WMN-Telekom

–

Mostanra már megértettem, milyenek az autisták, mitől mások, mint az átlagember, de bevallom őszintén, még mindig nem igazán tudom, hogyan kéne viselkednem, ha találkoznék egy autista gyerekkel vagy felnőttel. Ez pedig bárhol megtörténhet, és nem én akarok lenni a „hülye nő”, akiről Facebook-posztban panaszkodnak a világnak. Ezért aztán utánanéztem egy kicsit a dolognak, és ezt most megosztom veletek.

Először is nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy az autizmus egy spektrumzavar, ezért az autista emberek egyáltalán nem egyformák. Vannak köztük olyanok, akik nem beszélnek, mások zsenik, és megint másoknál szinte észrevehetetlen. Egyszerűen megfogalmazva: az autista emberek agya másképp dolgozza fel a külvilágból érkező hatásokat, mint a miénk.

Ez az eltérő fejlődés az oka annak, hogy érzékszerveik sokszor túlságosan kifinomultak, vagy éppen ellenkezőleg: nem elég érzékenyek, hogy befogadják a környezet ingereit.

Az eltérő működés megnehezíti a társas kapcsolataikat is. Egy autista embernek nehéz megérteni a közösség írott és íratlan szabályait, nehezen olvasnak gesztusokból, mimikából, és gyakran nem értik a hasonlatokat, szófordulatokat. Az autizmus lehet igen súlyos, illetve enyhébb is. A súlyosan érintett autista személyek egész életen át teljes ellátásra szorulnak. A jó képességű társaik viszont egyénileg változó támogatásban részesülnek. A spektrumzavar arra utal, hogy az autizmusnak számtalan megjelenési formája van, az autista emberek is különböző személyiségek, ezért az autizmusuk sem egyforma, nincs általános kép, így az ő segítésük, támogatásuk is személyenként változó.

1. A szem ebben az esetben nem a lélek tükre

Az autisták ritkán néznek a másik szemébe, ezt nem is érdemes erőltetni. Az autista emberek komfortosabban érzik magukat szemkontaktus tartása nélkül. Ha téged ez zavar, kösd le valamivel a szemed. Az autisták gyakran úgy beszélnek a másikhoz, hogy nem rá fókuszálnak, de attól még az üzenetet neki címzik. Ez nem azért van, mert udvariatlanok vagy rosszul nevelték őket, egyszerűen ilyenek. 

2. Kerüld a váratlan fizikai kontaktust! 

Az autisták egy része nagyon érzékeny az érintésekre, és kellemetlennek vagy fájdalmasnak találhat egy olyan kedvesnek szánt mozdulatot, mint például a hátba veregetés. Nyugodtan meg lehet kérdezni tőle, hogy mi az, ami jólesik neki, és mi az, amit már nem tolerál. Megölelhetlek? – Erre biztosan kapsz választ. Az mindenesetre fontos, hogy az engedélye nélkül senkit ne ölelj meg, mert bár van, aki ezt jól viseli, mások nem szeretik. Ha meg akarsz érinteni egy autistát, akkor mindenképpen lássa a kezedet, hogy fel tudjon rá készülni, és reagálhasson rá. Lehet, hogy az egyik napon már szenzorosan túlterheltek, a másikon viszont vidáman fogadják az ölelést. Ezért kell kérdezni. 

3. Keress egy nyugis helyet!

Mivel az autisták nagy része érzékenyebben reagál a külvilágból érkező ingerekre, nem a legjobb ötlet egy kocsma kellős közepén beszélgetni velük, ahol üvölt a zene. Egy nyugis hely sokkal inkább az, így mindenki – még te is – jobban tud fókuszálni a beszélgetésre. Figyelj oda, ha azt mondja a másik fél, hogy nem tud megoldani egy helyzetet, mert akkor ez biztosan így is van. Ha túl sok  hatás ér egy autistát, akkor stresszes lesz. Ha ez történik, érdemes egy nyugodt helyet keresni, ahol komfortosan érzi magát.  

4. Beszélj tisztán és érthetően! 

Előfordulhat, hogy olyan autistával találkozol, akinek nehézsége van a beszéd megértésével, ráadásul ez személyfüggő is lehet. Mindig tiszteletteljesen beszélj a másikkal, kerüld a gőgicsélést és a babanyelvet. A szarkazmus és a humor megértése sem könnyű számára. Ha azt érzed, megzavarta egy mondat, akkor tisztázd vele. Lehetnek olyanok, akiknek beszédfeldolgozási problémáik vannak, ami nem függ össze az intelligenciával vagy a szókinccsel. Hagyj időt a feldolgozásra! Nyugodtan tarts szünetet a beszédben, hogy tudjon rá reagálni.

