–

Személyes aprósággal kezdeném: viszonylag régóta tanítok, de szülőként még csak a pályafutásom elején járok. Sokféle elképzelésem volt arról, milyen hibákat nem követek majd el szülőként. Nem támasztok nagy elvárásokat, nem hasonlítgatom másokhoz, mindig validálom az érzéseit, csak hogy néhányat említsek ezek közül. Aztán jöttek a védőnői státuszkérdőívek, a játszótéri beszélgetések, az egyes szülők által groteszk mértékben komolyan vett óvodai nyílt napok, és azt vettem észre: elvárásokat támasztok felé, másokhoz hasonlítgatom és időnként az érzéseit is nehezen kezelem a sajátjaim mellett.

Ezt csupán azért biggyesztettem ide, mert nem gondolom, hogy lehet ezt a szülőség dolgot tökéletesen csinálni, főleg, hogy a most érettségiző diákok szülei jó eséllyel a karrierjükben is a nagyobb felelősséget hozó szakaszban járnak, és idős szüleikről is gondoskodniuk kell kisebb-nagyobb mértékben amellett, hogy igyekeznek az utolsó középiskolai év anyagi és érzelmi kihívásai közepette felszínen maradni.

Az, hogy itt tartotok, megsüvegelendő teljesítmény, veregesd meg a vállad. A továbbiakban az utolsó simításokra, egy kis finomhangolásra teszek csupán javaslatot.

A szorongás nem akarat kérdése – közvetve próbáld csillapítani

A gyereked vizsgadrukkal, szorongással kapcsolatos megküzdési stratégiái olyanok, amilyenekké váltak az elmúlt években, új technikákat, módszereket ebben a pár napban felesleges felkutatni, nem tudnak integrálódni, „izommemóriába” ágyazódni. Ami a lelkében zajlik, ahhoz korlátozott a hozzáférésed. Segítsd azzal, amire van ráhatásod.