Fájdít, gyógyít, ellazít – Így igazodj el a különböző masszázstípusokban

–

Kis masszázstörténet

Többezer éve léteznek olyan gyógyító, frissítő eljárások, amelyek segítenek a különböző mozgásszervi, belső szervi panaszok kezelésében, illetve ezek megelőzésében. Kínában, Indiában és Egyiptomban egyaránt használtak bizonyos masszázstechnikákat (Egyiptomban elsősorban a reflexológia terjedt el), ám ezeknek a leírásaihoz, tanításához csak a „beavatottak” fértek hozzá. Az ókori Görögországból és Rómából már több írásos emlékünk van, tudjuk például, hogy a sportolók izmait naponta masszírozták, feljegyezték, mikor ajánlott, és mikor ellenjavallt a masszázs. 

A modern kori gyógymasszázs-technikák kialakítója, vagy inkább a korábbi ismeretek, tapasztalatok összegyűjtője és továbbfejlesztője egy svéd vívómester, Pehr Henrik Ling (1776–1839) volt. Az általa kialakított rendszer az alapja a mai frissítő, sport- és gyógymasszázsnak, amelyek alkalmazása végzettséghez kötött, az alkalmazóinak ugyanis alapvető egészségügyi, anatómai ismereteket (is) el kell sajátítaniuk. 

Ennek a masszázsnak nagyon sok egészségmegőrzési és gyógyító funkciója van – az általános közérzetjavítástól és görcsoldástól a baleset, műtét utáni rehabilitáción át a reumatológiai vagy akár belgyógyászati betegségek kezelésében is használható. A konkrét panasztól, illetve a kezelés céljától függően lehet hátmasszázs, arc-, láb- vagy épp nyak- és vállövi masszázs, de reflexzóna- és nyirokmasszázs is.

A gyógy- és a sportmasszázs közötti különbségek

Gáspáry Attila is a több mint ezerórás gyógymasszőri, majd pár évvel később a sportmasszőri OKJ-képzést végezte el, és egy érdekes kanyarnak köszönhetően alakult úgy az élete, hogy immár több mint húsz éve gyógymasszőrként dolgozik. „Eredetileg művelődésszervezőként végeztem, a gyógymasszőri tanfolyamot csak azért végeztem el, mert egy cimborámmal kitaláltuk, hogy óceánjáró hajókon fogunk dolgozni masszőrként, és világot látuk – ez akkoriban nagyon jól fizetett. A képzés meg is volt, de rögtön utána leomlottak az ikertornyok, és minden megváltozott, a fizetés a töredékére csökkent – a szakmát viszont egyre jobban megszerettem. Ahelyett, hogy egy irodában kellene ülnöm naphosszat, egy pici helyiségben lehetek, sokkal kellemesebb, nyugodtabb körülmények között – de ennél is meghatározóbb különbség, hogy itt azonnal látom a munkám eredményét, azt, hogy egy kezelés után mennyivel jobban érzi magát a vendégem” – mondja Gáspáry Attila. 

A svédmasszázs fogásai a simítás, dörzsölés, gyúrás, az ütögetés és az úgynevezett vibráció vagy rezegtetés. A masszőr az izmokat stimulálja egy úgynevezett olajos masszázzsal. Különböző vivőanyagfajták vannak, amelyek lehetnek olajok, krémek vagy olcsóbb helyeken hintőpor.

„A gyógymasszázsban és a sportmasszázsban alapvetően ugyanazokat a fogásokat alkalmazzuk, a különbség abban van, hogy milyen célból masszírozunk, és mennyi időnk van. A gyógymasszázsnál van idő, és a cél az, hogy hosszú távon pozitív változást érjünk el. A sportmasszázs koncentráltabb. 

Ha egy teniszbajnok verseny közben meghúzza az egyik lapocka körüli izmot, mondjuk, a rombuszizmot, az ott lévő sportmasszőrnek négy-öt perce van rá, hogy oldja azokat az izmokat. Ez adott esetben kifejezetten fájdalmas – ilyenkor ugyanis nincs lehetőség arra, hogy másfél órán át masszírozzuk azt a területet. 

