Egyszer állítottam be „szundi” gombot, annak is én szóltam, hogy ébresztő

–

Édes, drága egyetlen Kardos nagyanyám számtalanszor elmondta, miközben „tettük a dolgunkat” a vasárnapi ebéd körül, hogy azokkal az emberekkel, akik sokáig alszanak, nagyon kell vigyázni, mert mihasznák. Nekem fogalmam sem volt, kis tejfelesszájú szarosként, hogy mit jelent mihasznának lenni. Egyet viszont tudtam: sose szeretném, ha rám is ezt mondanák, mert bár a szó pontos jelentését nem értettem, abban biztos voltam, hogy amit nagyanyám ilyen hanglejtéssel ejt ki, az a valaki isten bizony, nem áll meg előtte.

Kardos mama mindig az egyik szomszéddal példálózott: „Látod, lyányom, Rózi nénéd sose főz az urára, inkább délig alszik, oszt ha felköl, akkor is egyből a szomszédba slajferol pletykálkodni.” Rózi néniéknél ráadásul az ágy sosem volt bevetve, az meg az én nagyanyámnál egyet jelentett a szentségtöréssel. El is mormogott magában néhány miatyánkot, ha jött Rózika, és rázendített a mondanivalójára. Hamarabb tudtuk tőle, ki esküdött, ki halt meg, mint a helyi lapból. Én se szerettem Rózi nénit, de nem azért, mert szeretett lustálkodni, vagy mert rest volt főzni az urára. Hanem azért, mert mindig megette az összes almást. Ahogy megjelent a kapuban, én hátraspuriztam nagyapámhoz, mert ő is ugyanúgy volt vele, mint én; ki nem állhatta. Olyasmit mondott, hogy „nem szereti a büdös kommunistákat”, de hogy mi köze a kommunistáknak a mihasznákhoz, azt én nem tudom. Abban sem voltam egészen biztos, hogy kik azok a kommunisták.

Szóval nálunk sosem volt sokáig alvás.

Hogy ennek van-e bármi köze a vérmes genetikához, vagy inkább generációkon át továbbadott nevelés kérdése, azt meg nem mondom, de odahaza nálunk mindig dolog volt, márpedig a munka alól nem volt szabad kibújni a gyerekeknek se.

Engedtek játszani is, de csak akkor, ha előtte mindenki rendbe rakta a szobáját, megtanulta leckéjét, és leszedte maga után a mosatlan eszcájgot.

Különösebben sose gondolkoztam azon, hogy miért alakult mindez így az én életemben, de koránkelő lett belőlem is. A helyzet elemzése helyett inkább csak ösztönösen elkerültem az olyanokat, akik délig húzták a lóbőrt, és sosem alakult ki igazán hosszú és szoros barátság azokkal, akik szerettek naphosszat heverészni. Aztán, az sem véletlen, hogy a legközelebbi barátaim olyanok, mint a Novák meg a Veron. Ők is mindketten hajnali hatkor kelnek, és mire eléri a nagymutató a nyolcast, már rendszerint megváltották a világot, de ha azt nem is, mindenesetre menetkészen állnak.

Márpedig mi, a koránkelők pontosan tudjuk, hogy a „szundi” gomb mellőzésének számos előnye van. Sőt, csak előnye. Mert én a hátrányára még nem jöttem rá – de ha bárki ismer ilyesmit, ami tudományos, és nem holmi élvezeti tényező végett idemismásolt dolog, akkor bátran álljon vele elő! Addig is, megosztom veletek azt a három tényezőt, ami miatt korán kelni a legjobb ezen a világon:

1. Szépít

Már nem az szépít, ha korán kelsz, hanem az, hogy mivel a koránkelők jószerivel már este tízkor, tizenegykor alszanak, ezért a leghasznosabb és legértékesebb időben töltik fel lemerült akkumlátoraikat. Tudományos tény, hogy este tíz és reggel hat között a legalkalmasabb arra a szervezet, hogy regenerálódjon. Én pedig – Isten lássa lelkem – sosem akartam a bőrmegújulás útjába állni.

2. Időt nyersz

Ha korán elkezded a dolgodat, akkor nem kell elhalasztani semmit se holnapra, mert amit holnapra kell halasztani, az már olyan, mint a kutya vacsorája, hogy egyszer volt, hol nem volt. Figyeld meg, ha hatkor kezded a napodat, van időd a rendes készülődéshez, reggelihez, sporthoz, és sokkal jobb úgy bemenni a munkába, hogy fel van töltve az energiatartályod.

3. Fittebb leszel

Szintúgy tudományos tény, hogy aki korán kel, az aranyat lel, és nemcsak az első napsugarakat szívhatja jó mélyen magába, hanem sokkal több energiával indulhat neki a dolgának. Gondolj arra, hogy a te szomszédodban is lakik egy Rózi néni, aki akkor fordul a másik oldalára, amikor te már elkészítetted a reggelit, megválaszoltad a fontos e-maileket, és/vagy értesültél a világ legfrissebb híreiről.

Kardos nagyanyám biztos iszonyú büszke rám, amikor lenéz odaföntről. Az ő kisunokája az az ember, aki a „szundi” gomb előtt ébred fel.

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/NATNN