Van, aki konfettidobálással, és van, aki fejre való hamuszórással búcsúztatja el az idei nyarat, és fordul rá az előtte tornyosuló kötelező körökre: a szeptemberi évnyitóra és feladatcunamira. Akadnak itt gyorsan, relatíve fájdalommentesen letudható egyszeri mutatványok, mint a tankönyvek, füzetek, irodaszerek beszerzése (majd újra és újra és újra megvásárlása…) és becsomagolása. És az öntapadó fóliáról a macska, a copf, a reggeli croissant és a komplett gyerek lehámozása.

A legnagyobb kihívást azonban tapasztalatom szerint az olyan apró, mindennapos dolgok jelentik, mint az ilyen-olyan korú és finnyásságú purdék táplálása. Szerintem minden rendes fecskemama elismerően füttyentene, ha látná, milyen mérhetetlen kihívással nézünk szembe minden egyes nap, amikor megpróbálunk olyan tízórai-ebédet rittyenteni az iskolába, óvodába induló gyerekeknek, amik megfelelnek a következő feltételeknek:

– egészséges

– kitart kora délutánig, amikor újra a konyha közelébe kerülnek a csemeték

– fel bírják emelni

– le bírják nyelni

– változatos

– kibír hűtés nélkül néhány órát

– és nem túl időigényes az elkészítésük.

Kész szerencse, hogy a WMN irodájában nem tudsz úgy elhajítani egy vajaskiflit, hogy az ne rögtön három anyukára essen rá, úgyhogy könnyedén életre hívhattuk a saját „házi bajnokságunkat”, ahol arra voltunk kíváncsiak, ki mit, de főleg mennyi idő alatt csomagol az utódainak reggelente. Mivel ez csak egy bemelegítő kör volt a hétfői éles helyzet előtt, annyi könnyítést kaptak versenyzőink, hogy megihatták még a délelőtti kávéjukat is, és gondolatban rákészülhettek a feladatra – tehát nem dobtam őket a mély vízbe azzal, hogy mindezt félálomban, pizsamában, reggel fél hétkor kelljen előadni. No, lássuk a medvét!

DTK „megúszós” módszere

Kriszta lánya, Lola immáron három éve otthonról viszi a suliba nemcsak a tízóraiját, de az ebédjét is. Egyszerre nem eszik meg mindent (meg hát, őszintén, kinek lenne ideje a szünet rohanós perceiben megenni egy fél disznót), inkább apróbb falatokat szeret napközben csipegetni. A D. Tóth háztartásban ezért az online rendelt „bentó doboz” lett a jolly joker eszköz, aminek csinos, külön fakkjai vannak, és használat után szép laposra lehet nyomni, tehát nem foglal nagy helyet az iskolatáskában. A másik nyerő kártya Kriszta kezében, a tortilla-lap, amiből teljes kiőrlésűt vagy magosat vesz, tehát úgy lehet egészségesen táplálni a gyermeket, hogy az nem fog azonnal gyanút, cserébe viszont rendkívül változatosan lehet megtölteni.

Ezúttal egy vékony majonézréteg került a lapokra, arra sonka, sajt, saláta és uborka, mellé pedig almacsipsz. A fifikás doboz egyik kicsi mélyedése az előző estéről maradt teljes kiőrlésű pennéből készült bazsalikomos tésztasalátával, a másik paradicsommal, uborkával és olajbogyóval lett csurig tele. Mindezt rekordsebességgel, három perc huszonegy másodperc alatt hozta össze, ami azt jelenti, hogy egy tanév alatt összesen közel tíz órát tölt az iskolai tízórai/ebéd készítéssel.

Tóth Flóra kis színesei

Flórának a mindennapok során több könnyebbsége is van, először is a gyerekei még csak óvodába járnak, ahová bőven elég kilenc-fél tíz magasságában megérkezni, másrészről két kislánya a spenótot kivéve szereti a zöldségeket, gyümölcsöket. Persze, azért az ő reggeli rutinja sem fáklyásmenet, hiszen a csemeték sokkal több segítséget igényelnek az összekészülésben (aminek időnként egy kis motivációs beszéd is a része: „Miért is lesz nekem jó óvodába menni?” – címmel).

Szóval a Tóth-reggelek is kapkodósak, ezért Flóra nagy segítsége a turmixgép, amivel egy gombnyomásra könnyen fogyasztható, laktató fogások készíthetők, ezúttal egy tejes, banános, sós-karamellás, mogyorókrémes csoda, ami képzelheted, mennyire finom volt… Legyen elég, hogy ezzel a smoothie-val csont nélkül meg lehetne nyerni bármelyik nap a Ki A Legnépszerűbb Szülő? versenyt.

A másik mesterfogása az előre nagy mennyiségben elkészíthető vajas keksztészta (azaz 25 dkg liszt, 5 dkg darált mák, 10 dkg porcukor, 20 dkg vaj, 1 citrom leve és héja). A masszát tüchtig kis hengerekké gyúrja, így reggel elég csak levágni belőle pár karikát, amik pillanatok alatt megsülnek a sütőben.

Ezenkívül kuszkuszt készített gomolyasajttal, őszibarackkal, pisztáciával, mentával, citromlével, kis vajjal és bogyós gyümölcsökkel.

A kuszkusz egyébként a tortilla-laphoz hasonló adu ász, elég ugyanis 1:1 arányban forró vizet ráönteni, és lefedve tíz perc alatt készre is puhulnak a vajszínű szemek, amiket utána praktikusan azzal keversz össze, amivel csak szeretnél. Flóra a kiscsajok uzsonnáját hét perc hét másodperc alatt dobta össze (az előkészületeken felül), ami egy 180 napos tanévre levetítve 1281 perc, azaz kicsivel több mint 21 óra.

Both Gabi vegetáriánus menüje

Gabi saját bevallása szerint szintén nem egy pacsirta típus, ezért a helyzetét számos tényező nehezíti. Először is, neki már három iskolás gyerekkel kell operálnia, ahol Lujzi kutyája közreműködése is csupán megkérdőjelezhető hatékonysággal bír. Másodszor pedig a középső gyereke vegetáriánus, úgyhogy neki külön kell készíteni húsmentes fogásokat.

A fiának szerencsére a rántottás zsömle az egyik kedvence, ami gyorsan összedobható még egy rohanós reggelen is.

Harmadik nehezítés, hogy a legnagyobb gyereke viszont nem eszik vajat és sajtot, úgyhogy ő a sonkás-tojásos szendvics alapjául mogyoróvajat kap.

A hideg vega-szendvics teljes kiőrlésű toast kenyérre kent sajtkrémből és vékonyra szeletelt avokádóból állt. 

A kihívás keretében Gabi teljes kiőrlésű pitát szerzett be, amire olajbogyó, pesto-szósz, szárított paradicsom és sajt került, majd a pita pár percet töltött a sütőben. Mindez hat perc tizennyolc másodpercet vett igénybe,  (+ a sütési idő, de ezt nem számoltuk bele), ezek szerint Gabi minden egyes tanévből 18 órát tölt a tízórai készítésével.

Mindenkinek nagyon jó pihenést kívánunk a hétfői startig! Holnap reggel még aludjatok egy nagyot, ha tehetitek, mert aztán indul a Nagy Reggeli Verkli!

Fiala Borcsa