Természetesen figyelembe vesszük az adott személy fájdalomküszöbét, az úgynevezett fájdalomskálán (ahol a 0 = egyáltalán nem érez fájdalmat, 10 = szinte kibírhatatlanul fáj) nem mehetünk 8-as érték fölé, ám ezek a sportolók hozzászoktak a megterheléshez, egészségesek, jó állapotban vannak az izmaik, megtanulták a sportoláskor fellépő fájdalmakat is elviselni. Ilyenkor tehát extrémebb fogásokat használunk, ám a kezelést magát később, verseny után folytatni kell, hogy csökkentsük az újabb sérülés lehetőségét. De ott, abban az adott pillanatban, az a három-öt perces masszázs elég lehet ahhoz, hogy segítségével az illető elérje az olimpiai érmet” – hangsúlyozza a szakember.

A gyógymasszázsra érkezőknek ráadásul sokszor több alapbetegségük is van, amelyeket figyelembe kell venni. „Míg egy maratonfutás után a versenyzőnek nagyon sok hosszanti simításra van szüksége egyfajta nyirokkezelésként, hogy a tejsavat ki tudjuk vezetni a szervezetből – ez a vizelettel kiválasztódik –, addig egy olyan vendégemen, akinek vesebetegsége van, ezt nem alkalmazhatom, mert esetleg vesegörcsöt idézek elő” – hívja fel a figyelmet. 

Masszírozás rákos betegségek esetén

Gáspáry Attila aktív sportolókat, karatésokat, kézilabdásokat, futó- és kerékpárversenyzőket is masszírozott, de adott esetben végstádiumú rákos idős beteget is. A daganatos betegségekre vonatkozó szabályok országonként nagyon eltérők, bár tény: mindegyiknek megvannak a szakmai érvei. Az első stádiumban jellemzően megengedett a masszázs, mert fokozza az immunrendszer működését, illetve a negyedikben, a menthetetlen betegeknél szintén. „Egy nagyon idős, végstádiumú, haldokló néninek a lábát kellett masszírozni. Általában ha például gombás fertőzés van, nem masszírozhatunk, hogy ne terjedjen át máshova. Az ő esetében ennek már sajnos nem volt jelentősége, ő is, a családja is, az orvosok is és én is tudtam, hogy napjai, esetleg hetei vannak hátra. 

Felhúztam két gumikesztyűt, végeztem a gyógymasszázst orvosi utasításra – amit a beteg is, és a családja is kért –, hogy a lábainak a görcsös feszülését oldjuk, és kevesebb fájdalommal kelljen megküzdenie az utolsó napjaiban. Ez már nem a gyógyításról, hanem a fájdalomcsillapításról szól, és arról, hogy könnyebben és több méltósággal mehessen el” – idézi fel.

Az első stádium után, amikor már sor került kezelésekre, kemoterápiára, általában szigorúan szabályozzák, mikor lehet először masszírozni. „Sokat dolgozom külföldön, jelenleg Angliában van szerződéses munkám. Évekkel ezelőtt Magyarországon az volt az előírás, hogy tíz év negatív státusz után lehet masszírozni, addig ellenjavalt, mert a masszázs következtében szétszóródhat a rákos folyamat. Magyarországon az Onkológiai Intézetben nyirokkezelésre szakosodott gyógytornász végezheti ezt egy év után. Ennek az a szakmai oka, hogy amikor kimetszik a rákos szöveteket, akkor adott esetben ki kell venni nyirokcsomókat is a beteg területről, ez viszont blokkolja a nyirokáramlást a szervezetben, ezért feldagadhat az illető karja, lába. Ilyenkor duplájára, triplájára dagadhat a kar, az illető még fogni sem tud, annyira megvastagodnak még az ujjai is. Ezért van az, hogy egyes helyeken elkezdik a nyirokkezelést egy év negatív státusz után. 

Francia orvosok viszont rájöttek, hogy amikor kiveszik a például hónaljból a nyirokcsomót, és elvágják a nyirokereket, akkor ezt a szervezet megpróbálja pótolni – ez azonban csak két hónapig tart, ezt követően ez az öngyógyító folyamat leáll. Ezért a franciák teljesen megváltoztatták az eljárást. Csak annyit várnak, amíg műtét után beheged a seb, amint kivették a varratokat, rögtön elkezdik a nyirokkezelést, hogy csökkentsék az adott testrész feldagadásának esélyét, és ezáltal élhetőbb élete legyen a gyógyulandó betegnek.”

Mikor, milyen gyakran célszerű masszőrhöz menni?

