– 

Hallod, anyukám, ez a testi téma... komolyan mondom, lassan szórakoztat, kínomban rendesen kinevetem magam, összekönnyezem a billentyűzetet... lerántom a leplet saját magamról.

De hát mindenünk a testbe van beleírva, érted ezt, anyukám, a sejtekbe, a mozdulatokba, a formánkba, hiába csinálunk úgy, mintha két lábon járó fejek lennénk. Á, dehogyis, anyukám.

Nézz meg engem.

Itt vagyok én, negyvenéves, kétszer szült, laza kötőszövetű, hízásra hajlamos, szakmai ártalomként óriásira nőtt rekeszeizmú nő, (ne röhögj, anyukám, pranajáma órán összemértük, az énekes az rekeszre gyúr...). You are not fat, mondta a jógatanárom az egyik kanadai pocakos jógástársamnak, but all the tension is in the front of your body, érted, anyukám, nem vagy kövér, de van olyan, hogy a feszültség a tested elején tárolódik. Feszkó, na, hát az, ugye, van nálam is, generációk óta halmozódik, na, jó, nem mondom, hogy csak az apukám meg az anyukám feszkós, anyukám, van nekem saját is, de azért összegyűlt itt egy nagy adag, majd kipukkad, hahaha, érted, mire gondolok, na, erre varrjál gombot, anyukám...

Az egy dolog, hogy szülés után nem vagyok palvinbarbi, hát hiszen sose voltam, de külalakra még nem érzem magam a létező palyabeák legjobbikának. Márpedig, anyukám, ha színpadon vagy, akkor ki kell nézni, mer', ugye, néznek, és ha néznek, akkor egyből beszélnek, így működik a világ, erre varrjál gombot, anyukám... És hát becsuknám én a fülem, de az a helyzet, hogy én is beszélek, nézem és véleményezem magamat, ez van, anyukám...

Hiába, a megszokás, én nagyon nézve és beszélve vagyok, mióta élek, paraszti önbizalomhiánnyal és bizonyítási vággyal keresztezett gyerekkori showbiz-szindróma.

És kénytelen-kelletlen, vagy büszkén és bátran, így vagy úgy, de bizony kiteszem magam az izzó parázsként villogó szemek és a véleménytől lángoló szájak kereszttüzének, mer' én énekelek, a számat azt nem fogom be, a maradék hasamat se vágom le, meg azt se csinálom, mint szegény Cserháti a tévéfelvételein, hogy letakarta magát, meg csak távolról szabadott kamerázni... amúgy komolyan mondom, anyukám, én megértem őt... Mer' én, ugye közszereplő vagyok, (erre nem kell varrni gombot, ezt eddig is tudtad), de mielőtt véleményezel te is, anyukám, egy pillanatra most helyezd magadat inkább belém, ha még nem helyezted volna.

A közszereplőkről mindenki mindig megállapít valamit, ilyen és olyan, hízott, fogyott, szülés után de jól néz ki/nem jól néz ki. És akinek – na, jó, igazad van, anyukám, nekem – egy kicsit is megnyomja valamelyik nyomógombját a sok vélemény, mert, mondjuk, laza kötőszövetű, nagy rekeszizmú, hormonálisan épp ingatag, feszültséget a test elülső oldalán tároló alkat, és az első szülés után két évig hallgatja a „mikor jön a baba” kérdést, na, az néha borul, erre varrjál gombot, gyerünk, anyukám!

Tudod, mit, anyukám, na, hát bírja ki ezt a száztizenöt éves dédöreganyám, ennyi okosságtól még ő is megindul, s ha, mondjuk, neki kellene fellépnie nem sokkal a temetése után, tán ő is ott forgolódna szegény a sírjában, hogy, hát, ugyan lemállott a hús az arcomról, ez sajnos a meghalásnak egyik kellemetlen tünete, de hát majd sminkelünk kicsit, mert showmustgoon, ilyen ez a színpadi lét, a koncertnaptárat nem érdekli a test ilyen olyan rigolyája, elfogyása, meghízása, szépülése, csúnyulása...

Ráadásul én is akarom ezt a színpadozást.

Egy közös álom része vagyok, és a durva benne az, varrjad azt a gombot, gyerünk, anyukám, hogy néha én is ezt álmodom, a szép és eget-földet, nőt-férfit egybeéneklő énekesnő, aki erős, vállalja magát, ikon lesz, fehér vetítővászon, akibe belelátja mindenki a saját moziját, (néha én is az enyémet, meg te is, ugye, anyukám?). A dolog odáig fajul, hogy néha még istennőnek is neveznek, pedig dehogy vagyok én istennő, anyukám, nagyon is halandó vagyok, esendő, törékeny, tökéletlen. Pont, mint te. Csak lehet, hogy épp másképp.

Erre varrjál gombot, anyukám. 

(Amúgy meg, anyukám, ez csak egy test, nem több, nem kevesebb. De hát ebbe' lakok. Két hónappal a szülés után épp ilyen a házam.)

Palya Bea

 Ha szívesen olvasnál még Beát, akkor ITT és ITT találod korábbi nálunk megjelent vendégposztjait. EZ pedig D. Tóth Kriszta vele készült beszélgetése Az én életem, az én döntésem című műsorunkban.