5. Testbeszéd, arckifejezések

Sokunk számára nyilvánvalóak az arckifejezések, de az autista számára igazi rejtvényt jelenthetnek. Ezért ajánlott az érzések és a gondolatok pontos megfogalmazása. Ha valaki rosszul reagál egy ilyen helyzetben, azt nem rosszindulatból teszi. Mivel ők nehezen értik meg a társadalmi szabályokat, előfordulhat, hogy meglepően vagy furcsán reagálnak egy helyzetre.

Példának okáért, egyszerűen csak elsétál egy beszélgetés során, de ezt nem azért teszi, mert utál (bár ez is előfordulhat persze), hanem azért, mert nem tudja, hogyan zárja le a beszélgetést.

De ha összefutottatok a boltban, és köszöntél neki, ő viszont nem válaszolt, akkor nyugodtan kérdezz rá: ennek az volt az oka, hogy nem vett észre, vagy csak nem akart veled beszélgetni? (Persze ezt csak akkor tedd, ha érdekel a válasz.) Ha úgy érzed, megbántottak, akkor ezt fejezd ki. Így a másik is lehetőséget kap, hogy megértse a dolgot. 

6. Összeomlás vagy bezárkózás

Egy autista, ha túl sok stressz éri, rohamot kaphat, ami hasonlít a hisztire, vagy épp bezárkózik, és nem reagál, mintha lekapcsolták volna. Bármelyik eset fordul elő, kezeld türelemmel és megértéssel. Keressetek egy csendes, nyugodt helyet, ahol kevés inger éri. Ne kérdezgesd, ne faggasd, egyszerűen adj neki időt. Értékelni fogja. Ne kiabálj rá, és ne érintsd meg az engedélye nélkül. Valószínűleg így is elég kellemetlenül érzi magát, különösen akkor, ha nyilvános helyen kap rohamot. Ha jobban érzi magát, megkérdezheted, mi történt, és mit csinálj, hogy legközelebb jobban meg tudj felelni az igényeinek. Ha nem akar beszélni róla, akkor hagyd, ne erőltesd a témát. 

7. Kérdések és igények

Ha nem vagy tisztában azzal, mire van szüksége a másiknak, kérdezd meg. Teljesen rendben van, ha megkérdezel egy autistát, hogyan alkalmazkodhatsz az igényeihez. A jól kommunikáló autistáktól gyakran elvárják, hogy alkalmazkodjanak a többségi társadalom normáihoz, akármennyire is fájdalmas vagy bonyolult. Ha csak annyit kérdezel: mit segíthetek? – már az is sokat jelenthet a másik számára. 

8. Kezdeményezés

Egy autista biztosan nem fog odalépni hozzád,és könnyed csevejbe bocsátkozni veled. Sokak számára nehézkes a beszélgetés kezdeményezése – ezzel a nem autisták közül is sokan így vagyunk – és esetleg nem ismeri fel annak a jeleit, hogy beszélni szeretnél vele. Tehát, ha beszélgetni szeretnél egy autistával, kezdeményezz! Ne félj, hogy kényelmetlen lesz, a legtöbb autista számára ez mindig egy kis kényelmetlenséggel jár. 

9. Udvariasság

Az udvariasság mindenkit megillet, kortól, nemtől és egészségi állapottól függetlenül. Ha az autizmus spektrumzavarról vannak kérdéseid, az teljesen rendben van, de vannak bántó kérdések is. Ezt például egyáltalán nem javaslom: „Egy autista is tud szerelmes lenni?”

Semmit olyat ne kérdezz, amit nem kérdeznél meg egy nem autista embertől. 

Ha további kérdéseid lennének, az Autisták Országos Szövetsége szívesen válaszol. 

Zimre Zsuzsa

Ha érdekel a téma, olvasd el korábbi cikkeinket is:

Zsombinak sokkal hosszabb ideig tart a felnőtté válás – Átlagos hétköznapok egy autista gyerekkel 

Autista vagyok, a fiam is az – Nem érzem magam különlegesnek

Jocó bácsi esete az Asperger-szindrómás diákkal

Egy autista a bürökrácia útvesztőjében

Nem minden autista esőember 

Amikor jó, hogy vannak kütyük és alkalmazások 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/Upyanose