Kik élnek a szánkban? És kiknek kellene ott élniük?

–

Mi az a mikrobiom?

A mikrobiom szóval az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozhatunk: a tudományos hírekből szép lassan átvándorolt a drogériák polcaira is, ahol már felfedezhetünk „mikrobiombarát-termék” címkéket. De mi is az a mikrobiom?

Az emberi szervezetben mintegy tízezer mikroorganizmus ­– baktériumok, gombák, vírusok összessége – él. Ezt hívjuk mikrobiomnak. Az ezredforduló után számos kutatás indult a témában, ugyanis

a tudósok mind gyakrabban jutottak arra a következtetésre, hogy az emberi mikrobiomnak sokkal fontosabb szerepe van az egészség megőrzésében, mint azt eddig sejtettük. Gondoljunk csak bele: noha a penicillint már 1928 óta alkalmazzák, az csak az utóbbi egy-két évtizedben vált világossá, micsoda károkat képesek okozni az antibiotikumok a bélflóránkban.

Ez pedig nemcsak az emésztésünkre, hanem a teljes immunrendszerünkre hat, egy sor további problémát generálva. Ma már mindenki tudja, hogy pro- és prebiotikumot érdemes szedni, hogy visszaállítsuk a bélflóránkat – nos, az emberi mikrobiom, amelynek a bélflóra is egy része, pont ugyanilyen elven működik. Ahogyan nem mindegy, milyen mikroorganizmusok élnek a beleinkben, éppúgy oda kell figyelnünk a bőrünkön vagy a szájüregünkben élőkre is.

Védelmi vonal a szádban

Mert ha esetleg azt gondoltad, a szád kivétel a fentiek alól, sajnos el kell, hogy keserítselek. Azaz: noha a szájüregben mintegy hétszázféle mikroba él, valójában – ha kicsit is odafigyelsz a napi rutinodra ­– aggodalomra semmi okod.

Kezdjük a nyállal, hiszen, bár 99 százalékban vízből áll, mégiscsak mindennek ez az alapja. Például a mikroorganizmusok szaporodásához is ez biztosít megfelelő közeget. Az az egy százalék tartalmaz fehérjéket, nyálkát, ásványi sókat, enzimeket és immunglobulinokat. Ez utóbbi csoport nem más, mint ellenanyag, azaz olyan fehérjék, amelyek a különféle „betolakodóktól” védenek bennünket. A nyálban található enzim, az amiláz keményítőbontó tevékenységének köszönhetően az emésztés folyamata már a szájüregünkben elkezdődik.

Egy másik enzim, a lizozim egész mást bont: különböző baktériumok sejtfalát, így neki a rossz baktériumok elleni védekezésben van szerepe, akárcsak az immunglobulinoknak – csak másként teszi a dolgát.

Pontosan kik is élnek a szánkban?

Kezdjük azzal, hogy kerülnek mindenféle „bacik” a szánkba? (A bacillus a baktériumok egy törzsének a megnevezése, szóval nem minden baktérium bacillus, de minden bacillus baktérium – a „baci” becézés viszont tudományos értelemben pontatlan).

A mikroorganizmusok mindenhol – és tényleg mindenhol – ott vannak: a vízvezetékekben, az éttermi tányéron (meg az otthoni poharadon), az ételeinkben, stb. Elég meginni egy pohár vizet, megcsókolni valakit, és máris baktériumok vagy épp vírusok ezrei jutnak a testünkbe.

Ezek közül van, amit kiszűr az immunrendszerünk, akad, ami magától elpusztul, és olyan is, amely megtelepszik a testünkben – szélsőséges esetben betegséget okozva. Bár, gondolom, ezt a Covid-járvány óta már senkinek sem kell magyarázni. Úgyhogy most nézzük a „nem azonnal megbetegítő” mikroorganizmusokat!

Fontos tudni, hogy noha vannak jó és rossz, azaz emberi szempontból hasznos, illetve káros mikroorganizmusok, akadnak olyanok is, amelyek ártalmatlanul vannak jelen a testünkben, és egészen addig nem okoznak gondot, amíg valamilyen külső beavatkozás (antibiotikumos kezelés, stressz, stb.) hatására túl nem szaporodnak. 

Nézzük a listát!

• baktériumok (a leggyakoribbak a Streptococcus, Eubacteria, Fusobacterium, Capnocytophaga, Eubacteria, Staphylococcus, Eikenella, Porphyromona, Leptotrichia, Prevotella, Peptostreptococcus, Treponema, Actinomyces-törzsek képviselői, ezek közül a torokgyulladástól a fogszuvasodásig közvetlenül vagy közvetetetten jó néhányan ludasak lehetnek különféle betegségekben, elváltozásokban)
• gombák (például a jó esetben észrevétlen Candida albicans, amely viszont felszaporodva kellemetlen tüneteket, rossz szájízt, kellemetlen leheletet okoz, súlyos esetben szájpenészt vagy fekélyes szájnyálkahártya-gyulladást)
• vírusok (a herpeszvírus – herpes simplex – az ajkakon fájdalmas sebet, a szájüreg nyálkahártyáján még fájdalmasabb gyulladást, aftát okoz, de több más vírus is képes hasonlóra, például a varicella-zoster vagy a kéz-láb-száj-fájást kiváltó A típusú Coxsackie-vírus)

Kordában tartani a mikrobákat

Mielőtt végképp a szívedhez kapnál, újra megnyugtatnálak: a baktériumok túlnyomó része szimbiózisban él a szájüregünkben. Ez azt jelenti, hogy a jelenlétük mindkét fél (azaz az ember és az „albérlő”) számára is hasznos. Azt viszont nem jelenti, hogy ne kellene kordában tartanunk őket!

