenére sem bújtam ki a bőrömből, és nem hazudtoltam meg az örökké pörgő balesetmágnes mivoltomat. Azaz: továbbra sem sikerült körültekintően, minden bútort, ajtófélfát, egyéb akadályt kikerülve közlekednem, és rólam egyetlen egy üdvözült mosollyal békésen otthonülős terhesfotó sem készülhetett volna, mert nem igazán csináltam ilyet.

Alapos felkészülés és naiv illúziók

Természetesen minden lehetséges módon felkészültem a gyermekvállalásra, megkérdeztem a nőgyógyászomat, hogy mit és hogyan kell tenni (na, nem a gyerekcsinálás technikáját illetően, hanem a fogamzásgátlás abbahagyásával kapcsolatban merültek fel kérdések). Beszereztem mindent, és még néhány dolgot: terhesvitamin, ovulációs teszt, terhességi teszt, szakirodalom. És igyekeztem nem iszonyú türelmetlennek lenni. Szerencsére a természet időnként szereti a mókás összefüggéseket: a mindenamitkitaláloktörténjenmostazonnal attitűdömhöz döbbenetes fogamzási fogékonyság párosult, így az ovulációs tesztcsomagot szépen félretettem, a felkészülési időszakban is szedni tervezett magzatvédő vitamint pedig élesben vethettem be rögtön, dacára minden orvosi figyelmeztetésnek, hogy tíz év fogamzásgátló-szedés után több hónapos várakozásra számíthatok. A pozitív teszt után (ami egyébként az egynapos nászutunk reggelén készült el), rögtön előránthattam az agyam titkos szegleteiből az igazi terhes nős sztereotípiákat:

boldog has simogatás otthon, miközben csodaszép holmikat rendezgetek a gyerekszobában, kismamajóga, nagy pocakos séták a természetben, ragyogó napsütésben (ezt, mondjuk, nem tudom, hogyan akartam kivitelezni a tél kellős közepén).

Sztereotípiák helyett hal és IKEA

Ahogy nőtt a hasam, egyre jobban látszott, hogy sok mindenben nem változtam: ugyanúgy nekimentem mindennek, és ugyanúgy nem bírtam megülni a seggemen. Erre az alapra még sikerült rádobni egy lakáskipakolás-albérletbeköltözés-teljesfelújítás-visszaköltözés kombót, hogy még véletlenül se érezzem a kényszert a lenyugvásra (és 57 papírdobozzal szaporodjon a kikerülendő tereptárgyak száma). Így aztán a szabadidőm nagy részét parketta-, csempe-, kanapé-, lámpa-, aljzat- és ki tudja milyen szaküzletekben töltöttem, amit heti átlagosan három IKEA-látogatás egészített ki.

Őszintén meglepett, hogy egy nyamvadt lakásfelújítás során mennyi mindent kell kiválasztani, eldönteni, így a végére kicsit meggyűlöltem a svéd bútoráruházat, ahová korábban feltöltődni jártam (azóta rendeződött a kapcsolatunk). A bútorvásárlásnál csak egy dolog készített ki jobban: az IKEA-s lazac gondolata. Tudatos terhesként ugyanis heti kétszer minimum halat ettem, és mivel az időm java részét tényleg bútorboltokban töltöttem, az tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Olyan mélyen belém égett, hogy azóta is csak húsgolyót vagyok hajlandó enni ott. Hal helyett pedig marad a halolaj tabletta.

Aki nem nyugszik le, az nem lesz nyugodt

A kiköltözést megelőző napokban nagy búcsúreggelit terveztünk a „régi” lakásban, amikor

sikerült egy tojást feltörés nélkül belepottyantanom a forró olajba – ami természetesen azonnal a hasamra fröccsent, egy diszkrét féltenyérnyi absztrakt mintát hagyva hátra.

Az ijedségen és a rettenetesen sajgó, égett bőrön kívül szerencsére nem lett nagyobb baj, így csak nevetgéltünk rajta, hogy remélhetőleg a kislányunkon nem jelennek majd meg a terhesség alatt szerzett sérülések. (Nem jelentek meg.)

A terhesjógát egy alkalom után otthagytam, mert valószínűleg még nem voltam/vagyok elég érett hozzá. Erdei séták helyett a városban mászkáltunk, főleg titkos kis lakberendezési üzletek vagy halas ételek után kajtatva.

Az utolsó hetekben már elvileg home office-ban dolgoztam, de mivel még testen belül cipeltem a gyermeket, és a lakás is elkészült, meglehetősen unalmasnak találtam a kanapét meg az ábrándos gyerekszoba nézegetést, így inkább bejártam. És egy hónapnyi munkát előre megcsináltam a szülés utánra betervezett feladatokból. Szerencsére mielőtt a kedves munkatársaim kidobtak volna, jött a karácsonyi időszak, így kihasználtam az utolsó lehetőséget, amikor még szabadon beszerezhetem az ajándékokat.

