„Szex közben letüdőztem egy tollat” – Képtelen halálközeli élményeink

–

Nem kell a szomszédba mennem a képtelen balesetekért; tulajdonképpen vonzom őket, és ahogy öregszem (értsd: telik az idő), illetve ahogy amortizálódom a gyerekek és a munka mellett, úgy nő az ilyen esetek száma is. De már az anyaság előtt is egészen lehetetlen dolgok történtek meg velem, amiknek az elmesélésével azóta is sikeresen sokkolom az embereket. 

Nem felfázás, nem csalán, hanem…

Az úgy volt, hogy bő húsz éve a tesóimmal bringáztunk Debrecen és Józsa között, ami egy tízkilométeres táv nagyjából. Az út felénél már nagyon kellett pisilnem, és kiszemeltem egy bokrot, ami tökéletes helynek tűnt a megkönnyebbülésre. Aztán valami csípni kezdett pisilés közben. Első pillanatban még azt hittem, felfáztam. Egy másodperc múlva viszont már arra gyanakodtam, hogy csalánba guggoltam. Még egy másodperc múlva viszont már világossá vált:

egy darázsfészket sikerült lepisilnem, melynek lakói – amúgy tök jogosan – alaposan berágtak rám, és ellentámadásba lendültek.

Eszméletlen sikoltozásba kezdtem, egyrészt, mert iszonyú fájdalmaim voltak, másrészt meg – szintén tök jogosan – halálra rémültem. Végül elájultam. Mindeközben a bátyám azt sem értette, mi történik, nem tudta a bringáját félrelökni és rohanni hozzám, mert hátul csücsült az ovis korú kisöcsénk. Amikor magamhoz tértem, a bátyám próbálta kiimádkozni az öcsénk kezéből az épp jóízűen majszolt banánt, mondván: az biztos jól jönne nekem az ájulás után. Én viszont újra sikítozni kezdtem, mert a bugyimban maradt egy darázs, ami hevesen kereste a kijáratot, ezzel újabb iszonyú fájdalmakat okozva nekem.

Letoltam a bugyim, elhessegettem a darazsat, miközben amúgy a mezőn feltűnt egy csapat ott dolgozó férfi, akik aztán végképp nem értették, mi történik. Miután sikerült minden darázstól megszabadulnom, végül nem volt mit tenni, biciklire kellett szállni (képzelhetitek, milyen kellemes volt), hogy eltekerjünk az úti célunkig, ahol első utam a vécébe vezetett, kezemben egy kis tükörrel, aminek a segítségével végül tizenegy csípést sikerült megszámolnom. Kész csoda, hogy ennyivel megúsztam. 

via GIPHY

És még csak most kezdek belejönni a mesélésbe!

Azon túl, hogy olyan ritka betegségeket is előszeretettel „gyűjtögetek” (ide ironikus hanglejtést tessék képzelni), mint a húsevő amőba a szememben, vagy a toxikus sokkszindróma, a saját pihenésemet is kimagasló tehetséggel tudom szabotálni. Idén például, amikor a férjemmel elvonultunk egy erdei kis házba, tudjátok, gyerekek nélkül romantikázni, az első pár percben sikerült egy fűcsomóban (!!!) megbotlanom, és úgy lezúznom a térdemet, hogy utána hetekig jártam a traumatológiára. A térdkalácsom lezúzta a porcot, és a heg is megmaradt, örök emlékeztetőül, hogy soha ne tegyem meggondolatlanul egyik lábamat a másik elé és lehetőleg ne rágózzak és sétáljak egyszerre, mert abból baj lehet.  

De a lustaságom is képes bajba sodorni! Egyszer anyukám megkért, hogy a nappaliban tárolt könyvtáramat és ceruzáimat szíveskedjek már felvinni a szobámba. Én pedig nem voltam hajlandó többször fordulni, úgyhogy szépen egymásra halmoztam a könyveket, a ceruzákat pedig a kupac tetejére tettem, majd elindultam felfelé. Az egyik ceruza egyszer csak legurult a könyvekről, és egyenesen a lábfejembe fúródott. A durva az, hogy ez egy teljesen tompa cerka volt, mégis, olyan magasról és olyan lendülettel suhant a levegőben a lábam felé, hogy teljesen stabilan képes volt beleállni a lábamba, úgy kellett kihúzni. Még mindig ott a helye, de évekig szürke pötty jelezte, hogy jobb inkább többször fordulni, a lusta megoldásnak meglesz a böjtje.