Sok ember akkor találkozik először gyógymasszőrrel, amikor valamilyen sérülés, betegség, baleset következtében műtétre kerül sor, majd az orvos gyógytornát és gyógymasszázst javasol. 

Van azonban, amikor nagyon hasznos lenne nemcsak a műtét után, hanem már előtte is elkezdeni a gyógymasszázst és a gyógytornát.

„A gerincsérv kezelésénél is azt tapasztaltam, hogy eltérő a procedúra a különböző régiókban. Ausztriában, Svájcban jellemzően már egy hónappal a műtét előtt elkezdik a gyógytornát annak érdekében, hogy megerősödjön a gerinc körüli izomzat. A műtét után a beteg egy ideig nem tud mozogni, csökkenni fog az izomtömeg. Ha a gyógytornász segítségével megerősítették előtte, van miből csökkenni, marad izom, ami támogatja a gerincet. Ha valakinek a fájdalom miatt már eleve legyengült az izomzata, akkor a műtét utáni lábadozási időszakban ez a gyenge izomzat tovább fog csökkenni, és lényegében nem lesz, ami tartsa a gerincet. Ha erre nem kerül sor, lehet, hogy az illető a műtét után pár héttel jól érzi magát, megy dolgozni, de akár egy rossz mozdulat miatt, akár mert a műtött terület feletti-alatti rész fog jobban terhelődni, lehet, hogy később sokkal rosszabb állapotba kerül” – mutat rá Gáspáry Attila.

Sokszor felmerül a kérdés, hogy hányszor, illetve milyen gyakran kellene az embereknek masszázsra járniuk. Ez nem egyszerű kérdés, mivel függ az adott személy egészségi és fizikai állapotától. „Kórházi, szanatóriumi körülmények között lehet, hogy valaki naponta kap masszázst és utána gyógytornát, mivel a fellazított izmokkal könnyebben lehet mozogni, gyógyulni. A hétköznapokban, ha valaki nem tudja rendszeresen átmozgatni és utána nyújtani az izmait, akkor lehet, hogy kéthetente is szüksége lehet egy masszázsra – mondja a szakember. – Előfordulhat, hogy ha valaki nagyon stresszes, állandóan feszesek a nyakizmai is, amik nyomhatják a nyaki ereket és ezért fejfájása, magasabb vérnyomása van, neki a meditáció megtanulása mellett hetente kétszer is szüksége lehet egy masszázsra. 

Jellemzően legalább háromhavonta egyszer érdemes elmenni gyógymasszőrhöz, mivel a testünk napról napra változhat, és ezt nem biztos, hogy észrevesszük. 

Mint például a kisbabák szülei, aki mindig csak az egyik oldalukon cipelik a gyermeket. Ugyanis ahogy a baba növekszik, úgy lesz egyre nehezebb is, és ezért a szülők befeszülő izmai gerincferdüléshez vezethetnek. Ezt egy jó gyógymasszőr idejében észreveszi, és tanácsokat is adhat a masszázs után, illetve javasolhatja például gyógytornász felkeresését is.” 

A paraszti kultúrából származó thai masszázs

Bár szinte minden sarkon lehet találni egy thai masszázsszalont, és sok ember hamarabb megy el egy ilyen helyre például talpmasszázsra, kevesen ismerik ennek a masszázstechnikának az eredetét. Bár a hagyomány szerint a thai masszázs (és általában véve a thai orvoslás) megalkotója Buddha orvosa, Dzsíbaka Kumár Bhaccsa volt, ám sokkal valószínűbb, hogy ez a fajta masszázs a thai paraszti kultúrában gyökerezik, fogásai apáról fiúra szálltak. A mezőgazdasági munka után a falu „masszőréhez” fordultak az nők és a férfiak, aki masszázstechnikával csökkentette az izomfájdalmakat, kezelte a kisebb rándulásokat, sérüléseket. De adott esetben a kisgyerekeket is megkérték arra, hogy a hátukat taposva oldják a görcsöket. 

Ez a fajta tudás természetesen sokáig nem volt rendszerezve – a második világháború után kezdett egyre inkább hivatalos formát ölteni a thai masszázs, ám csak 2016-ban vezetett be a thai egészségügyi minisztérium szigorúbb szabályozást, akkreditációs eljárást, amelynek része a kötelező, egységes tananyag. 

