–

1. A visszaalvó

Ez a típus igazából nem sok vizet zavar, kivéve, ha horkol... vagy pont melletted ül vagy áll. Ha a közeledben van, akkor ugyanis teljes nyugalommal használja párnának a válladat, hátadat, a keze ügyébe eső kabátodat pedig takarónak. Nehezítés a mellette való utazásban, ha álmában beszél... vagy csorgatja a nyálát. A te karodra. A visszaalvó hihetetlen telepátiával rendelkezik: akármilyen mélyen szundít, annál a megállónál, amelyiknél le kell szállnia, valamilyen csodás erőnek köszönhetően felriad, és lerongyol a járműről. Akár csukott ajtón keresztül is.

2. A reggeliző

Ennek a típusnak a szokásai széles skálán mozognak: „az aszott pogácsákat lapátolok a számba papírzacskóból” fajtától a „komplett narancsleves fitneszmenüt nyomok le” alkatig. Akad köztük zugevő is, aki elfordulva, a táska mélyéről kajál, és csakis akkor nyel, ha épp senki nem figyel. Ha egy villamoson reggeliző mellett ülsz, nagy baj nem érhet, ha készenlétben vagy. Pár szem morzsától ne ijedj meg, de a látszólag ártatlan műanyag kávés poharakkal nem árt résen lenni. Egy hatalmas barna foltot a fenekeden nehéz lesz kimagyarázni az irodában.

3. A telefonját hipnotizáló/A faarcú zombi

Talán az ilyen beállítottságú utazók mellett a legkönnyebb a közlekedés. Akár telefon van előttük, és azt nyomkodják, akár nincs a kezükben kütyü: ugyanúgy viselkednek. Fakó arcbőrük laffadtan tapad mosolytalan arcukra, tekintetükben annyi fény sincs, mint a takarékos üzemmódban lévő gép képernyőjén. Ha elesik mellettük valaki, vagy felzokog, lehányják őket, netán behúznak nekik, ugyanazzal a jellegtelen arckifejezéssel ülnek tovább. Ők azok, akinek már nincsenek ambícióik se a munkájukkal, se  a házasságukkal, se a gyerekükkel kapcsolatban. Kiégettségük nem fertőző, de azért nem javasolt túl sok időt tölteni a közelükben, nehogy mi is utazó biodíszletté váljunk.

4. A másokat bámuló (titokban vagy nyíltan)

Ez vagyok én, kérem szépen. Időnként elegyítem az ötös ponttal, de alapvetően inkább az embereket szolidan megfigyelő, na, jó néha pofátlanul megbámuló utazók típusába tartozom. Hiszen emberekről írok, ezért muszáj megismernem, megfigyelnem őket. Nincs persze mindenkinek ilyen jó kifogása az arcátlan leskelődésre, az emberek többsége egyszerűen csak kíváncsi. Ebből kifolyólag a 4. típusú utazó társasága már néha kellemetlen lehet. Főleg, ha beleolvas a könyvedbe, e-mailedbe vagy viberezésedbe. És esetleg még tanácsokat is ad azzal kapcsolatban, hogy mit válaszolj a pasidnak vagy a főnöködnek.

5. Az önkéntes süketnek készülő

Mint említettem, ez is jellemző rám, ugyanis szeretek utazás közben zenét hallgatni. Sajnos megvan az a rossz szokásom, hogy fülhallgatóból, és nem fejhallgatóból. Tudom-tudom, nem kéne direkt megsüketíteni magam, de igyekszem pozitívan felfogni a dolgot. Ha rosszabbul hallok, akkor a sértő, fájó dolgok sem jutnak el hozzám, ergo: pont jót teszek magammal. Visszatérve a típus elviselhetőségére. Az ciki, ha már teljesen megsüketült zenehallgatóval van dolgunk, aki maximumra tekeri a hangerőt, mert ez zavaró lehet. Az egész szerelvény hallgatja a delikvens a.) jobb b.) trágya zenei ízlése szerint válogatott dalokat. Nincs más választás: leszállni... vagy ellenzenélni a saját telefonoddal. Vagy szólni az illetőnek, hogy vegye vissza a hangerőt, csak az a kérdés, hogy meghallja-e?

6. A magában motyogó/kiabáló

A spektrum itt igen széles. A  világvégéről vizionáló, összevissza hadováló csendes őrülttől a harciasan üvöltöző, izzadt részegig terjedhet, akire ha ránézel, máris ugrik. És gyorsabban, mint a pókember. A szolid, dilis prófétaként tevékenykedő típus nem tesz kárt az utazókörnyezetében, az adrenalinbajnok részeg viszont már sokkal veszélyesebb lehet. Inkább kerüld el. Szállj másik kocsiba, várj újabb járatot. Vagy utazz másik napon, mint ő.

7. A látványosan dolgozó

Mindenki ismeri ezt a típust az irodából vagy a baráti köréből: ez a (Micimackós analógiával élve) „nyuszi” karakterű, fontoskodó ember. A közlekedési eszközökön is mutatnia kell, mekkora szükség van rá, és milyen fantasztikus szakember. Laptopon pötyög, telefonál, papírokat rendezget sóhajtozva, szemüveget tol fel az orrára összeráncolt homlokkal. Legszívesebben mindig magánál hordana egy szkennert és egy nyomtatót, hogy azt bármelyik járművön zümmögve használhassa, gondterhelt arccal várva a 120 oldalas prezentáció papíralapú változatának lapjait. Amit aztán rögtön összekapcsolna a zsebéből előkapott spirálozógéppel.

8. A kellemetlen szagú

Az utazóközönségnek őt a legnehezebb elviselni. Aromája az erjedt részegszagtól az orrfacsaró molyirtószagon át és a dögkútszerű szájszagon keresztül a nyálkahártyagyilkos izzadságszagig széles skálán terjed. Az adott szagtulajdonossal hosszú megállók idejére összezárva lenni maga a pokol (vagyis nem, mert a pokol kénszaga kellemesebb). Ajánlott vírusvédelmi felszerelés beszerzése, mely hermetikusan elzárja viselőjét a kinti bűztől.

9. A könyvmoly

Akadnak olyanok is, akik egész utazás alatt csak a papírkönyvüket vagy az e-bookjukat bújják. Ritka egyed, becsüljük meg őket. Csendes, békés, kedves utazótárs. Zajt legfeljebb a lapsecregéssel tud okozni... vagy az érintőképernyő tapizásával.

10. A hangosan telefonáló

Az a típus, aki üvöltve tárgyalja ki a járaton, hogy sikerült a tegnapi kufirc (akár nyögésekkel imitálva), ordítva magyarázza, milyen szépen nő a lábgombája, vagy harsogva meséli, miként vizsgálta meg az orvos a prosztatáját. Elviselhetetlen típus, nincs ellenszer, tiplizz, amint nyílnak az ajtók. Vagy még hamarabb.

Finy Petra