Miután mindent időben becsomagoltam (azóta sem történt ilyen), megfőztem egy 20 fős ünnepi menüt öt embernek, majd jöttek a rokonlátogatások, azzal is eltelt pár nap.

A kislányunknak elvileg még az újév előtt meg kellett volna születnie, csakhogy ő ezt másképp gondolta, ezért eljött az a pont, amikor már végképp nem tudtam mit csinálni, így végül kidekoráltam a gyerekszobát. Még mindig nem történt semmi, pedig volt létrázás meg minden. Aztán csináltam egy havi bevásárlást, mosószerrel, ásványvizes pakkokkal. Telepakoltam az autót, de a harmadikra már csak a felét bírtam felvinni.

Ha másnap nem születik meg a lányunk, lehet, hogy átmentem volna a frissen festett lakáson még egyszer a festők által otthagyott javítókészlettel.

Terhes nő és kisgyerek sétál a fák között

Level 2 – szintlépés minden szinten

Egyéves volt a kislányunk, amikor úgy döntöttünk, legyen tesója. Boldogan vettem elő az ovulációs tesztet, hogy végre bevethetem, de a korábbi tapasztalatoknak köszönhetően a folsavat rögtön szedni kezdtem.

Az ovulációs tesztet azóta bontatlanul elajándékoztam.

Bár nagyobbik lányom elég nyugodt természetű, azért egy másfél éves kisgyerek mellett babát várni akkor is elég aktív és intenzív helyzet, ha nem akarod. Tiszta szerencse, hogy én akartam is, jöttünk-mentünk, cipeltette magát meg a fél lakást, de jól bírtam a gyűrődést. Rávettem magam a Pilatesre, hogy azért mozogjak valamit, és úgy, hogy közben a kislányom is ott volt, vagyis befelé figyelés eleve kizárva, aránylag élveztem is.

Az első terhesség alatti a napi egy kávé mennyiséget dupláznom kellett (amikor nem vagyok terhes és nem szoptatok, napi négy-öt az átlag adagom), de még így is rendszeresen megesett, hogy elaludtam a lányommal este tízkor (pedig ebben a pillanatban épp éjjel két óra van, és nem érzem magam különösen fáradtnak).

Ettől függetlenül nagyon keménynek gondoltam magam, és biztos voltam benne, hogy az előző terhességem apró baleseteit is megúszom, hiszen már egy felelősségteljes anyuka vagyok, nem egy csitri. Aha.

Aki magasra tör, seggre eshet

Egy esős nyári napon már a terhességem félideje után egyedül indultam ügyeket intézni, míg a kislányom a nagyszüleivel volt. A házunk előtti járda macskakővel van kirakva, azzal a régi típusú fényes felületűvel. Ami esős időben korcsolyapályává változik.

Akkor sem történt ez másképp, így sikerült egy óriási seggest produkálnom. Miután feltápászkodtam, kiderült, hogy valami folyik a lábamon.

Azonnal rohantunk orvoshoz, és egy meglehetősen drága vizsgálat kellett ahhoz, hogy kiderüljön: a nagy eséstől bepisiltem, nem a magzatvíz folyt el. Persze az az egy óra, amíg ezt megtudtuk, szörnyű volt.

Utána viszont boldogan vágtam bele a nyaralásba: a fenekem teljes bal oldala lila-kék-zöld-barna színekben játszott, a hasam elég nagyra nőtt már – ez aztán a bikini body!

Abban is biztos voltam, hogy erre a terhességre is kipipáltam a nagy balesetet, jöhet a hátradőlés, hassimogatás.

Ez az idilli állapot négy hónapig kitartott. Majd, szülés előtt két héttel az alvó lányomat cipeltem épp fel a harmadikra, amikor is az utolsó lépcsősor előtt iszonyatos fájdalmat éreztem a bal combomban, és a lában nem igazán akart emelődni, minden próbálkozásom ellenére. Elegánsan, félig ülve-kúszva felkepesztettem (kezemben a még mindig békésen alvó gyermekkel), és onnantól csak csiga lassan sántikáltam. A kiropraktőr megállapította, hogy az esés, a terhesség és a cipelés együtt okozta a bajt, de szülés után magától megoldódik. Sőt,

azt is elárulta, hogy ha látványos javulást érzek, akkor mindjárt szülni fogok. Három hétig elsántikáltam, majd egyik reggel szinte kiugrottam az ágyból – délután háromra meg is született a kisebbik lányom.

Hogy mi a tanulság?

Semmi. Vagy talán az, hogy a legtöbb nő terhesen is olyan, mint nem terhesen. Vannak, akik nyugodtak, vannak, akik pörgősek, vannak, akik a kettő között állnak. Akadnak, akik minden utasítást betartanak, és nagyon odafigyelnek magukra, és akik minden szándékuk ellenére nekimennek a szekrénynek.

A nőgyógyászom szerint a természet komoly védelemmel látja el az anyukájuk hasában fejlődő babákat.

Ezt sajnos kicsit teszteltem is, de szerencsére tökéletesnek bizonyult a rendszer.

Tóth Flóra

A képek a szerző tulajdonában vannak.