Anyukám azóta is emlegeti, micsoda látvány volt, ahogy álltam a lépcsőn, kezemben a nagy kupac könyvvel és a grafittal, ami a lábamból állt ki. 

Ám mielőtt azt gondolnátok, hogy egy evolúciós zsákutca vagyok (ami amúgy simán lehetséges), bemutatok még pár Darwin-díjas sorstársat! Ugyanis megosztottam a fogkefés sztorimat az Instámon, és megkértem a követőimet, hogy ha nekik is van hasonló történetük, meséljék el. Pár perc múlva már tele volt a fiókom képtelenebbnél képtelenebb esetekkel. (A neveket megváltoztattam az anonimitás védelmében.)

Veszélyes háziállatok

Természetesen ide is tudok kapcsolódni, mert pont pár héttel ezelőtt történt, hogy a macskánk hátba támadt. Valamitől megijedhetett, és én voltam a legközelebb, mind a négy mancsával (karmokkal együtt) a hátamba kapaszkodott. A nyomait azóta is viselem. De elég volt belőlem, jöjjön Ági, aki még rosszabbul járt.

„A macskám a vállamra akart ugrani, de megcsúszott. Azóta olyan hegem van, mintha szívműtétem lett volna.”

via GIPHY

Rozi a nagypapája esetét mesélte el, aki aztán már végképp nem úszta meg egy laza karcolással. „Idegen helyen ment vécére, és megugatta egy kutya. Úgy megijedt, hogy leesett a pincébe, és a fenekébe állt egy vas.” 

Marit a jó szándéka keverte bajba.

„Megmentettem egy macskát az autó motorházából. Végül az én ujjamat kellett megmetszeni, mert megharapott, és még egy tetanusz is társult a mentőakcióhoz.”

„Én tyúkszarban csúsztam el úgy, hogy eltört a lábam.”

– írta Kati és sajnos ezen a ponton elmosolyodtam, mert kutyaszarban már én is csúsztam el úgy, hogy a könyököm elég komoly árnyalatváltásokban volt utána hetekig. 

via GIPHY

Utólag minden viccesebb

Töréssel és traumás sérülésekkel végződő történetekből nem volt ám hiány, mesélek még párat, kezdem Annával, aki igen erős versenyző a mezőnyben. 

„Durván ájulós voltam egy időben. Egyszer a keresztanyuméknál nyaraltam, és volt egy masszírozógépük, amibe bele kellett állni, egy masszírozópánt rezegtette a derekamat, fenekemet, combomat, fogyasztási céllal. Egy ideje már ment a gép, amikor jött a képszakadás. A következő emlékem, hogy egy halom szilánkban fekszem. Ez úgy történt, mint utólag megtudtam, hogy az erkélyajtó üvegrészébe ájultam bele. A nyakam az ajtókeretben a szilánkok között, a fejem az erkélyre lógott. A keresztapám sokkot kapott, lefagyott, azt hitte, szörnyethaltam. Végül megúsztam néhány karcolással, meg egy életen át tartó felemlegetéssel, hogy összetörtem az erkélyajtót. Pedig tényleg egy hajszálon múlt, hogy nem vágta el a torkom az üveg.”

Ájulósként – most már inkább megkíméllek titeket a hülye helyzetekben elájulós sztorijaimtól – abszolút tudok azonosulni ezzel a történettel. Anna még azt is elmesélte, hogy egy másik nyaraláson a nejlonból készült zuhanyfüggönybe csavarodott bele, amikor elájult, de a szülei hallották a puffanást, és kiszedték belőle. Na, jó, nem bírok magammal, azt még elmesélem, amikor szoláriumban voltam (gimis koromban ez még menő volt), ráadásul állóban, és ott ájultam el. Nem mondom, hogy nem tódult az arcomba a vér, amikor az ott dolgozók kólával és kockacukorral próbáltak élesztgetni, miközben pucéron lógtam ki a fülkéből. De legalább hamar feltornáztam normálszintre a vérnyomásomat. 

via GIPHY

Visszatérve a többiekhez, jöjjön Lejla, aki egy általában idillinek ábrázolt nyári tevékenység közben sérült le rettenetesen. 

„Meggyszedés közben a fa ága a szemembe csapódott, és felsértette a szaruhártyámat. Ügyelet, borzasztó fájdalom és egy hét betegszabi lett a vége, három napig ki se tudtam nyitni a szemem.”

