Bármennyire imádok beszélgetni, a kötelező jelleg, a most-mondani-kellene-valamit érzése éppen ellentétes hatást vált ki belőlem. Persze az is lehet, hogy a szülői intelmek közül sikerességet tekintve tuti befutó lett a következő mondat: Idegenekkel ne állj szóba! Ezt olyan mélyen kódolták bennem, hogy felnőttként is nehezen tudtam levetkőzni, ugyanis a könnyed csevej elég bajosan ment egy kis szelektív mutizmussal megtoldva – legalábbis ezt a diagnózist állítottuk fel pszichológia szakos barátnőmmel ovis némaságomra valahol a Karcag és Kisújszállás között zötykölődő vonaton. Háromévesen olyannyira traumatizálhatott a gyerekközösség, hogy az óvodában hónapokig nem voltam hajlandó megszólalni, és ez a védekező mechanizmus később is bekapcsolt, amikor nagyon kényelmetlenül éreztem magam. Erre jött még a small talk mélységét megkérdőjelező kékharisnyaságom, és az alapvetően befelé figyelő, inkább introvertált személyiségem. Ezekkel az adottságokkal landoltam az értékesítés területén, és eleinte úgy mozogtam a small talk világában, mint elefánt abban a bizonyos boltban. De annak érdekében, hogy megkíméljelek téged a porcelánboltos botlásoktól, összegyűjtöttem a legfontosabb tudnivalókat e témában – saját botlásaimmal kiegészítve.

Kezdjük a jó hírrel! (dobpergés)

Sokan szívesebben néznének farkasszemet egy pápaszemes kajmánnal az esőerdő mélyén, miközben madárpók sétafikál le-fel a nyakukon, mint hogy beszélgetést kezdeményezzenek egy idegennel. Ha a saját félelmeiden átrágva magad belegondolsz abba, hogy a másik fél valószínűleg legalább annyira retteg a beálló csendtől, és legalább olyan szívesen menekül a némi fellélegzést nyújtó kaszinótojásos tálca felé, amilyen gyorsasággal te céloznád meg a kijáratot, már egy fokkal előrébb vagy a könnyed csevej felé. Ha még kérdéseket is fel tudsz tenni a másik félnek, miközben minden bizonnyal ő áhítozik a pápaszemes kajmán-madárpók kombó után, már két lépéssel közelebb vagy a sikerhez.

A small talk egyáltalán nem is olyan könnyű …

A magyarul „könnyed csevej”-nek fordított informális small talk közel sem annyira könnyű, mint amit a kifejezés maga sejtet. Célja hidat teremteni két ember közé, amely rossz esetben pár perc múlva leomlik, de szerencsésebb helyzetekben közelebb hozza a két felet, és alapot nyújt egy későbbi üzleti- vagy baráti kapcsolathoz. Íratlan szabályai a témák jellegét is keretek közé szorítják: legyen aktuális, ne legyen túl személyes, lehet benne egy kis dicséret, de ne túl közvetlen.

… és nem feltétlenül felszínes és sablonos

Kékharisnya koromban kézzel-lábbal tiltakoztam a felszínesnek, tartalom nélkülinek titulált small talktól. Azóta én is ráéreztem arra, hogy nemcsak Dosztojevszkij lélekábrázoló módszereiről, az elfojtott érzelmek szublimációja és a kreativitás közötti freudi gondolatokról lehet izgalmas beszélgetéseket folytatni.

Őszinte érdeklődés, és a másik iránti kíváncsiság hamar meg tudja tölteni tartalommal a sablonosnak induló beszélgetést.

A feltételezett sablonosság pedig akkor ütött vissza, amikor egy amerikai társaságban a feltett kérdés után a mosdóba iszkoltam, hogy Kaliforniát megjárt barátnőmnek SMS-ben tegyem fel a kérdést: mi a válasz a what’s up? kérdésre? A mi újság? ugyanis tág teret ad a lehetséges válaszoknak.

Újabb jó hír: a small talk tanulható

A profi csevegők egész könyvtárakat töltenek meg javaslataikkal, amelyeknek zanzásított verziója álljon most itt: mosolyogj, használd beszédpartnered nevét, ne egyszavas válaszokat adj, nyitott kérdéseket tegyél fel, amelyekre hosszú válaszok adhatók, vigyázz a metakommunikációdra, semmiképpen ne kulcsold össze magad előtt a karodat, és hallgasd figyelmesen partnered mondanivalóját.

Fake it ’til you make it, avagy a gyakorlat és a mester

A könnyed csevejben jártas amerikaiak önbeteljesítő mondása szerint: „viselkedj úgy, amilyenné válni szeretnél, és menni fog”. Ha a fenti elméleti tudást elsajátítottad, akkor tessék gyakorolni, míg véredé nem válik: liftben, boltban, rendelőben, taxiban, munkahelyi étkezőben, a gyerek iskolájában. Az esőerdőben – nyakadban a madárpókkal – inkább ne szólalj meg!

Na, és mit is mondjak?

Az angoloktól lophatjuk a jolly jokerként bedobható időjárás témáját, de bevethetünk bármit, ami aktuális: a berendezés, a felszolgált ételek, a parkolás, a forgalom. Hosszabb beszélgetéseknél a témák is bővülnek, továbbra is semleges irányba: hobbi, művészetek, munka bármilyen mennyiségben. Ami tiltólistán szerepel: politika, pletyka, magánélet.  

Kulturális eltérések

A témák kultúránként is változnak: míg Amerikában bármikor elővehető a sport, az amerikai foci, az éttermi tapasztalatok, addig Ázsiában a család témája ajánlott. Kínában bőven belefér egy kis dicséret, és Nyugat-Afrikában a család hogyléte felőli érdeklődésnek egész rituáléja van.

Bónusz – párbeszéd extrákkal, avagy a könnyed csevejtől okosabbak leszünk

Mire befejezem a cikket, a small talk szószólójává válok, ezért alátámasztásként álljon itt a Michigan Egyetem kutatásának eredménye: mivel a társalgás során a másik szemszögébe helyezkedünk, megpróbáljuk a gondolatmenetét megérteni, ezért a társasági interakciók fejlesztik a problémamegoldást. Sok sikert hozzá!

Látogass el Éva szerzői oldalára is, ahol a többi kalandjáról és a könyveiről is találsz információkat! KATT IDE!

Trembácz Éva Zsuzsa