A legérdekesebb felfedezéseim

Óriási felfedezés volt például, hogy szelfit készíteni nemcsak a középső gombbal lehet. Nem kis derültséget keltettem barátaim körében, akik könnyesre vihogták magukat rajtam, amikor ez kiderült számomra. Nagy felfedezés volt ezenkívül Elena Ferrante karcosan realista világa, amit olvasva azonnal bevillant, tökéletes ez írói stílus: bőr alá bújik, beeszi magát a tudatunkba. Szécsi Noémi Egyformák vagytok kötetének iróniája is nagy rátalálás volt: megpiszkál, az olvasó orrára pöcköl, nem hagyja nyugodni. Pachmann Péter a Misu háborújában című könyvében pedig úgy mesélt a női testről, olyan nyers szépséggel, hogy a mondatai sokáig rezonáltak bennem.

De hogy viccesebb témákról is szó legyen:

katartikus élménynek éreztem, amikor rájöttem, hogy a sonkás-sajtos tortillát egyszerűbb félbe hajtva sütni, mint kettőt egymásra téve, megvárni, míg összeragad a sajttól, és úgy forgatni…

Az év egyik legnagyobb flash-pillanata volt, hogy megismertem egy humoristát, akiről kiderült, nemcsak a humora van aranyból, de a szíve is. És írónak sem utolsó.

Felfedeztem, hogy a Búzadara-dal milyen vicces, és Pamkutyáék mennyire jól festenek kabát nélkül, bár bevallom az utóbbi időben, már inkább visszakívánom rájuk.

Aztán felfedeztem, hogy tudok nemet mondani, harcolni, és nem szakad le a szám, ha ki kell mondani, hogy „kérek”. Szóval, felfedezésekből is akadt pár.

A legnagyobb bakijaim

Súlyos baki volt, hogy egyszer időhiány miatt magamnak csináltam meg a hajfestést, és szőke helyett zöld lett hajam. Megfogadtam, hogy máskor nem kísérletezem ilyesmivel, hacsak nem farsangra készülök, ahol UFO szeretnék lenni.

Állandó és rendszeresen elkövetett bakim, hogy túlvállalom magam, és annyiféle munkát csinálok egyszerre, aminek a vége egy túlhajszolt, trancsírozott agyvelejű anya, feleség, sajtós, újságíró és író lesz, akihez képest egy zombi kisimult királykisasszony.

Jó nagy bakim volt még, hogy amikor Léna lányom kivitte nyáron napoztatni a kaméleonját a teraszra, és én bejöttem pár pillanatra. Igaz, hogy ő a gazdija, de én meg a gazdi anyukája vagyok, vagyis nem szabadott volna ilyen felelőtlennek lennem. Hőn szeretett kaméleonja megszökött (sok-sok könny), még szerencse, hogy hazatalált (még több könny, és azóta folyamatos vigyorgás). 

Az általam legszexibbnek gondolt férfi 2017-ben

Nyilván a férjem. Mindig is a humort tartottam a legszexibbnek, a férjem is ezzel vett le a lábamról. Más nő attól tart, mi lesz, ha meghízik a férje, mert akkor majd talán nem fog annyira vonzódni hozzá. Én amiatt aggódom, hogy a férjem nehogy elfelejtsen nevetni és nevettetni.

A legviccesebb pillanataim

A kisebbik lányom született stand upos. Faarccal mesél abszurd történeteket, amiken taknyosra nevetjük magunkat. Jó előadó, nem nevet bele a saját vicceibe, rezignált arckifejezéssel várja a hatást, és ha megvan, tesz rá újabb lapáttal a poénokra. „Aztán mentek tovább, és ott csináltak magukról egy szelfit, pedig nem is volt náluk telefon.” „És a giliszta, ásott-ásott, aztán beleverte a fejét szerintem egy vasdarabba, de ezt még nem tudjuk pontosan, az volt-e.” Mi meg csak fogjuk a fejünket, mi lesz ebből a lányból? Valószínűleg humorista. Vagy csak valaki, akinek a humor erejével jó esélye van túlélni a legnehezebb pillanatokat is az életben.

A legmeghatóbb pillanataim

A legmeghatóbb jelenet az volt, amikor a telefonban elmondhattam Karlócai Mariann néninek, hogy a vele készült riport a Média a Nemzedékekért-díj közönségdíjasa lett, Mariann néni erre azonnal követelte, hogy látogassam meg a díjjal, és beszélgessünk egy jót.

A rengeteg családi pillanat mellett, amikor a testvéreimnek gyerekük született, az egyik legmeghatóbb momentum az volt, amikor a kisebbik lányomat karácsonykor hallottam verset mondani (persze, kinek nem az). Nem ismertem még erről az oldaláról: olyan jól érezte magát a színpadon, és annyira ügyes volt, hogy teljesen elgyengültem. (Eszembe jutott az én iskolás nyomorult, kis izgulós énem). A másik lányommal kapcsolatban pedig az, amikor nagy lakli 11 éves létére, úgy gömbölyödött az ölembe, mint egy kismacska. Aztán pedig az, amikor kaptam tőle egy miniatűr, saját maga által készített könyvet, melybe motivációs idézeteket írt nekem.

A férjem is produkált ám megható pillanatokat: mostanában rákapott, hogy vörös rózsacsokrokat vesz nekem, ha úgy látja rajtam, hogy nyúzott vagyok, és túl sokat dolgozom.

Még nem árultam el neki, hogy egy kiadós alvás ilyenkor többet segítene, mert hát mindenki másban hisz. Ki a relaxációban, ki a puha párna erejében, ki pedig a vörös rózsában.

Finy Petra