Hétfő

Korán felkelek, pikk-pakk lezuhanyozom, gyönyörűen kisminkelek, picit szellőztetek, és meghallgatom a kertben csiripelő madarakat, esetleg visszaéneklek nekik, mint egy Disney-hercegnő. Átintegetek a szomszédnak, elvégzek egy-két tornagyakorlatot, majd a konyhában serénykedem. A férjemnek kávé készül a termoszába, és sütit csomagolok neki. A lányoknak gyógyteát főzök a kulacsukba, megcsinálom a banánturmixukat. Helyes kis szendvicsfalatkákat gyártok a reggeliző tányérjukra, és az uzsonnás dobozba. Takaros gyümölcskatonákat készítek, kekszet, ivójoghurtot, és a hétvégén általam sütött álomsütiből néhány darabkát. Felkeltem a gyerekeket, egyszer átszaladunk az aznapi dolgozatok anyagán, kikészítem a befizetendő pénzt, meg a szemléltető tablót, amit a hétvégén alkottunk.

Lelkesítem őket, hogy pakolják be  táskát, ellenőrzöm, halad-e a fésülködés, a réteges meleg öltözködést, és hogy eltették-e az uzsit és az innivalót. 7 óra 35-kor vidáman átsétálunk az iskolába. Egy bájos család vagyunk a Hallmark channelről.

Kedd

Kicsit elalszom. A zuhany, és a szolid smink miatt csúszik a reggeli előkészítése. A cuki szendvicsek már elég nyomorékul néznek ki, a banánturmix felét kiborítom a pultra, az uzsonnás dobozokat nem találom. A kulacsok bent maradtak a suliban. A torna és a szomszédnak integetés elmarad, a hajam szénaboglya, a mosolyom eltűnt. (Lehet, hogy az is az iskolában maradt?) A tananyag gyakorlása a konyha és a gyerekszoba között történik meg ügetőlépésben. Az öltözködés és fésülködés elhúzódása miatt egyszer felemelem a hangomat. Naná, hogy nem vesznek a farmer alá plusz réteget, pedig most gyógyultak meg. A kulacsok helyett kapnak vizes palackot, a doboz meglett, kész mázli. A táskába tessék-lássék módon kerülnek be a dolgok, remélem, nem kapok emailt felszerelés-hiányról. 7 óra 40-kor kissé ziláltan, de viszonylag vidoran indulunk el az iskolába.

Szerda

Sokkal később kelek, mint szoktam, a zuhany kimarad. Smink? Azt se tudom, mi az, hogy szemceruza! A redőnyt nem húzom fel. Persze, hogy a hülye szomszéd lássa, milyen nyűgös és aszott fejű vagyok, az idegesítően csiripelő madarak pedig kiröhögjenek. Torna? Úri anyukák luxusa! Tanulásra nincs idő, majd a német szavakat ledarálom nekik, amíg átérünk a suliba. Végre hazakerültek a kulacsok. Koszosak, sikálhatom őket értékes perceket veszítve. A reggeli szendvicset már nem kenem meg vajjal, csak ráhajítok valami felvágottat. Zöldség? Majd a suilban kapnak! Banánturmix? Banán is akad az iskolában, ha sokat nyomogatják, majdnem turmix. Egy gyors kakaót bekeverek nekik. Olyan lassan öltözködnek és fésülködnek, hogy a plafonon ugrándozom. Hogy gyorsítsam a dolgokat, én pakolom be nekik a táskát (csak nehogy miattam legyen felszerelés-hiány). 7 óra 45-kor átrohanunk a suliba. A német szavakat sípoló tüdővel zihálom el nekik, rohanás közben. Annyira hörgök, hogy megnyerhetnék egy Darth Vather-hasonmás versenyt.

Csütörtök

A szundit ötször nyomom vissza. A zuhany esélytelen, a smink dettó. Kizárólag redőny mögött ténykedem pizsiben, reggelikészítésre nem futja, néhány kész gofrit pakolok ki tányérra, meg nutellát. Az uzsonnás dobozba előre csomagolt kekszek kerülnek. A kulacsokba azért összehozok egy gyógyteát, de közben hússzor leforrázom magam, és eláztatom a konyhát. Begyógyult szemeimből annyira látok ki, mint egy jobb képességű vakond. A táska bepakolására a férjemet kérem meg (ma biztos kapok értesítést felszerelés-hiányról), nekem az öltözködésben és az uzsi elpakolásában kell segítenem. Tanulásról szó se lehet, egy-két német szót elhadarok kutyafuttában, kábé annyit lehet érteni belőle, mintha R2D2 pittyegne.

A pizsamára felhúzok egy cicanacit, és arra kapom fel a kabátot. Csoffadt hajamat sapkával takarom, sminktelen arcom, karikás szemem kapucnival álcázom. A járásom annyira gyors és kecses, mint a zombiknak az Eleven testek című filmben. Csak az enyém hihetőbben élőhalottas.

7 óra 50-kor átsprintelünk az iskolába.

Péntek

A szundira állításhoz sincs erőm. Az ágyból egy képzeletbeli emelődaruval kell kirángatnom magam. A gyerekeknek olyan későn szólok, hogy a gofrit az utcán eszik meg. Pisilni nincs időm elmenni, magamra rántok valamit a pizsi tetejére (lehet, hogy az a paplanhuzat?), a hajam állapotát a sapka sem leplezi. Sötét karikáimra azt hihetik, mexikói halálistennőnek sminkeltem. A férjem pakol táskát, az uzsonna száraztáp, az innivaló a kamraszekrényből előásott dobozos üdítő. 7 óra 55-kor ugrunk ki a kapun. Úgy loholunk, hogy a 200 méteres síkfutáson aranyat kapnánk az olimpián. Igyekszem titokzatos, csuklyás jedi-lovagként mindent eltakarni az arcomból, és nem szóba állni senkivel az aulában, mert akkor éreznék, hogy a kapkodásban fogat mosni sem volt időm. A csizmát zokni nélkül vettem fel, és rohadtul kell pisilnem. És mintha a hallásom sem lenne tökéletes. Remek, a rohanásban bent felejtettem a füldugót! A gyerekek becsöngetéskor bemasíroznak az osztályukba. Holnap már szombat van, nyugtatom magam, addig alszunk, amíg akarunk. Vagy mégsem. Szombaton úszóversenyre viszem a lányaim, és korábban kell kelnem, mint hétköznap. Elgondolkozom egy űrhajós szkafander beszerzésén, mert akkor smink nélkül, kócosan, pizsamában is ülhetnék a lelátón. És még az uszodai zaj sem zavarna.

 Finy Petra