Míg a svédmasszázsnál olajat vagy krémeket használnak, a thai masszázs úgynevezett száraz masszázs, és nem az izmokat, hanem az akupresszúrás pontokat nyomják, ingerlik a kezelés során.

Az előírás szerinti thai masszázsra speciális szabályok vonatkoznak. Ilyen például, hogy a masszázst mindig a végtagoknál kell kezdeni, és onnan fokozatosan haladni a törzs felé, majd vissza. Ez elősegíti a sen energiáinak aktiválását. Mindig a sen aktivizálásával kell kezdeni a masszázst. Ezt követően jön az energiák mobilizálása, és végül a nyújtások és feszítések. Ez a szabály fontos a páciens fokozatos bemelegítése szempontjából, úgy fizikailag, mint energetikailag és spirituálisan.

A dédelgető polinéz masszázs

Ellazító, relaxáló, testi-lelki felüdülést nyújtó relaxációs technika – leginkább így lehetne leírni a polinéz masszázst, amely azon kevés masszázstípusok egyike, amelynek nincs ellenjavallata. Tatár Szilvia sportrehabilitációs trénerként dolgozott, amikor egy barátnője megmutatta neki a polinéz masszázst. „Egy igazi aha-élmény volt. Tökéletes ellazulás, feloldódás, boldogság. Azt éreztem, hogy ezt nekem meg kell tanulnom és át kell adnom másoknak is, mert erre egyszerűen szüksége van az embernek.”

Ennek a masszázstípusnak az egyik fő vonzereje, hogy egyáltalán nem fájdalmas. „Edzőként, sportrehabilitációs trénerként dolgozva többféle manuális terápiát tanultam. Ezek mindegyike a fájdalomcsillapításról, mozgások fejlesztéséről szól, mozgásszervi problémákat kezelünk. De ezek jellemző módon nem igazán kellemes eljárások. A polinéz masszázs viszont egy meleg olajos, másfél órás, alkaros technikán alapuló masszázs, amelynek során lényegében körbetáncolom a vendéget: ő fekszik a hasán, majd a hátán, esetleg az oldalán, szól a zene, nincs beszéd sem. Az alkaros, »táncolós« részek között van ízületi kimozgatás is, de az is nagyon finom, lágy.

Ez nem gyógymasszázs, nem megyek nagyon mélyre, nem maradok szűk területeken – ez egy teljességgel relaxáló masszázs. Itt a legfontosabb az, hogy jól érezze magát a vendég, de amikor azt mondom, »jól«, azt úgy értem, hogy nagyon-nagyon jól, szinte »nyálcsorgásig« el tudja magát lazítani. A takaró alatt meztelen a vendég, de végig úgy zajlik a kezelés, hogy nem látom meztelenül. 

Ez a masszázs azt az érzetet kelti, mintha az anya meleg ölelése venné körül az ember. Nagyon puha, biztonságos. 

Minden apró részletre figyelni kell, még arra is, hogy hogyan hajtom a törülközőt – azt kell elérnem, hogy egy abszolút biztonságos, támogató közeg vegye körül a vendéget. Emiatt érzelmileg is nagyon mélyre ható tud lenni” – árulja el Tatár Szilvia.

Ez a masszázstechnika ráadásul nem csak a vendégnek jó. Ezeket a tapasztalatokat, ezt a típusú odafordulást más manuálterápiás kezelésekbe is át lehet vinni. „Máshol van a fókusz, jobban megy a ráhangolódás, az odafigyelés” – mondja a szakember. A polinéz masszázsnál sok ember jelzi vissza, hogy megfogalmazni sem igazán tudja, pontosan mi volt jó, de „nagyon kellett”. Vannak érdekes, akár meglepő reakciók is, volt, aki az arcmasszázst, volt, aki a könyökhajlat-masszázs részt élvezte a legjobban. 

Amit még nagyon szoktak szeretni, az a legvégén a lábmosás.

„Ennek van praktikus része is, hiszen csupa olaj, nem érezné jól magát, ha olajos lábbal lépne le a padlóra. Ám maga a lábmosás egy szép, rituális, nagyon jó hangulatú lezárása a masszázsnak, több vendégemnek nagyon szép, gyerekkori emléket és érzéseket idézett fel” – osztja meg tapasztalatait Tatár Szilvia. 

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / David Fuentes Prieto

H. Fekete Bernadett