-

 Itt a tavasz, én azt mondom, mostantól járj te is cangával! A bringázás ugyanis azon kívül, hogy rock and roll, még...

1. Jobb, mint a Photoshop

Azt ugye, minden rocksztár tudja, hogy a szélfútta haj az igazán menő. És ehhez neked még ventilátorra sincs szükséged, hiszen bringázás közben ott a menetszél, ami gyönyörűségesen bele-belekap a tincseidbe, lobogtatja őket ide, meg oda. Aztán, ugye ott van a kardiótól felpezsdült vérkeringés, ami természetesen bájos arcpírral ajándékoz meg egy laza kis tekergés után. (Vagy vérvörösen lüktető, izzadt fejjel, ha emelkedőhöz érsz. De ne parázz, az is nagyon szexi!)

Arról se feledkezz meg, hogy biciklin ülve, ebben az enyhén kicsavart pozícióban egészen másképp festesz, mint állva. Hát, nyilván sokkal jobban! Így ugyanis az apróbb hibákat, makulácskákat könnyebb elfedni vagy átcsoportosítani. A gömbölyűbb tompor eleve pompásan mutat a nyeregben, ha pedig vastagabb a derekad csak dőlj jól előre, máris mínusz öt centit lefaragtál vizuálisan! A karok is azonnal tónust kapnak, ha rámarkolsz a kormányra. Egyébként meg tudod, mit? Tekerj nagyon gyorsan, elhomályosulva mindenki sokkal jobban néz ki, ezt minden Instagram-felhasználó tudja.

2. Így alkalmad nyílik rácsodálkozni a világra

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj"... aki viszont elkerekezik mellette, az egy csomó klassz dolgot észrevesz. Hogy milyen szép a Parlament a reggeli ködben, milyen hangosan dalolnak hajnalban a Margit-szigeti vörösbegyek és fülemülék, és hogy máris bódító illattal virágzanak az orgonák. Hogy a Híd presszó pincérnője valószínűleg szerelmes lett, mert szokásától eltérően vidáman fütyörészve teríti a teraszon az asztalokat, és a foltos foxinak végül csak sikerült kicselezni a gazdáját, ezért orvul rávetni magát egy elhagyatott kiflicsücsökre.

3. A bringaút tele van pasival

Valami érthetetlen okból kifolyólag a bicikliutakon a nők eléggé alulreprezentáltak. Na, sebaj... Ha szingli vagy, és ismerkednél, egyszerű a dolgod: csak ereszd le a bicaj kerekét, és a snájdigabb sporttársakra pillogj segítségkérően. (Azért a biztonság kedvéért legyen nálad pumpa, hogy ha mégsem karikázik be a Grál-lovagod, akkor is tovább tudj állni egy másik kereszteződéshez.)

4. Végre felveheted a kedvenc (hordhatatlan) tűsarkúdat

Imádom a cipőket, van is vagy tíz pár gyönyörűségesen különleges lábbelim. Igen ám, de akad egy kis bökkenő: ezekben őszintén szólva száz méternél többet képtelen vagyok megtenni. A magassarkúnak álcázott spanyolcsizmák így jó darabig a szekrényem mélyén búslakodtak, egészen addig, amíg barátnőm, Zsófi, a Tűsarkúban Tekerés Világklasszis Papnője fel nem világosított: stilettóban csak járni lehetetlenség, cangázni viszont prímán lehet. És tényleg!

Tóth Zsófi, a magassarkúban tekerés nagyasszonya

5. A magad ura lehetsz

Ha bicajjal jársz-kelsz a városban, akkor olyan szabad lehetsz, mint a madár! Nem kell őrjöngve köröznöd három háztömb körül órákig, míg végre parkolóhelyet találsz, nem kell várnod a buszra, és a villamoson ültödben sem csöpög rád mások izzadt hónaljából a lé a kánikulában. Ráadásul egy csomó pénzt megspórolhatsz nemcsak a közlekedésen, de a kondibérleten is, amit aztán elkölthetsz... mondjuk, egy pár csinos tűsarkúra.

6. Eltörheted a lábadat

Oké, belátom, hogy ez így első blikkre nem hangzik olyan húdeszupernek. De csak azért, mert nem tudod, igazából milyen klassz is az a gipsz! Én például egyszer elmentem a barátnőmmel sörözni, természetesen biciklivel, hogy ne kelljen a hazautazással sokat vacakolni. Hát... nem fakszniztam túl azt a megállást sem, szó mi szó. Azóta viszont tudom, hogy ha összeadom a hat korsó sört (rossz nyelvek szerint volt az hét is), a rózsaszín balerinacipőmet... meg a bicajt, akkor az egyenlet másik végén a János kórház áll, és egy egyhetes fekvőgipsz. Még egyszer elismétlem, de csak azért, mert a jóleső emlékektől még mindig bepárásodik a szemem: Egy. Heti. Fekvőgipsz. Ami az én esetemben úgy nézett ki, hogy a család kénytelen-kelletlen összefogott, és egy teljes hétre levakarta rólam az akkor még óvodáskorú gyermekeimet. Hét napig fetrengtem az ágyban egyedül(!), felnőtt regényeket olvasgatva(!!), csöndben(!!!)... Csodálatos volt, komolyan, belül még mindig zokogok a boldogságtól, amikor csak eszembe jut.

 

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Murillo de Paula