Kiemelten fontos tehát az odafigyelés, és a fentieket olvasva már mindenkinek világos lehet, hogy nem „csupán” a fogaink állapotát tekintve. Az ugyanis, hogy miként ápoljuk, védjük a fogainkat, egy sor egyéb, akár a szájüregünkhöz látszólag nem is köthető problémát képes megakadályozni.

Ma már számos kutatás foglalkozik azzal, hogy miképpen függ össze a mikrobiomunk állapota az immunrendszerünkkel – különös tekintettel a bélflóránkra, amelyhez újabban már a mentális betegségek egy részét is kötik a tudósok, hangozzék ez bármily hihetetlenül. (Nem az, hiszen például a depresszió hátterében is egy sor biokémiai folyamat áll.)

A bélflóránkhoz pedig a belépőt a szájüregünk védelmi vonala jelenti. Így aztán nagyon nem mindegy, mennyire segítjük, hogy betölthesse funkcióját! 

És akkor mit tehetünk?

Noha a reklámok évtizedek óta harsogják a helyes szájápolás lépéseit és lehetőségeit, sajnos az orvosi statisztikák azt mutatják, még bőven van mit ismételni ezen a téren. Annak, aki szerint nem igazán lényeges a minden étkezés utáni fogmosás, talán picit megváltoztatja a véleményét a tény, hogy már fogmosás után húsz perccel újra elindul a plakk-képződés a szánkban. Ez a reklámokból jól ismert kifejezés azt a vékony, észrevehetetlen réteget jelenti, amely a fogaink felületén keletkezik, és amely a mikroorganizmusok burjánzásának melegágya.  

A fogkő már a következő szint, abban igazi miniuniverzumok képesek vígan éldegélni, észrevétlenül tönkre téve fogínyt, zománcot, stb. Így aztán a helyes fogápolás első és legfontosabb szabálya a rendszeres fogorvosi ellenőrzés és a fogkő eltávolítása. Odahaza pedig a következőket érdemes megtennünk:

• alapos fogmosás (mondanám, hogy ezzel talán már nincs dolgunk, hiszen mindenki legalább két percig, jó fogkrémmel, gyakran lecserélt fogkefével, a nyelvét is lecsutakolva mos fogat, de épp egy tavalyi riportom során kellett rádöbbennem, hogy nőnek fel úgy magyar gyerekek ma is, hogy a fogkrémre azt hiszik, édesség, így használat helyett enni kezdik...)
• fogselyem: mert van, ahová nem jut el a fogkefe, legyen az akármilyen szuper is, és sokkal okosabb napi egyszer-kétszer időt tölteni a fogselymezéssel, mint aztán egy vagyont költeni a fogorvosnál…
• fogköztisztító kefe: a nehezen hozzáférhető helyekre léteznek speciális, többféle méretben kapható fogköztisztító kefék is, kiegészítésként remekül működnek!

• szájvíz: a szájüreg egészséges folyamatainak fenntartásában ez az egyik legfontosabb harcostársunk, hiszen mindenhová elér, és a nyál pH-értékét is visszaállítja a megfelelő értékre, ami elengedhetetlen a fogszuvasodás megelőzéséhez (pH 5,2–5,7 érték alatt – tehát savas közegben – a fogzománcból ásványi anyagok kezdenek kioldódni, és megindul a zománc gyengülése. Azaz: szép lassan tönkremegy.). 

A fogzománc ugyan a testünk legkeményebb, legellenállóbb része, a saverózió ellen hosszú távon mégis tehetetlen. Épp ezért a mi felelősségünk, hogy megfelelő szinten tartsuk a szájüregünk pH-értékét. A szakemberek azt javasolják, hogy evés-ivás után ne azonnal moss fogat, hanem húsz-harminc perc elteltével, hogy ne dörzsöld a zománcot, nehogy összekaristold, hiszen az ételben lévő savas anyagok, illetve az összetett cukrok szájüregben kezdődő bomlása miatt átmenetileg sérülékenyebb.

A szájvíz jelentősége abban áll, hogy a segítségével kiöblítjük a szájüregben még a fogmosás után is jelenlévő káros baktériumokat, lassítva ezzel a szaporodásukat, illetve visszaállítsuk a  száj pH-értéket – érdemes tehát nem vagy/vagy gondolni a szájvízre és a fogmosásra, hanem utóbbi inkább legyen az előbbi lezárása.

Ez mindössze néhány perc naponta – de egyébként miért is pont ezzel szeretnénk időt spórolni? Ennek a pár percnek a hatása viszont felbecsülhetetlen, és nem csak az oly gyakran hirdetett magabiztos mosoly miatt: az egészségünk ugyan láthatatlan, annak hiánya viszont nagyon is látványos. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Katya_Havok

Csepelyi Adrienn