Ennél még hétköznapibb cselekvés közben is lehetünk életveszélyben, ezt bizonyítja Joli esete is.

„Rácsuktam az ajtót a saját fejemre. Ott maradt becsukáskor, és becsuktam rá simán. A durva, hogy ez nem csak egyszer történt meg.”

És jöjjön Ágota, akinek a története rövid, ám amikor elolvastam, valamiért kiszakadt belőlem a nevetés (ezúton is elnézést érte).

„Eltört a kislábujjam, amikor belerúgtam a kishúgom ÉNEKKÖNYVÉBE.”  

Arról, amikor egy mindennap használt tárgy tör a testi épségünkre, nem gondoltam, hogy tud nekem bárki újat mondani, de akkor jött Ivett.

„Befagyott a kezem a mélyhűtő jégtartó részébe, egy ideig nem hallotta senki a segélykiáltásaimat. Amikor meghallottak, már késsel kellett kivágni a kezemet a jégből. Hetekig nem tudtam használni.”

Nem életveszélyes, de annál kellemetlenebb és képtelenebb baleset volt Karináé.

„Egy kenyér héja úgy lehorzsolta a kezemet, hogy bedagadt.”

Látjátok, még egy kenyértől sem lehetünk biztonságban! Jut eszembe…

Jöjjön a legnagyobb mumus, ami úgy tűnik, reális veszély lakossági szinten, és ez nem más, mint:

A félrenyelés művészete

Igen. Merthogy a legtöbb történet ezzel kapcsolatos.

Tudjátok, hogy Robi szerint mi veszélyes nagyon?

„A rántott sajt. Nyúlik, mint az állat. A felét már lenyelted, a másik fele még a szádban. Simán megfulladsz.”

A kockázatot pedig növelheti pár dolog. Nyilván a nevetés, az evés közbeni beszéd mind rizikófaktornak számítanak, de amire nem gondoltam, az a fogszabályzó.

„A fogszabim felső ívére tekeredett savanyú káposzta egyik szála a torkomra lógott, és az életemre tört” – mesélte Hanna.

Azért Dóri története se piskóta, ráadásul egyedül volt egy lakóautóban az erdőben, így segítségre se nagyon számíthatott: 

„Nemrég beteg voltam, és a gyógyulásom érdekében mézet kanalaztam magamban, amit hát, félrenyeltem. Ne tudd meg. Öt perc fulladás, krákogás, falcsapkodás, fohászkodás, a végén már a halálért.”

via GIPHY

A fuldoklós sztorik közül az egyik leghajmeresztőbb mégis Diáé:

„Szex közben letüdőztem a párnából kiálló tollat.”

Bizony. Óvatosan tehát a párnákkal… 

A közélet is nagyon veszélyes lehet ám! (Ez persze nem új infó, csak most épp más értelemben értjük a veszélyt…)

„Egy képviselőjelölt random plakátja jött velem szembe, és úgy megijedtem, hogy félrenyeltem.”

Van még jó pár történet és veszélyes helyzet, de sajnos nem áll módomban mindet megírni. Viszont nem árt tudni, hogy a saját nyálunkban sem bízhatunk, azt is simán félre lehet nyelni, és hajszál általi fulladós halálközeli élménye is igen sokaknak volt már. Megperzselődhet bárki haja a gáztűzhelynél, és anyukáknál az éjszakai kelés sokat ronthat a mozgáskoordináción, így gyakoriak az ajtófélfa és kiságy lefejelések is.  

Már nem érzem magam egy utolsó szerencsétlennek, így ezúton is köszönöm a követőknek, hogy levették a vállamról ezt a terhet, és szeretnék mindenkit megkérni, hogy ne vegye félvállról a hétköznapi tennivalókat, a mindennaposan használt tárgyakat vagy a házi kedvenceket, mert az életveszély sokszor a legváratlanabb helyekről leselkedik ránk. 

Most pedig ti jöttök. Meséljetek, mikor kerültetek utoljára veszélyes, ámde végtelenül groteszk helyzetbe? (Csak miközben megírjátok a sztorikat, vigyázzatok magatokra, nehogy rátok támadjon a klaviatúra, vagy esetleg a laptop töltőkábele…)

Szabó Anna Eszter

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Antonio_Diaz

Szabó Anna Eszter