–

A nehéz kezdetek

Első virtuális találkozásom Pamkutya Bélával és Pistával körülbelül másfél éve történt. A nagyobbik lányom mutatta meg a Katy Perry Dark horse című dalából készült feldolgozásukat. Nemcsak a két fiú külseje, hanem a hang és a szöveg is sokkolóan hatott rám. Az erős jóindulattal is hamisnak nevezhető ének valahogy ritmikailag sem akart ráfeküdni a dallamra, minduntalan felszisszentem. Például akkor, amikor egy zenei szünet teljesen értelmetlenre szabdalt egy hosszabb magyar szót.

Szóval a prozódiáról nem sok fogalmuk volt a fiúknak a kezdetekkor. De alázattal elfogadtam, hogy a tízéves lányom odavan értük, fejből fújja a szövegeiket, és ahányszor meghallgatja a dalaikat a telefonján a kocsiban, velük együtt... kornyikál.

Az enyhébb folytatás... és a végzet

Aztán eltelt egy kis idő, és én is egyre jobban viseltem az egyes paródiákat. A Gangnam Style-interpretáció és Majkáék Belehalok című számának újragondolt verziója már majdnem levett lábamról: ezeket hallgatva már szinte (szinte!) kamaszlányos intenzitással és hangerővel vihogtam én is a gyerekkel együtt.

De a végzet idén nyáron ért el.

A Despacito feldolgozásával ugyanis végre engem is meggyőztek a srácok. Talán meglepő (saját magamnak mindenképpen), hogy ennyire lelkes vagyok a Pamkutya párossal kapcsolatban, mégis azt mondom, ezzel a számmal szintet léptek. A színészi játék, a szöveg, az ének, a ritmus, a képminőség mind azt sugallják, hogy ez bizony egy igen korrektül összerakott anyag lett. Nem csoda, hogy pár nap alatt több mint hárommillióan látták. Ha te még azok között vagy, akik nem, akkor íme:

Szóval amíg a néptömegek az eredeti Despacitón pörögnek (ma este ráadásul élőben, Budapesten, huh) idén nyáron hivatalosan én is Pamkutya rajongó lettem.

Íme, 5+1 ok, amiért egy harmincas anyuka is fanná válhat:

1. Végre eltalálják a hangokat

Béla és Pista pár hónapig jártak hangképzésre énektanárhoz – saját bevallásuk szerint. Ennek bizony megvan az eredménye. Nem azt mondom, hogy most azonnal nevezzenek be egy élő acapella-bajnokságra, de a helyzet azért nem teljesen reménytelen. Egyre nagyobb élvezet őket hallgatni.

2. Lekerült róluk az a két égetnivalóan ronda kabát

Persze, értem én, hogy az inkognitójukat akarták megőrizni a horrorfilmbe illő síkabáttal és a szürke dzsekivel, amit még a '80-as évek nyomi gyerekruhadivatja idején sem lettek volna hajlandók felvenni a kisiskolások. A napszemüvegekről nem is beszélve, melyeket szerintem vagy a Zoolander vagy a Charlie és a csokigyár című filmből rendeltek. Mennyivel nézhetőbbek lettek a fiúk az új szemüvegekkel...

3. Menő rímek, jó ritmus

Nem azt mondom, hogy most már nincsenek önkényesen elválasztott magyar szavak, de valahogy az összhatás annyival magasabb minőséget képvisel, hogy öröm hallgatni a szöveget. A „Biztos úr-piszkosul” rímpárért pedig extra köszönet jár nekik. Jólesett a lelkemnek.

4. Jól hatnak a gyerekekre

Pamkutyáék témaválasztása és azok kidolgozása igenis rejt tanító jelleget. Az alkohol és a cigi rossz hatása, a bulizás és a facebookozás árnyoldalai... és még sorolhatnám az olyan dolgokat, melyek miatt számtalan szülő félti a gyermekét... de a fiúk lazán beemelik ezeket a témákat a klipjeikbe, és a maguk vicceskedő módján próbálnak hatni a fiatalokra. Az új sorozatuk, a „Pamkutya kalandok” pedig pláne ezt a vonalat erősíti: a videóikat követő kamaszok rájöhetnek, hogy van élet a monitoron túl, és a szoba négy falán kívül is. A hegymászós részt érthető okokból (túramániás családban élek) azonnal a szívembe zártam, és a különlegesen látványos hegyi felvételek azonnal elvarázsoltak. (Mióta látta a filmet, a férjem ezzel nyúz: „A Triglavra akarok menni, a Triglavra akarok menni!”)

Azzal pedig, hogy a Facebook-oldalukon a rajongók drukkolhatnak, hogyan szerez Pisti diplomát, legalább képben lesznek, hogy miből is áll ez a folyamat, és mennyire lehet örülni a végeredménynek.

5. Mernek kritikusak lenni

Béla és Pista szövegei bizony sokszor mondanak oda finoman az adott rendszernek, vagy állítanak görbe tükröt egy-egy társadalmi jelenség elé. Ehhez bizony tökösnek kell lenni. Még akkor is, ha napszemüvegben és álruhában teszi ezt az ember. Azt pedig, hogy a rendőri autós igazoltatás agressziója miféle hátborzongató aktualitással bír, (ahogy azt a napokban láthattuk), talán még ők sem sejtették a film elkészítése során.

+1

Elmondhatatlanul viccesek

Ennyi. Tényleg nagyon sokat lehet rajtuk nevetni. És már önmagában ezért hatalmas hálát érdemelnek a mai sírnivaló világban.

Finy Petra

Kép: Pamkutya Hivatalos Facebook-oldal

Olvasd el Szőcs Lilla írását is a Despacito-jelenségről.